A politikusi beszédek nem annyira fontosak, mint amennyire a média szűrőjén keresztül látszanak. Politikusi törekvéseket, politikai folyamatokat erősítenek (vagy gyengítenek), így önmagukban értelmetlen is elemezgetni őket. Az elmúlt időszakban igyekeztem ehhez tartani magamat: a nagyon várt politikusi beszédekről ezért inkább mások véleményét olvasgattam. Most is csak azért teszek kivételt, mert az egyik mai beszédben feltűnt egy új, a politikai folyamatokra feltehetően hatást gyakorló elem.
Bajnai Gordon – különösen a Milla színpadán előtte fellépőkhöz képest - meglepően jól átgondolt és megírt beszédében amellett érvelt, hogy "2014 nem a bal- és jobboldal szokásos küzdelme lesz". Új politikai középre van szükség – jelentette ki -, amely elzárkózik "a kommunistáktól, a szélsőjobboldaliaktól, a hatalom megszállottaitól és kufárjaitól". Induljunk ki abból, hogy a „politikai közép” használatának ezúttal van valódi jelentősége, azaz tényleges politikai szándékot jelöl, nem csupán valamilyen kommunikációs eszköz (lásd: „nemzeti közép”). Ha így van - ez persze majd kiderül -, akkor két kérdést talán már elhangzásának napján megér.
1. Mi értelme ennek? Ha máshonnan nem, Bajnai Gordon alapítványának választási elemzéséből tudhatjuk, hogy az új választási rendszerben a baloldal csak akkor tud nyerni, ha azokat is nagy számban megszólítja, akik 2010-ben a Fideszre szavaztak. Nem lehet véletlen, hogy a volt kormányfő beszédének leghangsúlyosabb részében ezeknek a szavazóknak üzent ("Sokan már 2010-ben sem pártokra szavaztak, hanem a változásra. Ők bíztak és megcsalattak. Általuk győztek, és most ellenük kormányoznak. Bizony: 2010 áprilisának fideszes szavazói ma már tudják, szavazatukért azt kapták jutalmul, amit a többiek büntetésül."), mint ahogy a „közép” használata is feltehetően ezen szavazók útját hivatott megkönnyíteni az ellenzék irányába. A „közép” itt tehát nem egy ideológiai és még kevésbé szakpolitikai pozíció: leginkább azokat jelöli, akik mozdíthatók, akik nem eleve, tűzön-vízen át bal- vagy jobboldali szavazók, és akiknek a mozgása általában el is szokta dönteni a választásokat.
2. Mi lehet a következménye? Leginkább az, hogy amennyiben Bajnai kísérlete sikerrel jár – siker alatt értve ebben az esetben azt, hogy pár héten belül nem enyészik el a kezdeményezés, és megmarad legalább az esélye annak, hogy a „közép” megszólítható -, előbb-utóbb az MSZP-nek és a Fidesznek is reagálnia kell erre a lépésre. Különösen a kormánypárt viselkedése lehet érdekes: amíg a következő választás alapvetően az elmúlt évtizedben megszokott Fidesz-MSZP küzdelemnek látszik, addig a Fidesz korábbi stratégiája a pártversenyt illetően adekvát eszköz lehet. Ha azonban Bajnai és a most bejelentett mozgalom képes lesz túllépni a baloldal hagyományos keretein és szavazótáborán - természetesen végső soron nem a baloldal ellenében, hanem a baloldal győzelme érdekében -, a Fidesznek sürgősen át kell gondolnia, hogy milyen lépésekre lehet szüksége a „közép” megmentése (visszaszerzése vagy legalább semlegesítése) érdekében. Ez persze még csak a nulladik pont - ha tetszik: a középkezdés -, de ha valódi kihívásnak látszik majd a Bajnai-projekt, még az is előfordulhat, hogy hosszú idő után nem az erősen elkötelezett, megerősítésre és motiválásra vágyó szavazók, hanem a meggyőzésre szoruló bizonytalanok irányába fordul a magyar politika. Nem mondom, hogy jobb lenne, de hogy más lenne, másra - esetleg másokra - lenne szükség hozzá, az biztos.
Az utolsó 100 komment: