Másfél évvel a parlamenti választás előtt megszületett a válasz. A Bajnai Gordon által bejelentett formáció, az Együtt 2014 ugyanis nem más, mint egy kísérlet annak a feladványnak a megoldására, amelyet a jelenlegi politikai helyzet fogalmaz meg a baloldali ellenzék számára. Leginkább két dologgal írható le a kiinduló állapot: egyrészt a Fidesz-KDNP domináns pozíciójával a jobboldalon belül, másrészt a kétharmados többséggel rendelkező kormánypártok politikai mérnökösködésével a választási rendszerben. E két tényező együttesen arra kényszeríti az ellenzéket, hogy egyrészt a lehető legszélesebb összefogást hozzák létre már a választás előtt, másrészt azonban úgy tegyék meg mindezt, hogy közben ne csupán összeadják a korábbi támogatottsági adataikat, hanem próbáljanak meg új szavazókat is bevonni táborukba.
Elég világos, hogy a Fidesz-KDNP az eddigi politikai helyzetre szabta a választási rendszert és tervezte meg politikáját. A 2010-es támogatóinak közel felét elvesztő kormánypárt számára ugyanis a győzelem esélyét kínálja, ha fő ellenfele az az MSZP marad, amely a bizonytalan szavazók számára egyelőre nem látszik kívánatos alternatívának, illetve amellyel a baloldali, zöld és liberális új formációk láthatóan nem tudnak vagy akarnak együttműködni. Ebben a politikai erőtérben az előzetes regisztráció alkalmas arra, hogy az erősen el nem kötelezett választókat eltanácsolja a szavazástól, a korábbiaknál is többségibbé tett választási rendszer pedig megoldja, hogy a relatív többséggel rendelkező pártot abszolút többséghez segítse, azaz egyedül is kormányképessé tegye. Ez a konstrukció mindaddig, amíg a kitalálása idején valószínűnek látszó peremfeltételek nem változnak (1. továbbra is a kormánypártnak van a legtöbb szavazója, 2. az ellenzék nem egyesíti az erőit, 3. a bizonytalanok nem indulnak el az ellenzék irányába), garantálhatja 2014-ben a Fidesz-KDNP választási győzelmét.
A politika persze nem egyszereplős játék: a kormánypártok stratégáinak az új választási rendszer kitalálásakor is tudniuk kellett, hogy lépésük ellenlépésekhez vezethet. A politikai intézmények mindig kikényszerítik az alkalmazkodást: a kérdés csak az időpont (milyen hamar?) és a tartalom (mennyire adekvát a válasz?). Nekem úgy tűnik, hogy Bajnai Gordon bejelentése egy nagyon nehéz helyzetben az elképzelhető reakciók közül kifejezetten a jobbak közé tartozik. A forgatókönyv – papíron – elég egyszerű: a megszülető új formáció előbb egyesíti a Fidesztől balra álló civil világot, közben olyan szavazókat is megszólítva, akik – bár a kormányban csalódtak – eddig nem tudtak maguknak új pártot találni, majd végül – határozottan nem elsietve - maga mögé állítja a baloldali ellenzék pártjait is. Így jöhet létre 2014-re egy olyan ellenzéki formáció, amely már eséllyel veheti fel a versenyt a Fidesz-KDNP-vel, sőt, ha képes arra, hogy relatív többséget szerezzen, a kormánypártra szabott választási rendszer előnyei már őt erősíthetik: azaz akár arra sem esélytelen, hogy kétharmados többséget szerezzen, és felülírja a mostani alkotmányos-intézményi változásokat.
A papír mindent elbír a tervezéskor, a megvalósítás azonban biztosan nem lesz egyszerű. Az út buktatókkal terhelt: kérdéses, hogy 1. Bajnai Gordon személye alkalmas lehet-e egyrészt új szavazók megnyerésére, másrészt az ellenzéki pártok egyesítésére, 2. az MSZP és az LMP vezetői az egyéni céljaikat háttérbe szorítják-e a közös siker érdekében, 3. sikerül-e megtalálniuk azt az együttműködési formát, amely egyesíti az erőket, de nem teszi lehetetlenné, hogy az új parlamentben külön frakcióban folytassák a munkájukat az egyes politikai erők. S akkor még nem beszéltünk az esetleges választási győzelem utáni együtt kormányzás problémáiról – bár azt hiszem, hogy erről egy darabig érdemben nem is fogunk. A következő hónapok – minden programokra, közpolitikai elképzelésekre és egyebekre vonatkozó kijelentés ellenére – valójában egyetlen témáról szólnak majd: a politikai hatalom megtartásáról vagy megszerzéséről. Az Együtt 2014 is erre, a hatalmi kérdésre válaszol, ezért is nevezhető hatalmi válasznak.
(Heti Válasz, 2012. november 1.)
