Velem együtt sokakat meglepett a Fidesz békés válasza a regisztrációt alkotmányellenesnek minősítő múlt heti alkotmánybírósági döntésre. Az értelmezések meglepően tág skálán mozognak: egyesek szerint eleve ez volt a Fidesz terve, mások szerint nem volt más választásuk, megint mások hűvös politikai számításról, esetleg a győztesek nagyvonalúságról beszélnek. Újabban pedig egy ismerős érv is megjelent: a visszafogott reakció nem más, mint a már tavaly is ígért konszolidáció biztos jele, mostantól ugyanis az eddig az akarat és az erő politikájában bízó Fidesz a szebbik arcát mutatja majd a választóknak.
(Fotó: Facebook)
Nagyjából egy évvel ezelőtt beszélt először a Fidesz konszolidációról, magam akkor itt ezen a blogon komolyan is vettem a stratégiai váltás lehetőségét, és igyekeztem érdemben foglalkozni vele. „A magyar kormányfő politikájának értelmezésekor az alkalmazkodás fogalma sokkal fontosabb, mint azt a vele kapcsolatos sztereotípiák alapján gondolhatnánk” – írtam januárban, majd pár héttel később hozzátettem: „a békülékeny, nyugodt hangnak minden látszat ellenére sokkal nagyobb a tábora Magyarországon, mint a kardcsörtetésnek”. Pár hónappal később azonban egyértelmű vált, a konszolidációról szóló beszédet nem kísérte valódi, tettekben is megnyilvánuló váltás: a várakozások ellenére „az eddigi politika megerősítése, határozottabbá válása következett” – állapíthattam meg szeptemberben.
Azért idézem ilyen hosszan magamat (és azért is hasznos ez a sajátos elemzői napló – legalább számomra), mert igazolja a forró kásával kapcsolatos népi bölcsességet. Természetesen érdemes megvizsgálni most is annak lehetőségét, hogy milyen változásokat jelentene a politikai versenyben, ha a kormányoldal valóban áttérne egy konszolidációs stratégiára, ugyanakkor érdemes nagyon óvatosan, komoly fenntartásokkal kezelni ennek lehetőségét. Ha megnézzük a regisztrációval kapcsolatos kormányzati döntést, akkor kétségtelenül észre kell vennünk a „politikai érzék” megjelenését: a Fidesz nem csupán helyes, de számára hasznos döntést is hozott, amikor a bíróság határozata után nem az erőpolitikát vette elő. Nem gondolom, hogy eleve ez lett volna a terve, azt sem hiszem, hogy ne lett volna más választása (a politikában a rossz döntésnél a még rosszabb is mindig lehetséges alternatíva). Leginkább azt tartom valószínűnek, hogy a választások előtti évben a korábbiaknál is hangsúlyosabban vette számításba viselkedésének választói megítélését, és félt – szerintem okkal – egy elhúzódó alkotmányos-politikai vita következményeitől.
Mindebből azonban nem következik, hogy a Fidesz stratégiát váltott volna, hogy a hátralévő hónapokban békülékeny hangnem és gesztuspolitika következik majd. S nem csupán azért, mert nem csak a skorpiónak nehéz új életet kezdeni, hanem azért is, mert megítélésem szerint egy ilyen váltás már nem lenne egyértelműen a Fidesz érdeke. Ahogy a szeptemberi cikkben is írtam, számos érv szól amellett, hogy a kormányoldalnak a következő másfél évben elsősorban saját szavazóira érdemes koncentrálni, ők pedig – akik eddig kitartottak – feltehetően nem lennének vevők egy radikális fordulatra. A regisztráció pont azért volt veszélyes téma a Fidesz számára, mert a felmérések szerint a bevezetése a saját bázisát is megosztotta, így ebben az esetben leginkább miattuk, egy eszkalálódó vita rájuk gyakorolt hatásától tartva dönthetett a fegyverletétel mellett.
Ebből azonban csak az következik, hogy a Fidesz a választásokig hátralévő időben is alapos mérlegelésnek vet majd alá minden egyes témát, érdekei alapján hol harcosnak, hol pedig békésnek mutatva magát. A fordulat legfeljebb annyi, hogy ma már nem kell minden csatát megnyernie – mint ahogy feltehetően 2010 őszén még gondolhatta, amikor egy hasonló helyzetben az alkotmánybíróság jogköreinek korlátozásával válaszolt -, a status quo sok esetben már neki kedvez, azaz egyes ügyekben valóban lehet megengedőbb. A regisztrációtól minden bizonnyal jelentős előnyt remélt a Fidesz, különben nem ragaszkodott volna hozzá eddig, nem ölt volna bele ennyi energiát, de 2014-ben enélkül is olyan választási rendszerben versenyeznek majd a pártok, amelyet kizárólag a kormánypárt íróasztalán rajzoltak meg, feltehetően nem feledve, hogy mi lehet a jobb, mi lehet a kedvezőbb a hatalmon lévő pártnak.
A politikai intézményrendszerben ma már szinte minden szabály a most hatalmon lévők találmánya (vagy átvétele), szinte minden fontos szereplő az ő köpönyegükből bújt ki, és bár az alkotmánybíróság példája azért mutatja ennek a kontrollnak a határait, igazán csak a választók véleménye az, ami kiszámíthatatlan, ami veszélyt jelenthet. Józan mérlegelés alapján így a választásokig hátralévő időben a Fidesznek az utóbbira kell majd jobban figyelnie, ha politikai-hatalmi céljai és a saját szavazóira gyakorolt hatás – miként most történhetett - összeütközésbe kerülhet.
