Némi szerencséje van a Jobbiknak, hogy éppen azokban a napokban éli meg legnagyobb eddigi válságát, amikor az ország egyik fele nyaral, a másik pedig az olimpiát nézi (a két halmaz metszetében lévőkről nem is beszélve). Pedig érdemes figyelni: a Szegedi-ügy és a tiszavasvári eset hatása és kezelése sokat megmutathat a radikális párt jövőjéről.
(Fotó: Origo)
Mi a legnagyobb veszély egy magát új, tiszta erőként hirdető párt számára? Leginkább az, ha olyan botrányok vannak körülette, amelyek azt demonstrálják: pontosan olyan és úgy viselkedik, mint azok a politikai szereplők, amelyeket ellenfélnek tart és le akar győzni. Emlékezzünk csak a 2010-es választások előtti jobbikos botrányokra: „a támadók jól kalkulálnak, a Jobbikot ugyanis ma csak itt, ezen a ponton lehet érdemben gyengíteni” – írtam akkor, és gyanítom, hogy a kampány végnapjaiban előkerülő ügyek néhány mandátumot biztosan elvettek a párttól - ami egyben azt is jelenti, hogy feltehetően ezek nélkül a Fidesz nem szerzett volna kétharmadot.
A Szegedi-ügy hasonló a korábbi esetekhez, dinamikája és következményei miatt talán még túl is tesz azokon. A pártból most távozó politikus a Jobbik kulcsfigurája volt: 2009-ben a ferencvárosi időközi országgyűlési választáson megszerzett harmadik helye először demonstrálta a jobbszél erősödését. Később európai parlamenti képviselő, a Jobbik alelnöke és a párt legsikeresebb megyéjének (Borsod) vezetője lett. Amikor idén nyáron zsidó származása napvilágra került, és a párt vezetése kiállt mellette, úgy tűnt, hogy a Jobbik akár még jól is kijöhet az ügyből: Szegedi megtartása alkalmasnak látszott az antiszemitizmus vádjának gyengítésére. Miután azonban egy hangfelvételből kiderült, hogy a politikus nem mondott igazat, ugyanis korábban már tudomása volt származásáról (ráadásul uniós pénzek ígéretével akarta megakadályozni ennek nyilvánosságra kerülését), a párt védhetetlen helyzetbe került. Ha megtartja Szegedit, hazugsággal és korrupcióval lesz vádolható. Ha elküldi a politikust, hiába próbálja magyarázni a helyzetet, az egymondatos hír (zsidó, kiderült, kizárta) az antiszemitizmus súlyos bélyege lesz a párton, ráadásul a vitázó, marakodó, belső kérdésekkel foglalkozó szervezet képét erősíti.
Itt tart most a történet – amit tovább színesít, hogy kiderült: az unióellenes párt frontemberei közül néhányan az EU fizetési listáján szerepeltek -, miközben a párt helyzetét tovább nehezíti, hogy elesni látszik a pártelnök által korábban a Jobbik fővárosának nevezett Tiszavasvári. A település képviselőtestülete ma feloszlatta magát, ami miatt időközi választást kell majd tartani. Persze, nem kizárt, hogy a Jobbik ősszel újra győzhet (ennek és az ellenkezőjének is komoly hírértéke lenne), de az, hogy a mintavárosban nem sikerült egyben tartani a többséget, nem mutat kedvező képet a pártról. Ezek a belső feszültségek, konfliktusok és morális problémák általában minden új politikai erő gyermekbetegségei: a rendszerváltás pártjai mindannyian átestek hasonló válságokon, s a belső megosztottság most legalább ilyen – ha nem nagyobb – gondot okoz a parlament másik új pártjának, az LMP-nek is. Ugyanakkor az a párt, amely számára a rend, a fegyelem és az erkölcs a kommunikációs prioritáslistán az elsők között található, sokkal jobban megszenvedheti ezeket. Hogy itt lesz a Jobbik gyenge pontja, már 2010-ben látható volt, ma pedig úgy tűnik, hogy ezekben az ügyekben akár szép lassan fel is morzsolódhat a párt. Ha a szervezet többé-kevésbé egyben maradva túléli ezt az időszakot, belső rendjét megerősíti, politikusait megedzi, a tanulságokat levonja, csak időlegesen veszít, de versenyben marad. Ugyanakkor ma a válság eszkalációja sem elképzelhetetlen, ami paralizálhatja vagy végletesen radikalizálhatja a Jobbikot (érdekes módon mindkettő ugyanarra vinne: az eljelentéktelenedés irányába) – nem vitás, ennek a helyzetnek a legnagyobb nyertese a jobboldali riválisától megszabaduló Fidesz lehetne, de persze a parlament másik két pártja sem szomorkodhatna.
A kérdés természetesen nem dőlt el, azt azonban már ki lehet mondani, hogy útelágazáshoz ért a Jobbik: a stratégiai problémákon túl most már veszélyes belső feszültségekkel is terhes. Ebből a helyzetből egy pártot általában csak egy nagyon erős momentum (népszerű kezdeményezés, nagy figyelmet keltő akció, politikai siker, számára kedvező külső helyzetre adott reakció stb.) képes kiragadni. Nem szeretem, ha egy cikk így fejeződik be, de most nagyon igaz: hamarosan ki fog derülni, hogy merre vezet a Jobbik útja.
Az utolsó 100 komment: