Olvasottság

A blog indulása óta: 15'504'235 lapletöltés (2018.02.17.)

A legerősebb nap: 188'742 lapletöltés (2010.04.11.)

A lakott sziget

Vélemények

"Igazán elkeserítőnek és érthetetlennek ezt a tudatlanságnak tűnő, vagy annak álcázott, de inkább elszánt képmutatást tartom, amivel magasan képzett értelmiségiek igyekeznek kibújni a felelősség alól." (Mészáros Tamás)

 

"A sértésen túl Török valóban nem ért velem egyet, és mint ilyen persze választ igényelne, ha lennének írásában komolyan vehető szubsztantív érvek." (Halmai Gábor)

 

"Alapvetően érti félre a politikai elemzés tudományát, nagyvonalúan eltekint az eszmék, a politikai gondolatok, a megvalósult tényálladékok jelentőségétől, nem kevesebbtől tehát, mint a politikai cselekvés esszenciájától, így kizárólag formális, technokrata érveléssel legitimálja a kormánypárt ténykedését." (Seres László)

 

"Török Gábor blogpolitológus azon megállapítása, hogy a Fidesz október elején elért a csúcsra, amely után nem sok minden meghódítandó cél marad, a szokásos semmitmondás és elemzői felületesség terméke volt." (Békés Márton)

 

"A hatalom elzárkózása ma már olyannyira nyilvánvaló, hogy a kormány egynémely támogatójának is csípi a szemét, sőt még az Orbán-rezsim „törekvései” iránt feltűnő megértést mutató Török Gábor politológust is felébresztette eddigi magabiztos szunyókálásából." (Zádori Zsolt)

 

"Török, aki az értéksemlegesség jegyében erősen hajlik arra, hogy a politikát döntően hatékonysági szempontból elemezze (ahogy egy kritikusa nem finomkodva megjegyezte: az ő elemzései kb. olyanok, mintha a harmincas évek Németországában azt mondta volna valaki: Hitler ügyesen tematizálja a politikát a zsidókérdés napirendre tűzésével)." (Pető Iván)

 

"A magyar tudásról mint kurrens termékről meg mindent elmond, hogy még Török Gábornak is van diplomája." (Hont András)

 

"Török Gábornak például nagyon jót tett volna, hogyha mélyebben elsüllyed (sic!) mondjuk a magyar alkotmányjogban, és akkor, abban az esetben az elemzései, hogy is mondjam, a felszínességnek kevésbé mutatják a tüneteit." (Hont András)

 

"Ha egy kormánynak az a feladata, hogy megmentse az emberek nyugdíját, akkor nem blogoló politológusok véleményét kell előzetesen kalkulálnia." (Szijjártó Péter)

 

"Török szerint az a politikus viselkedik demokratikusan, aki nem törődik mások véleményével, aki nem akar önkritikusan gondolkodni, és aki képtelen felismerni, hogy zsákutcában van, és végre vissza kellene fordulnia." (Krémer Ferenc)

 

"Egyedül Török Gábor politológus gondolja azt, hogy a Fideszt a jó szándék vezeti, csupán politikai vaksága miatt rohan teljes erejéből a falnak." (Bartus László)

 

"Elolvastam ma Török Gábortól Piroslapig valamennyi blogbejegyzést a készülő új Alkotmányról. Homály, indulat. Mélyéről párolog a bögre. Nagyon." (Deutsch Tamás)

 

"Török Gábor megkerüli a problémát." (Lánczi András)

 

"Lárifári." (Gyurcsány Ferenc)

 

"Áh, dehogy." (Kiszelly Zoltán)

 

"Azt meg végképp nem értem, miért állítja Török Gábor, hogy a kormánypárt érdeke lenne a választások előrehozatala." (Stumpf András)

 

"Török Gábor minimum téved." (Mráz Ágoston Sámuel)

 

"Török wasn't looking at the speech from the outside but from the inside. Almost as if he had been the speech writer of Viktor Orbán." (Eva S. Balogh)

 

"A Török Gábor-féle, lazának tekinthető, minden jöhet típusú hozzáállással szemben én a gyakorlatban is jól levezethető, szigorú megközelítésben látom a szélsőségekkel szembeni harc esetleges sikerét" (Somogyi Zoltán)

 

"Török Gábor csak egy a kollaboránsok közül" (Krémer Ferenc)

 

"Naná, hiszen a törökgáborok döntik majd el, hogy a cáfolat hitelt érdemlő volt-e" (Lánczos Vera)

 

"Nem, nem és nem." (Alexa Noémi)

 

"Az ezerkezű sms cézár kiismeréséhez azonban nem elégséges Török Gábor köpönyegébe bújni, és úgy előadni a nyilvánvalót, mintha annak bármilyen tudományos értéke volna." (Puzsér Róbert)

 

"Török Gábor politikai elemzéseit olvasom, van, amiben igazat adok neki, van, amiben nem." (Vona Gábor)

 

"Régóta figyelem Török Gábor politológusi tevékenységét, és egyre erősödik bennem a viszolygás." (Andor Mihály)

 

"Énszerintem nem jó, ha egy politikai elemző nem elemez. Ez ugyanis benne van a munkakörében, elvileg. Ami pedig nincs benne, az a sunyi hatalombarát cinizmus, a távolságtartás félreértése, az apolitikus elkenés, az alapvető problémák tudomásul nem vétele, az állandó megfelelési kényszer. Ehhez a teljesítményhez képest még a Nézőpont is elemző műhely." (Seres László)

 

"Török Gábor (...) arról lett híres, hogy az összevissza beszélést az egyrészt, másrészt” fordulatokkal marketingeli értelmesnek tűnő gondolatmenetté." (Vizvári Soma)

 

"Nagyszerű Békemenet volt, vidám, erőt adó, lelkesítő! És nincs annál nagyobb elismerés, mint amikor Török Gábor egy ekkora siker kapcsán a kampány dinamikájáról hohmecol. Ennyi." (Deutsch Tamás)

 

"Török Gábor évek óta azt a játékot játssza a nyilvánosságban, hogy a "függetlenobjektív" elemző szerepében a Jobbik szekerét tolja, de nyíltan soha nem merte bevallani, hogy a Simicska-párt tanácsadója és Vona személyes spindoctora."  (Vizvári Soma)

Pártpreferenciák

kozvkut4.jpg

Korábbi bejegyzések

Utolsó kommentek

  • naivugyfel: @6.Lenin: Szia, Macront csak arra hoztam példának, hogy szinte nulláról el lehet verni a politika... (2018.08.26. 22:45) „A királyi udvar a fontos”
  • 6.Lenin: @naivugyfel: Szerintem Macron is rossz példa, mert a következő választáson, ha addig kitart, el ... (2018.08.26. 09:10) „A királyi udvar a fontos”
  • naivugyfel: @6.Lenin: Erre még röviden: "...miért is lesz működésképtelen ez a motor, emberekből összeszerelv... (2018.08.26. 01:11) „A királyi udvar a fontos”
  • naivugyfel: @6.Lenin: Szia, nagyon köszönöm a visszajelzést és lehet, hogy meg fogsz lepődni, de... alapvetőe... (2018.08.26. 01:01) „A királyi udvar a fontos”
  • 6.Lenin: @naivugyfel: "egy modern benzin- vagy dízelmotorban is rengeteg, néha önmagában is bonyolult sz... (2018.08.24. 16:18) „A királyi udvar a fontos”
  • Utolsó 20

Címkék

1904 (1) 1912 (1) 1956 (1) 1989 (2) 1990 (2) 1991 (1) 1994 (6) 1994 1998 (1) 1998 (5) 2002 (2) 2004 (1) 2005 (2) 2006 (2) 2007 (1) 2008 (1) 2009 (1) 2010 (3) 2012 (2) 2014 (2) 2014-es parlamenti választás (1) 2014-es választás (1) 29 lépés (1) 4k! (1) 56 nap (1) 800 (1) adatbázis (2) áder jános (9) adócsökkentés (3) adóemelés (1) adópolitika (1) afganisztán (1) ágh attila (5) ajánlószelvény (1) ajánlószelvények (14) akadémia (1) akarat (1) akció (1) aláírás (1) alakuló ülés (3) alapkérdés (1) alaptörvény (1) albertirsa (1) álesemény (1) alkalmazkodás (1) alkotás (4) alkotmány (22) alkotmánybírók (1) alkotmánybíróság (14) alkotmányellenes (1) alkotmánymódosítás (13) alkotmányozás (13) állam (2) államadósság (1) államcsőd (1) államfő (16) államháztartás (1) állami pénz (1) állami számvevőszék (2) állampárt (1) álláspont (1) alsóörsi gyilkosság (1) általános vita (1) alternatíva (3) Ángyán József (1) antidemokratikus (1) antipolitika (1) antiszemitizmus (1) antitézis (1) anti establishment (3) apátia (1) arányosság (4) arend (1) arend lijphart (1) árfolyam (1) árok kornél (1) árvíz (1) aszófő (1) átértelmezés (1) átláthatóság (1) átmenet (1) augusztus 20 (1) Azerbajdzsán (2) b. nagy lászló (1) baja (1) Bajnai Gordon (2) bajnai gordon (15) balogh andrás (3) Balogh József (1) balog zoltán (1) baloldal (17) baloldali (1) baloldali körzetek (3) baló györgy (2) balsai istván (3) bálványos (1) bánó andrás (1) barroso (3) bauer tamás (2) befolyásolás (1) beiktatás (1) belháború (1) belharc (1) belső konfliktus (1) bencsik andrás (1) Benetton-kampány (1) Beppe Grillo (1) beszéd (4) beszédolvasás tilalma (1) bihari mihály (3) bíróság (2) bizalmatlanság (1) bizalom (2) bizonytalanok (2) bizottságok (2) bkv (5) blog (3) blokád (1) bod péter ákos (1) bogdan góralczyk (1) bohács zsolt (1) bőhm andrás (1) bojkott (1) bokros lajos (10) borkai zsolt (1) borókai gábor (1) boross péter (1) borsod (1) botka lászló (6) botrány (7) bozóki andrás (1) brüsszel (2) budapest (7) budapest7 (1) budapesti olajfa (1) bukás (1) bukási spirál (4) buldózer (1) bulgária (1) bulvár (3) ByeAlex (1) célok (1) centrális erőtér (3) centrális pártrendszer (2) centralizáció (1) centrista (2) centrumpárt (1) cieger andrás (1) cigánybűnözés (1) cigányság (2) cinizmus (1) civil mozgalom (3) corvinus (1) család (1) csalódás (3) csapatkivonás (1) csapda (1) csehország (2) cselekvés (1) csépe béla (1) csermely péter (1) cser palkovics andrás (1) csigó péter (1) csodavárás (1) csomag (1) csúcsminisztériumok (2) csurka istván (2) czuczi mihály (1) daher pierre (1) daniel boorstin (1) dan nimmo (1) dávid ibolya (2) debreczeni józsef (3) demagógia (1) demokrácia (5) demokratikus centrum (1) demokratikus koalíció (2) démonizálás (1) demonstráció (1) demszky gábor (2) dessewffy tibor (1) deutsch tamás (1) devizahitelesek (1) de gaulle (1) dhondt (1) diáktüntetések (1) diktátor (2) diktatúra (4) dinamika (2) diplomácia (2) dk (1) döntés (1) duna tv (1) dúró dóra (1) Duverger (1) economist (1) edelény (1) éden hotel (1) egyéni választókerület (2) egyéni választókerületek (24) egykulcsos adó (5) egypárti kormány (1) együtt (1) együttműködés (3) együtt 2014 (2) egy a tábor egy a zászló (2) elek istván (2) elemzés (4) élet és irodalom (1) elfordulás (1) elhatárolódás (1) elitváltás (1) ellenakarat (1) ellenerő (2) ellenfél (1) ellensúly (2) ellenzék (15) elnökjelölt (1) elnökválasztás (6) előrehozott választás (7) előrejelzés (5) előválasztás (6) előzetes regisztráció (3) elrugaszkodás éve (1) első forduló (1) elszámolás (1) elszámoltatás (2) elv (2) elveszett szavazat (1) elvtelenség (1) ep választás 2009 (3) érdek (9) erkölcs (1) erő (1) erőforrások (1) erőpolitika (3) erőszakosság (1) erőtér (1) erózió (1) értékelés (3) értelmezés (2) érv (1) érvek (2) érvrendszer (1) esélyek (5) esettanulmány (1) eszközök (1) eu (3) európai parlament (1) európai parlamenti választás 2014 (1) európai unió (2) évértékelő (2) évértékelő beszéd (4) facebook (2) falunap (1) fék (1) fékek és ellensúlyok (1) felcsút (2) félelem (1) félelnöki rendszer (2) felelős (3) felelősség (2) felelős döntés (1) felező válság (2) felhatalmazás (3) feliratkozás (1) felkérés (1) fellegi tamás (2) felsőoktatás (2) fiatal politikusok (1) fidesz (130) Fidesz (2) fidesz jobbik viszony (13) fidesz kdnp (1) fidesz mdf koalíció (3) fidesz mszp viszony (1) fkgp (2) foci Eb (1) fodor gábor (2) földesi szabó lászló (1) földtörvény (2) főpolgármester (3) főpolgármester jelölt (1) forgatókönyv (1) forgatókönyvek (5) forint (1) forradalom (4) forró ősz (1) forsense (1) frakcióalakítás (1) frakciófegyelem (1) franka tibor (1) frei tamás (1) fricz tamás (2) friderikusz sándor (1) frizbi (1) függetlenség (1) független jelölt (1) fűrész gábor (1) g. fodor gábor (3) gallai sándor (1) gallup (3) garancia (1) gát (1) gátlástalanság (4) gazdaság (5) gazdasági növekedés (1) gazdaságpolitika (6) GDP (1) gerbeaud liberalizmus (1) gergényi péter (1) gesztus (1) giró-szász andrás (1) giró szász andrás (9) goldenblog (1) göncz árpád (2) gondolatmankó (4) Goodfriend (1) google pártfigyelő (1) görög válság (1) granasztói györgy (1) gulyás gergely (1) gúr nándor (1) guvernamentalista felfogás (1) gy. németh erzsébet (1) gyarmat (1) gyávaság (1) gyenesei istván (1) gyöngyöspata (2) győzelmi stratégia (1) győztes (1) győzteshez húzás (2) gyűjtőpárt (2) gyurcsány ferenc (49) Gyurcsány Ferenc (1) habonyizmus (1) Habony Árpád (1) habony árpád (2) hack péter (1) hagenbach bischoff (1) hagyó miklós (3) hajdú péter (1) halasi endre (1) halmai gábor (2) harc (1) harmadik köztársaság (3) harrach péter (2) hasznos szavazat (1) haszon (1) haszonmaximalizáció (1) hatalmi harc (2) hatalmi kormányzás (2) hatalmi logika (1) hatalom (6) hatalomgyakorlás (1) hatalomkoncentráció (1) határon túli magyarok (1) hatékonyság (1) hatpárti vita (1) háttér (1) háttérvilág (1) havasiné orbán mária (1) hazaszeretet (1) házelnök (1) házmester (1) hegedűs lorántné (1) helyi politika (1) Heti Válasz (1) heti válasz (1) heves (1) híd (1) hideg polgárháború (2) hírblog (1) hír tv (1) hisztéria (1) hit (1) hitel (4) hitelesség (27) hitelszerződés (1) hiteltelenség (1) hit gyülekezete (1) Hódmezővásárhely (2) hoffmann rózsa (2) horn gyula (4) horn orbán vita (1) horthy miklós (1) horváth aladár (1) Horváth András (1) horváth csaba (3) horvátország (1) house of cards (1) hozzáértés (1) húsvét (3) identitás (2) ideológiai kulturális (1) ideologikus (1) időhúzás (1) időközi választás (3) időzítés (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (2) ígéret (2) ígéretek (1) illékonyság (1) illiberális demokrácia (2) illúzió (1) imázs (2) imf (12) információ (2) ingatlanadó (1) inkubátor (1) inkumbencia (1) inkumbens hatás (1) instabilitás (1) internet (1) intézet (1) intézmények (2) ipsos (2) irak (1) irány (1) irracionalitás (1) isaura effektus (1) james carville (1) james combs (1) jász nagykun (1) javaslat (1) jávor benedek (3) Jávor Benedek (1) jegybank (1) jelkép (1) jelölés (1) jelöltállítás (3) Jobbik (1) jobbik (76) jobboldal (10) jobboldali (2) jobboldali kétpártrendszer (1) jogállam (1) jogállamiság (1) jóléti állam (1) jóléti rendszerváltás (1) jövő (3) jövőkép (1) juhász ferenc (1) juhász oszkár (1) káli sándor (1) kampány (11) kampánycsend (1) kampánytéma (1) kampánytsratégia (1) kapituláció (1) karácsony gergely (3) Karácsony Gergely (1) karakter (2) karakter (ön)gyilkosság (1) karantén (2) karizma (2) katasztrófa (1) katolikus egyház (1) katona (1) katonai szerepvállalás (1) katona béla (1) katona kálmán (1) kaufer virág (1) kdnp (10) keller lászló (1) kényszerpálya (1) képviseleti demokrácia (1) képviselő (2) képviselői eskü (1) kerekasztal (1) kerekasztal tárgyalások (1) kerék bárczy szabolcs (2) keretezés (1) kéri lászló (1) kétfarkú kutya párt (1) kétharmad (26) kétharmados törvények (1) kétkamarás parlament (1) kétpártrendszer (2) kettős állampolgárság (3) kettős beszéd (2) kettős mérce (2) kiábrándulás (1) kiadácsökkentés (1) kiadáscsökkentés (1) kihelyezett kormányülés (1) kína (1) kirekesztés (2) kisebb parlament (1) kísérlet (1) kispártiság (1) kiss péter (1) kiss viktor (1) kis pártok (3) kitartás (1) kitiltás (1) kitiltási botrány (1) kitta gergely (1) kiválás (1) klein ödön (1) koalíció (1) koalíciós vita (1) kóczián péter (1) kognitív disszonancia (1) kóka jános (2) Kolláth György (1) kolontár (1) költségvetés (6) költségvetési tanács (1) kommunikáció (15) kommunikációs (1) kommunikációs hiba (1) kommunikációs paradigma (1) kommunista (1) kompetencia (4) konferencia (1) konfliktus (3) kongresszus (1) konrád györgy (1) konstruktív bizalmatlansági indítvány (1) konszolidáció (4) konszolidált gazdaság (1) kónya péter (1) konzervatív liberális (3) koordinált indulás (2) kordonbontás (1) kormány (2) kormányalakítás (8) kormányfő (2) kormányfő csere (1) kormánypárt (1) kormányprogram (4) kormányszóvivő (1) kormányzás (1) kormányzati teljesítmény (2) kormány ellenzék (1) körmend (1) körösényi andrás (2) korrekció (2) korrupció (8) korzenszky richárd (1) kósa lajos (4) kötcsei beszéd (1) kovács árpád (1) kovács lászló (2) kövér lászló (11) következetesség (2) következmény (2) közbiztonság (1) közgép (2) közhangulat (1) közjog (1) közlekedés (2) közösségi média (1) közös jelöltállítás (1) közös lista (3) közpénz (1) közszolgálati televízió (1) köztársasági elnök (3) közvélemény-kutatás (9) közvélemény kutatás (15) közvélemény kutatások (1) közvetlen elérés (1) kremlinológia (1) krizsó szilvia (1) kronen zeitung (1) kubatov gábor (2) kudarc (3) kukorelly endre (1) külpolitika (1) kultúrharc (1) kultusz (1) kumin ferenc (1) kuncze gábor (4) kurzusépítés (1) küszöb (1) kvázi kétpártrendszer (3) l. simon lászló (1) labdarúgás (2) lak (1) lakner zoltán (1) lakoff (1) lamperth mónika (2) lánczi andrás (3) lánczi tamás (1) lánczos vera (1) láthatósági küszöb (3) látogatás (1) latorcai jános (1) latorczai jános (1) lázár jános (23) legalitás (1) legenda (1) legfelsőbb bíróság (1) legitimáció (2) legitimitás (4) leminősítés (1) lemondás (7) lendvai ildikó (5) lengyelország (3) lengyel lászló (2) lengyel minta (1) lengyel választások (1) lettország (2) levél (1) liberális (3) liberalizmus (1) lijphart (1) lista (1) litvánia (1) lmp (69) lmp jobbik csalodas ketpartrendszer uj jobboldal uj baloldal (1) logika (1) lojalitás (1) loppert dániel (1) lottóötös (1) luther (1) machiavelli (1) mádi lászló (2) mádl ferenc (4) magánnyugdíjpénztár (2) magánnyugdíjpénztárak (5) magyar (1) magyar bálint (1) magyar demokratikus charta (1) magyar liberalizmus (1) magyar narancs (1) magyar nemzet (4) magyar olajfa (3) majális (1) makay zsolt (1) makó (1) mandátum (1) mandiner (1) manipuláció (1) március 15 (2) Márki-Zay Péter (1) második forduló (6) második hely (1) matolcsy györgy (10) max weber (1) McCain (1) mdf (49) mdf szdsz (1) mdnp (2) meciar (1) mécs imre (1) medgyessy péter (4) média (7) medián (9) median (1) médiatörvény (2) media hungary (2) megállapodás (4) megbízás (1) meglepetés (2) megoldás (2) megszorítás (7) megújítás (1) megújulás (2) megyei jogú (1) menekültkérdés (1) mensa hungariqa (1) mérsékelt jobboldal (1) Mesterházy Attila (3) mesterházy attila (34) mesterházy ernő (1) mészáros tamás (1) mezőtúr (1) miép (1) miép jobbik (1) migráció (1) miklós árpád (1) milla (1) minisztercsere (1) miniszterelnök (2) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnök csere (1) miniszterelnök helyettes (1) miniszterelnök jelölt (8) miniszterelnök jelölti vita (6) minőségi sajtó (1) miskolc (1) mkp (1) MNB (1) modell (1) módszer (1) molnár csaba (2) molnár oszkár (1) morál (1) morvai krisztina (2) moszkva (1) mozgalom (1) mráz ágoston sámuel (1) mszdp (1) mszmp (1) MSZP (1) mszp (104) mszp lmp együttműködés (1) mtv (2) munkáspárt (1) nagykoalíció (1) nagypártiság (2) nagy anna (1) nagy kép (1) nagy lászló (1) nagy tamás (1) NATO (1) NAV (1) navracsics tibor (20) negyedik köztársaság (1) németh miklós (1) német lapok (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti bank (1) nemzeti egység (1) nemzeti együttműködés rendszere (2) nemzeti érdek (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti szuverenitás (1) nemzetközi (1) nemzetközi környezet (2) nemzetközi kritika (1) nemzetközi státusz (1) neokonzervatív (1) neoliberális (1) népszabadság (2) népszava (2) népszavazás (7) népszerűség (2) népszuverenitás (1) ner (1) nézőpont (5) nógrádi lászló (1) normativitás (1) novák előd (1) nyakó istván (1) nyerges zsolt (3) nyirő józsef (1) nyugat (1) nyugdíj (3) obersovszky péter (1) objektivitás (1) obstrukció (1) ökológiai tévkövetkeztetés (1) ökopárt (1) oktatáspolitika (1) október 23. (1) olajfa (2) oligarcha (1) ómolnár miklós (1) önállóság (1) önkép (1) önkormányzat (1) önkormányzati választás (16) önkormányzati választási rendszer (1) önkormányzati választás 2010 (2) önkritika (1) opera (1) orbán (1) orbán-nastase megállapodás (1) orbán-putyin megállapodás (1) orbánista (1) orbán kormány (4) orbán viktor (114) Orbán Viktor (9) őrkutya (1) Örményország (2) országértékelő (1) országgyűlés (1) országos lista (7) összeesküvés (1) összeférhetetlenség (1) összefogás (1) összefogás párt (2) őszinte (1) oszkó péter (1) őszödi beszéd (8) ötödik köztáraság (1) ovb (1) ózd (2) paczolay péter (1) paks (1) pálffy istván (1) palotaforradalom (4) pályázat (1) pápa (1) papcsák ferenc (1) paraván (1) parlament (14) parlamenti felhatalmazás (1) parlamenti felszólalás (1) parlamenti választás (2) parlamenti választás 2010 (43) parlamenti választás 2014 (6) parlamenti választás 2018 (9) pártfinanszírozás (2) pártharcok (1) pártosodás (1) pártosság (1) pártpolitikus (1) pártrendszer (11) pártrendszer koncentrációja (1) pártrendszer változása (1) pártszakadás (2) pénz (1) pénztárca (1) percepció (3) pesti sándor (1) pető iván (1) pintér sándor (4) plágium (5) pluralizálódó pártrendszer (1) pokol béla (2) pokorni zoltán (6) polgári magyarország (1) polgári platform (1) polgármester (2) politika (4) politikai (1) politikai (1) politikai bozótharc (1) politikai elemzés (11) politikai elemző (9) politikai elit (1) politikai erőtér (1) politikai érzék (1) politikai gondolkodás (1) politikai hasznosság (1) politikai haszonszerzés (1) politikai hiba (2) politikai inga (1) politikai innováció (2) politikai kormányzás (2) politikai korrekció (1) politikai közép (2) politikai logika (5) politikai napirend (1) politikai nyilatkozat (3) politikai stratégia (1) politikai szereplő (1) politikai színpad (1) politikai tér (1) politikai tudás (1) politikai vétó (1) politikai vezetés (1) politikai vita (1) politika elemző (1) politika tér (1) politikus (2) politikusi beszéd (2) politikusok (1) politológus (2) politológus védegylet (1) pólus (1) populizmus (1) pörzse sándor (2) poszt politikus (1) pozíciók (1) pozícionálás (1) pozsgay imre (1) po fi (1) pragmatikus (1) predomináns pártrendszer (1) prezidenciális (1) primary colors (1) probléma (1) problémamegoldás (1) prognózis (1) program (1) pszáf (1) pundit (1) punditokrácia (1) racionális (1) racionális választó (1) racionalitás (3) radikalizálódás (1) radikalizmus (1) radiszoci (1) radnóti sándor (1) recesszió (1) reform (4) regionális eltérések (2) regisztráció (2) régi új törésvonal (1) rekrutáció (1) rendőrség (1) rendszerellenes párt (2) rendszerkritikus (1) rendszerváltás (3) rendszerváltás forgatókönyve (1) republic (1) republikon (3) részvétel (2) réthelyi miklós (1) retkes attila (2) rétvári bence (2) rezsicsökkentés (2) rivális (1) riz levente (1) robert denton (1) robert fico (2) rogán antal (8) románia (2) róna dániel (1) röpirat (1) rudi zoltán (1) Safarov (2) sajóbábony (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) salamon lászló (2) sávelhúzás (1) schamschula györgy (1) scheiring gábor (1) Schiffer András (1) schiffer andrás (9) schmidt mária (1) schmitt pál (20) schmuck andor (1) selmeci gabriella (1) selmeczi gabriella (1) semjén zsolt (3) seres lászló (1) siker (5) sikerpropaganda (1) simicska lajos (3) Simicska Lajos (2) skorpió (1) slota (1) söjtör (1) sólyom lászló (11) somogyi zoltán (3) sportújságírás (1) stabilitás (1) stabilizáló apátia (1) stadion (2) state capture (1) steiner pál (1) stílus (1) story (1) strabag (1) stratégia (20) stratégiai szavazás (1) strukturáló dimenzió (1) stumpf andrás (1) stumpf istván (6) süveges gergő (2) szabadelvű konzervatív (1) szabolcs (1) szabó albert (1) szájer józsef (2) szakadás (2) szakértő (1) szakkommentátor (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szápár (1) szász károly (1) szavazás (2) szavazások (1) szavazatmegosztás (2) szavazatszerzés (1) századvég (11) szdsz (20) szeged (4) szegedi csanád (2) szegénység (1) székely péter (1) székely zoltán (1) szekeres imre (2) szekértábor politika (1) szelekciós pontok (1) szélsőjobboldal (3) szélsőséges (1) személyre szabott kormányzás (1) személyzeti politika (1) szepessy zsolt (1) szerbia (1) szerencs (1) szerep (1) szerepcsere (1) szerepfelfogás (6) szervezet (2) szijjártó péter (6) szíjjártó péter (1) szili katalin (8) szilvásy györgy (1) szimbolikus (1) szimbolikus politika (1) szimbólum (1) szlavofil (1) szlovákia (2) szlovák magyar viszony (1) szlovák választás (1) szlovénia (1) szociális kérdés (1) szociális népszavazás (1) szociálliberális (1) szolidaritás (2) szombathy pál (1) szonda (5) szonda ipsos (1) szövetségi politika (4) sztálingrád (1) sztereotípia (1) sztereotípiák (1) szubjektív vélemény (1) szűrös mátyás (1) szuverenitás (1) tábor (1) taktika (1) taktikai szavazás (2) támogatás (2) támogatottság (3) tanácsadás (1) tanácsadó (1) tandíj (1) tárcatükör (1) tárgyalás (5) tárgyalástechnika (1) tárki (8) tarlós istván (9) társadalmi szerződés (1) társadalmi támogatás (1) tekintély (1) teljesítmény (2) területi lista (6) területi listák (2) tervezés (2) tét (3) tétényi éva (1) tét nélküli választás (2) tévedés (1) tévéostrom (1) tiszavasvári (2) tisztelet társasága (1) titkos (1) többpártrendszer (1) többség (1) többségi demokrácia (4) Tocsik-ügy (1) tocsik márta (1) tojástánc (1) tőkés lászló (1) tőkés rudolf (1) tölgyessy péter (7) toposz (1) töredékszavazat (2) törésvonal (1) torgyán józsef (2) torgyán kisgazda (1) torkos matild (1) törvényjavaslat (1) torzítás (1) trafik (1) trianon (1) tulajdonos (1) túlélési stratégia (1) túlhatalom (1) tüntetés (4) tusnádfürdő (1) tv2 (1) tv3 (1) ügybirtoklás (3) ügyészség (2) ügynökkérdés (1) újfasiszta (1) ujhelyi istván (1) újraválasztás (1) új alkotmány (1) új baloldali párt (1) új párt (2) új pártok (4) uj péter (1) ülésrend (1) ungár klára (2) uniós csúcs (1) ünnepi beszéd (2) ünnepség (1) USA (2) utódlás (1) utólagos normakontroll (1) utópia (1) vágó gábor (1) vagyonadó (1) vákuum (1) választás (2) választási együttműködés (1) választási eredmények (3) választási esélyek (5) választási hibák (1) választási kampány (1) választási műsor (3) választási rendszer (16) választási részvétel (6) választási törvény (1) választás időpontja (1) választó (3) választói reakció (1) választók (1) valence issue (1) valóság (2) valóságértelmezés (2) valóságérzékelés (1) valóságmagyarázat (2) valóságshow (1) válság (7) válságadó (3) válsághelyzet (1) válságkommunkáció (1) váltás (1) váltógazdálkodás (1) váltópárt (3) változás (4) változtatás (1) valutaalap (3) várakozás (1) várakozások (1) varázstalanítás (1) varga mihály (7) városok (1) varsói gyors (2) vastagh pál (1) veiszer alinda (1) véleménykülönbség (1) Veszprém (1) veszprém (1) vétó (3) vezetés (1) vezető (2) videóblog (1) viktor (1) visszalépések (2) visszatérés (1) vitányi iván (1) vízió (1) vizsgálóbizottság (1) voks10 (1) voks2010 (1) volner jános (1) voluntarizmus tere (1) vona gábor (15) vörösiszap (1) vörösiszap katasztrófa (1) warvasovszky tihamér (1) war room (1) wittner mária (1) xiii. kerület (1) zagyva györgy (1) zanzibár trükk (1) zapadnyik (1) záróra (1) zászlóégetés (1) zsákmányelv (1) zsákutca (1) zsinka lászló (1) Címkefelhő

HTML doboz

15:45

Annak, aki szereti a vélemények és értelmezések szabadságát, sokféleségét, minden sajtótermék eltűnése rossz érzés. Mindig csodálkozom azokon, akik képesek kárörvendeni akkor, amikor valami megszűnik - legyen az akármilyen politikai oldalhoz tartozó -, ami korábban létezett, ahol emberek írtak, beszéltek, kérdeztek, hogy aztán munka nélkül maradjanak. Ugyanakkor soha nem éreztem úgy, hogy ilyenkor értelme lenne látványosan protestálni: a piac nagyon is látható keze vagy éppen a politikai széljárás ellen nem nagy szavakkal, hanem tudatos vásárlással vagy felelős szavazással lehet érdemben fellépni. Most sem tiltakozásként írom tehát ezeket a sorokat, inkább csak személyes szimpátiámból: ha volt olyan sajtótermék, amely igazán közel állt hozzám, az egyértelműen a most megszűnő Heti Válasz. Akkor is nagyra tartottam a lapot és az újságíróit, amikor nagyon is Fidesz-közeli lapnak számítottak; évekig úgy írhattam cikkeket hozzájuk, hogy soha, senki nem kért kisebb-nagyobb módosításokat, engedményeket. Ugyanez igaz volt később is, amikor az Orbán-Simicska páros évtizedes együttműködésének befejezését követően a lap politikai megítélése drámaian megváltozott. Kiváló, és ami legalább ilyen fontos, tisztességes újságírókat ismerhettem meg közben, akiknek a véleményét, munkáját, erkölcsiségét nem a politikai elvárások határozták meg. A jövő heti lapszámba Ablonczy Bálint készített velem egy "utolsó" interjút, ami azonban már nem fog megjelenni. A szerkesztőség és a szerző engedelmével ezért itt közlöm. Köszönök mindent, Heti Válasz!

„Most valami olyasmi jött létre, ami nemcsak az elmúlt évszázadok magyar történelmi valóságához, de a politika természetéhez is közelebb áll” – mondja az „orbánizmus rendszeréről” Török Gábor. A politológus arról is beszél, mikor teniszezik legközelebb Lázár Jánossal, és miért gondolja az ellenzék, hogy még a harcmezőn áll.

Ablonczy Bálint ablonczy.balint@hetivalasz.hu

Van annak értelme, amire most mi készülünk?

Miért, mire készülünk?

Egy politológus és egy újságíró beszélget a politikáról, miközben minden lényeges kérdés hosszú időre eldőlt. Kétharmados Fidesz-győzelem áprilisban, lehengerlő kormánypárti sikerek az időköziken. Az egész ország egy nagy Szerencs, ahol a kormánypárt jelöltje volt az egyedüli induló a minapi polgármester-választáson.

A politikáról való beszélgetésnek lehet értelme, a kérdés csak az, hogy tétje van-e. Úgy látom, a miniszterelnök az áprilisi választáson nem egy újabb csatát, hanem a háborút nyerte meg. Középkori analógiák jutottak eszembe a harmadik kétharmad után. A helyzet kicsit olyan, mint Károly Róbert idejében: amikor a király hosszú küzdelem után legyőzte a trónbitorlókat meg a tartományurakat, mindenki szépen hazament, és hosszú időre megszilárdult a központi hatalom. Amíg a király politikai értelemben egészséges és legitim, addig a hatalmi kérdés nem merül fel érdemben − így a nyilvános politikai okoskodás értékét is alacsonyra kalibrálom. Olyan mértékben rendeződnek a hatalomhoz kapcsolódó intézmények, erőforrások, személyi erőviszonyok, hogy a tét most nem lehet kérdés.

Amikor ennyire egyeduralkodó egy politikai erő…

Inkább egy ember.

…szóval egy ember, akkor a politika nem helyeződik át a táboron belülre? A nyári jobboldali kultúrharc nem arról szól, hogy ellenfél híján rendszeren belül törnek ki konfliktusok?

Ezek a viták nem a főhatalomról szólnak. Megint a középkori analógia jut eszembe: ez az udvaron belüli politika. Az udvar nagyon fontos kifejezés, mert egyedül ez lényeges most Magyarországon; politikailag irreleváns, hogy mi van az ellenzékkel, vagy mi miről beszélgetünk. A szereplők számára annak van tétje, hogy az udvaron belül ki emelkedik, ki süllyed, ki kapja meg a javadalmakat – ám még ezek az ügyek is lényegtelenek a főhatalom szempontjából. Márpedig az elmúlt 28 évben folyamatosan erről beszéltünk; meg kell szokni, hogy ez most jó ideig nem lesz téma. A mostani helyzet még a dualizmus vagy a két világháború közötti rendszertől is különbözik: azok a konstrukciók nem egy személyhez kötődtek. Élettartamuk nem függött az éppen domináns személyiség, mondjuk Tisza Kálmán vagy Bethlen István sorsától. Most viszont azt érzem, a főhatalom kérdése egyedül attól függ, hogy a király a trónján tud-e ülni.

hetivalasz2018.jpeg

(Fotó: Jeli Márk)

A szavai mögött megbújó lemondás az elemeznivaló nélkül maradt politológus vagy az aggódó választópolgár jellemzője?

Erősebb az első érzés. Bevallom, munkám szempontjából örültem volna, ha áprilisban téttel bíró hatalmi helyzet alakul ki. Talán túlságosan is szerettem volna, ezért nem adtam nagyobb esélyt az újabb kétharmad lehetőségének. Mentségemül szolgáljon, hogy az érintettek is sokkal szorosabb eredményre számítottak. A választás napján is több Fidesz-politikussal beszéltem, aki a magas részvételt látva komolyan aggódott, s koalíciós kombinációkban is gondolkozott. Ezt a lelkiállapotot április 9-én csak este nyolc, fél kilenc felé váltotta fel az eufória. A vágyvezérelt gondolkodásban benne volt tehát az az elemzői óhaj, hogy legyen érdekesebb, izgalmasabb a magyar politika. Nem akarom megkerülni a második felvetést sem: választópolgárként ismerősnek gondolom az előállt helyzetet. Kicsit az az érzésem, hogy az elmúlt 20-28 év volt a kivétel. Most valami olyasmi jött létre, ami nemcsak az elmúlt évszázadok magyar történelmi valóságához, de a politika természetéhez is közelebb áll. Annyi történt, hogy egy ember a tehetségével, határozottságával, időnként a határok feszegetésével, sőt – nem jogi, csak szokásjogi – átlépésével képes volt egy ilyen politikai konstrukció létrehozására. Ez a tehetség és akarat erősebbnek bizonyult minden másnál.

Facebook-oldalán megosztotta Balázs Zoltán konzervatív gondolkodó írását azzal a kommentárral, hogy „minden szavával” egyetért. Márpedig ebben a szövegben az is szerepel: Magyarország érdekességfaktorát ma a világban nem a miniszterelnök zsenialitása, hanem az adja, hogy plurális szisztémából de facto egypártrendszer lett. Ezt az értékelést is aláírja?

De facto valóban ez a helyzet. Amúgy számomra az utóbbi időszak azért volt nagyon tanulságos, mert világossá vált, hogy politikai értelemben nem vagyok teljesen társtalan. Korábban sokszor páriának éreztem magam, mostanában pedig azt látom, hogy Körösényi András, Balázs Zoltán vagy Gyurgyák János gondolatai, szövegei meglepően közel állnak ahhoz, amit a helyzetről gondolok.

Jeles konzervatív szerzők…

Ebből is látszik, hogy a XIX. századi értelemben használt liberalizmus, szabadelvűség, amit én fontosnak tartok, nagyon is közel áll a mai konzervatívokhoz.

Vigyázzon, egyeseknek a konzervatív az új titóista!

Azoknak, akik korábban pont ezért lelkesedtek? Visszatérve Balázs Zoltán gondolatához: az igazi kérdés az, hogy milyen következtetést vonunk le ebből. Én nem végítéletként látom a helyzetet, inkább a politika lényegében természetes állapotának. A politikát emberek csinálják, és ha mások képtelenek korlátozni a hatalmukat, akkor mindent meg fognak tenni, hogy minél erősebb hatalmi pozíciókat szerezzenek.

A XX. századból arról emlékszünk, hogy a korlátlan hatalom korlátlan rosszra képes. Jól értem, hogy ön szerint ezek a tapasztalatok érvénytelenek? A rendszerváltás alapgondolata az intézmények és a jog által korlátozott politikáról félreértés volt csupán?

Nem volt igaz, amit nekünk az egyetemen tanítottak. Rengeteget hallottam arról, hogy az intézmények erősebbek az embereknél, hogy a demokratikus politika önkorlátozó – ez láthatóan nincs így. G. Fodor Gábor szokta használni a képet, de nekem is tetszik: a politika embertan. A kulcs mindig az ember, aki létrehozza az intézményeket, és aki adott esetben saját képére formálja őket – ha más emberek ebben nem tudják megakadályozni. Nézze meg az Állami Számvevőszék esetét! Látszólag ugyanaz az intézmény, ugyanazok a vizsgálatok, módszerek, mégis, egy vezetői váltás nyomán akár politikai fegyverként is lehet használni. Az orbánizmusban az intézmények nem módosultak lényegesen: a miniszterelnök személyi változtatásokkal és néhány apróbb közjogi trükkel érte el, hogy ami korábban korlát volt, az erőforrás legyen.

Mit csinál egy erőforrás- és intézménymegszerzésre optimalizált rendszer, ha már minden a kezében van?

A legfontosabb kérdés, hogy a hatalompolitikai célokon túlmenően vannak-e egyéb elképzelések. Nyilvánvaló, hogy a hatalomhoz kapcsolódó célokat szinte száz százalékosan sikerült megvalósítani, a kormányzás feladata ezen a téren legfeljebb a hatalmi helyzet megőrzése lehet. Az értelmezők között az igazi vita abban áll, hogy a hatalmi célokon túl van-e valami más. Személyes tapasztalatom, hogy a rendszer erős emberei és úgynevezett oligarchiái közül többen meg vannak győződve arról: tevékenységük a magyarságot felemelni, az országot megvédeni kívánó stratégiába illeszkedik. Mások pedig azt mondják, igazából nincs semmilyen nagy kép. A probléma az, hogy ezt a dilemmát kívülről eldönteni szinte lehetetlen. Ténykérdés, hogy a hatalmi koncentráció megtörtént, de hitkérdés, hogy ez miért történt meg. Csupán azért, hogy Orbán Viktor legyen az ország leghatalmasabb embere, vagy azért, hogy meglegyenek a szükséges erőforrások a nemzet megerősítéséhez.

Halljuk a megfejtését!

Feltételezéseim, félelmeim és reményeim vannak, de megfejtésem egyelőre nincs. Mondhatjuk, hogy agnosztikus vagyok: se nem hiszem, se nem tagadom.

Amikor a miniszterelnök Tusványoson mond egy kereszténységről, nemzetről, Európáról szóló beszédet, akkor nemzetközi színtéren konfliktusokat generál, veszélyhelyzetet is teremt a maga számára. Minek kockáztatna, ha mindezt nem gondolja komolyan?

Azt is lehet mondani, politikájának lételeme a konfliktusok generálása, és hatalma megtartásához szüksége van arra, hogy folyamatosan megmutatassa harckészségét a magyar választóknak. Kevés dolog érdekel jobban, mint ezeknek a politikusi motivációknak a megértése. Tudom, hogy a következmények a politikában általában fontosabbak a szándékoknál, de míg előbbiek talán egyértelműbbek, utóbbi sokkal izgalmasabbak.

A tusványosi beszéd nemzetközi visszhangjából kirajzolódik a 2019-es európai parlamenti választás két barikádja: az EU-ban van a Macron-tábor és az Orbán-tábor, a „progresszívek” és a „nemzetiek.” Ez nagy politikai teljesítmény egy tízmilliós ország vezetőjétől, de vajon nem focizunk számunkra túl magas szintű ligában?

Nyilvánvaló, hogy az 1990 utáni magyar közéletnek Orbán Viktor a legkiemelkedőbb képességű politikusa. Ehhez képest a mából visszanézve furcsa, hogy még ő is majdnem elbukott 2006-ban a második választási vereség után, amikor pártjában egyre erősebb lett vele szemben a kritika, és maga is komolyan elbizonytalanodott a jövőjét illetően. Aztán jött az őszödi beszéd. A normális elemzésnek mindezzel együtt az a kiindulópontja, hogy elismerjük, ritkán látott tehetséggel állunk szemben, aki a semmiből építkezve ma már világpolitikai realitás. A portugál miniszterelnök, António Costa nevét kevesen ismerik a világban, a magyarét viszont egyre többen – pedig mindkettő egy tízmilliós országot vezet.

E tény a magyar nemzet jövője szempontjából jó vagy rossz?

Ez a kulcskérdés. Amikor 2015-ben elindult a migránsválság, egy szokásos „egyrészt-másrészt” megközelítésben arról beszéltem, hogy amit Orbán csinál ebben az ügyben, az történelmi lesz. Csak az a kérdés, hogy az európai egység békebontójaként tekintünk majd rá – aki egy fontos ügyet kicsinyes hatalmi céljaira használt ki –, vagy utólag azt gondoljuk majd, hogy ő volt, aki bátran, az árral szemben úszva felrázta Európát. Nem vagyunk a dolog végén, mindkét értelmezésnek erős tábora van még, de az utóbbi kétségtelenül sokat erősödött.

Mindig csak utólag lehet egy rendszer mérlegét megvonni?

Szobrokat állítani vagy ledönteni mindig akkor szoktak, amikor már kész egy életmű. És itt tényleg sok mindent nem láttunk még: nagyon is fontos lesz, hogy az utolsó időszakában – tartson még pár évig vagy akár egy évtizedig – mit tesz a kormányfő.

Miért gondolja úgy Vona Gábor meg sokan mások is, hogy Orbán Viktor rendszerének szükségszerűen „csúnya vége” lesz? Mit lehet tudni az egy személyre alapozott berendezkedések átalakulásáról?

Nem szeretem a „soha” és a „mindig” szavakat a politikai elemzésben. Egy dolog biztos csak: abban a pillanatban, ahogy Orbán Viktor – akár saját, akár választói döntés nyomán – lelép a színpadról, új időszámítás kezdődik. Szerintem ez nem „rendszer”, nem „korszak”, ez színtiszta orbánizmus. Itt nincs a főhatalomra eséllyel váró második vonal, nincsenek trónörökösök, nincsenek kihívók. Csak karizma van, egy ember karizmája, az meg nem örökíthető. Orbán Viktor nélkül ez a hatalompolitika nem tudna így működni.

Lázár János feleslegesen üzengeti sejtelmesen, hogy tíz év múlva is csak 53 éves lesz – értsd, akkor majd készen áll a hatalom átvételére?

Szerintem elég pontosan és egyértelműen fogalmazott. Nyilvánvalóan Lázár János és Vona Gábor is a miniszterelnök utáni időkre vár. Aki nem ostoba, az legkésőbb április 9-én megértette: amíg Orbán Viktor nem varázstalanodik, ő nem rúg labdába. Sőt, aki most akar labdába rúgni, annak esélye sem lesz arra, hogy később megtegye. Minden tiszteletem ellenére ezért is tartom szánalmasnak az ellenzéki vezetők mai politikáját. Kicsit olyan a helyzet, mint a második világháború vége után. A kis szigeteken elrejtőzött japán katonák vélhették azt, hogy ők harcolnak, rajtuk kívül azonban mindenki tudta: a küzdelemnek vége. Azt csak gondolják egyes ellenzékiek, hogy ők a harcmezőn állnak. Ráadásul néhányukról nyilvánvaló is, hogy nem harcolni akarnak, csak ezt a látszatot kelteni.

A király rendszere elbírja, hogy egy udvaronc a vidéki várából üzenget?

Miután a hatalmát egyáltalán nem veszélyezteti, miért ne tehetné. Ez valójában fegyverletétel: Lázár és Vona is mintha azt üzenné az öreg királynak, hogy ellened már nem harcolunk, utánad fogunk harcolni.

Teniszpartnere, a volt kancelláriaminiszter megosztja önnel, hogy szerinte mikor lesz ez az „utána”?

Lázár Jánossal mindössze egyszer játszottunk, de most van tőle egy ígéretem, hogy hamarosan sor kerülhet egy újabb mérkőzésre. Én nagyon várom… Az „utána” kapcsán amúgy szerintem mindent tudunk, csak azt az apróságot nem, hogy mikor és hogyan következik el. Addig pedig nem sok veleje van az ezzel kapcsolatos ködszurkálásnak.

Akkor már nincs is értelme a politikai elemzésnek?

A nyilvánosnak talán kevesebb, de maga a politika nem lett kevésbé izgalmas és érdekes. Sok mindent megváltozott az elmúlt időszakban, és ez értelemszerűen hat a gondolkodásunkra, nyilván az enyémre is. Ma a korábbiaknál is határozottabban gondolom azt, hogy a politikában az emberek, a személyiségek és a jellemek az igazán fontosak. Mindig egy adott helyzetben derül ki, kik a jók és kik a rosszak. Ez nem azt jelenti, hogy ne volna nagyon rossz véleményem az egyes szereplőkről, pont ellenkezőleg, még inkább látszik a személyes felelősségük. Roppant tanulságos figyelni, hogy kik azok, akik, noha bármit megtehetnének, mégsem lépnek át határokat, vagy éppen nem hiszik azt, hogy nekik minden kérést teljesíteniük kell. Látni médiafronton, a politikusok között, a gazdasági hátországban, kik nem élnek bizonyos eszközökkel – meg azt is, hogy kik igen. Nagyon tisztán lehet látni az emberi minőségeket.

09:36

Bár a jogorvoslati határidő még nem járt le, de minden szavazatot megszámoltak: végre érdemes megnéznünk, hogy a 2018-as választáson leadott voksok a korábbi választásokkal, elsősorban a négy évvel ezelőttivel összehasonlítva mit mutatnak az egyes pártokról. 

2018vege.jpeg

02:03

A politikai számítás tehát szinte hibátlanul bevált – írtam négy évvel ezelőtt a Miért nyert (ennyire) a Fidesz? című blogbejegyzésben. Most ennél többet kell állítanom: a Fidesz ugyanis nagyobb fölénnyel nyerte meg a 2018-as választást, mint amire akár maga is számított. Ha megnézzük a választás előtti becsléseket, köztük az általam elkövetett előrejelzést is, látható, hogy a pártok támogatottsága nagyjából a várt sávokban mozgott, kivéve a Fideszét, amely jelentősen felülmúlta a várakozásokat. A kormánypárt lényegesen több szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt, pedig a biztos győzelemhez valószínűleg a korábbi eredmény megismétlése is elegendő lett volna. A rendszerváltás utáni magyar politikában még soha nem nyert egy politikai erő háromszor egymásután, ráadásul ebből a három győzelemből számos tekintetben a mostani tekinthető a Fidesz legnagyobb sikerének.

10:02

Az előző bejegyzésben megindokoltam, hogy az áprilisi választás előtt miért nem lehet igazán komolyan vehető előrejelzést készíteni. Ebben az írásban nem ismétlem meg ezeket az érveket, és nem beszélek részletesen a bizonytalansági tényezőkről sem. Helyette elmondom, hogy - mindezek tudatában - én milyen választási eredményt tartok leginkább elképzelhetőnek. Figyelem: nem elemzés, hanem ködszurkálás következik. 

11:03

Pár nappal a választás előtt már mindenkit csak egy dolog érdekel: milyen eredményre lehet számítani vasárnap? A politikával hivatásszerűen foglalkozó közvélemény-kutatóktól és elemzőktől természetesen azt várják az emberek, hogy tudjanak válaszolni erre a kérdésre. A válaszadás képességével talán nincs is olyan nagy baj, viszont a találati arány erőteljesen kétséges.

22:00

Régóta meggyőződésem, hogy a politikusi beszédeket önmagukban értelmetlen elemezgetni. Teljesen felesleges olyan kérdésekről beszélni, hogy mennyi volt bennük az újdonság vagy hasonlók, mert csak egy dolog számít minden beszéd kapcsán: segítették az adott szereplő stratégiájánák érvényesülését, vagy inkább gátolták azt. Három héttel a parlamenti választás előtt mindez fokozottan érvényes. Szerintem a mai napnak ebből a szempontból négy fontos tanulsága volt:

01:34

Lassan két hete lepte meg az egész országot a hódmezővásárhelyi időközi választás eredménye. Az ellenzéki pártok által támogatott független jelölt meglepő győzelme után sokan azt várták – a kormányoldalon és a kormányváltást kívánók között is -, hogy az ellenzéki pártok viszonylag rövid időn belül megállapodnak majd, és az egyéni választókerületekben koordinálják a jelöltállítást: ha nem is mind a 106 körzetben, de a megnyerhetőnek ítélt helyeken csak egy esélyes ellenzéki áll majd szemben április 8-án a kormánypárt jelöltjével.

20:49

A mai hódmezővásárhelyi időközi polgármester választást nem csupán helyben követték izgatottan, de a végeredményére az egész ország figyelt. Nem azért, mintha egy megyei jogú város választási eredményéből automatikusan következtetni lehetne arra, mi történik majd április 8-án. Sokan és sokszor elmondták már, egy lokális választás alapvetően nem az országos erőviszonyokról szól, azzal kapcsolatban csak óvatos megállapításokra alkalmas, hanem arról, hogy helyben milyen változások történtek a politikai erőviszonyokban. A választás országosan más miatt fontos: az eredmény értelmezése és az értelmezések hatása miatt. A hatás ezúttal - a parlamenti választás közelsége miatt - különösen fontos: a Fidesz a fölényük, legyőzhetetlenségük visszaigazolását szerette volna kiolvasni az eredményekből, az ellenzék pedig arra volt kíváncsi, hogy egy teljes együttműködéssel képes lehet-e megszorítani a Fideszt egy jobboldalinak nevezhető városban. A választásból összességében csak fenntartásokkal lehet országos következtetéseket levonni, de a lényeg az, hogy szavazók és politikusok is le fognak vonni ilyen következtetéseket. 

01:36

Pár hét alatt sok minden történhet még, de mai tudásunkkal nem lehet kérdéses, hogy a pártok versenyében a Fidesz fogja a legtöbb listás szavazatot szerezni április 8-án. Általában ezt szokták leegyszerűsítve úgy megfogalmazni, hogy biztosra vehető a kormánypárt győzelme. E győzelem mértéke - és így az, amit a politikában győzelemnek neveznek - azonban attól függ, hogy mi történik majd a 106 egyéni választókerületben. Ha a 2014-es választáshoz hasonlóan tarolnak a Fidesz jelöltjei, és az ellenzék csak 10 körüli egyéni sikert ér el, a kétharmados többség is elérhető. Ha viszont 40 körüli egyéni mandátumot veszít a kormányoldal, az abszolút többség és vele együtt az önálló kormányzás is veszélybe kerülhet. (Mindez persze függ a listás eredményektől is, de nagyjából ezek a határok.)

22:57

Hivatalosan csak szombaton kezdődött, de nyilvánvaló, hogy hónapok, sőt, talán évek óta tart a 2018-as parlamenti választás kampánya. A java azonban tényleg csak most jön: a pártoktól és a választóktól is. Ez a szűk ötven nap lesz az az időszak, amikor azok, akik korábban még nem döntöttek, a benyomásaik, a tapasztalataik alapján elhatározásra jutnak: részben arról, hogy elmenjenek-e szavazni (a részvétel kulcskérdés lehet ezúttal is), részben pedig arról, hogy ha mennek, kire voksoljanak. S miután egyáltalán nincsenek kevesen, a kampány ezen utolsó, intenzív szakaszának komoly tétje lehet.

23:53

A politikai elemzés halott – írtam közel három évvel ezelőtt ezen az oldalon. Ma már valamelyest másképp látom: nem halt meg, hiszen ott, ahol korábban látni véltem, valójában soha nem is élt, nem is élhetett. Legfeljebb időnként, néha, percekig: ha élt is, rendszerhiba volt. Nyilvánvaló, hogy korrigálni, javítani kellett.

15:31

Minden ilyen ügyben elindul a demokrácia végéről szóló vita. Én pedig ahelyett, hogy szépen beállnék vagy ebbe a kórusba, vagy abba a másikba, amelyik kéjesen kacag és (a nyilvánvaló politikai megfontolás helyett) üzleti döntést emleget cinikusan, újra és újra megpróbálok - reménytelenül - érvelni amellett, hogy ami nem tetszik, ami nem szimpatikus, ami nem helyes, az nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy vége a demokráciának, vége a sajtószabadságnak.

23:00

A politika nehéz mesterség. De a politikát felelősséggel, becsülettel megítélni sem könnyű. Egy szóban, egy cselekedetben, egy szavazatban összesűríteni mindazt, amit a szándékokról, az eszközökről és az eredményekről gondolunk. Elválasztani, megkülönböztetni az igazat a hamistól, a természeteset a mesterkélttől, a meggyőzést a manipulációtól. Olykor szinte lehetetlennek látszó vállalkozás.

2015
már 15
23:08

A politikai elemzés halott. Megölték. Megöltük. S még az sem biztos, hogy sajnálni kell ezért. 

Az első érdem a pártoké. Ahogy egy nagyon fontos politikus nem is olyan régen egy háttérbeszélgetésen mondta: „igen, mi csináltuk, beküldtük az embereinket, akiknek a nevét sem mindig tudom, de a feladatot szépen elvégezték”. Ennél pontosabban magam sem mesélhetném el. A lényeg: nem bízták, nem bízzák a véletlenre. Ha igaz, hogy a nyilvánosságban minden kimondott szónak jelentősége van, márpedig igaz, akkor a pártok a saját szempontjukból ésszerűen jártak el. Megszületett a „szóvivői elemzés”, ami valójában nem más, mint - a kommunikációs tervezés során - a nyilvános értelmezés bevitele a kapukon belülre. Az elemzők készen kapott politikai panelekből építkeznek, az igazán hatékony esetben előre ismerik magát az eseményt is, amelyről majd véleményt mondanak, s amikor beszélnek, kizárólag a politikai szereplő érdekében teszik. Látszólag elemzők, valójában termékmenedzserek. Esetleg – ahogy GFG mondja - katonák. Övék a jelen és persze a jövő, sokáig itt lesznek velünk.

A második érdem az értékmentességé. Ami még a pártos elemzés light változatára válaszul született meg, de valójában tévút. Közel másfél évtizeden keresztül magam is abban hittem, hogy a nyilvánosság számára haszonnal jár, ha nem csupán politikailag motivált mondatokat kap, hanem lehetősége van arra is, hogy – politikai véleményétől függetlenül – segítséget kapjon a játék értelmezéséhez. A nyilvánosság azonban nem erre vágyik. A média különösen nem, hiszen az maga is pártos, és ezért csak a pártos értelmezéseket szereti, csak azokat tudja sikeresen dekódolni. De az embereknek sem ez kell. A többség saját véleményének megerősítésére vágyik, az értékmentes, politikai állításoktól tartózkodó mondatokkal nem tud mit kezdeni. Az értékmentességre törekvés ráadásul az esetek egy jelentős részében kiüresedéshez, semmitmondáshoz vezet. Ha megállunk a politika szempontjából lényeges kérdések megválaszolása előtt, a mondandónk – a nyilvánosság előtt - üres és értelmetlen lesz. Bár a megismerés minden esetben egyrészekből és másrészekből áll, a közönség elé vitt árnyaltság jobb esetben a politikai mezőn tétován bolyongó idegennek, rosszabb esetben rejtőzködő ellenségnek láttat.

A harmadik érdem a tudatlanságé. Egészen pontosan a politikai tudás hiányáé. Aki tudja, csinálja, aki nem, elemzi – mondják nekem gyakran. Ha ez így nem is igaz, hiszen aki csinálja, gyakran az sem tudja, de az kétségtelen, hogy a politikát nem lehet az íróasztal mellett művelni. Sok probléma csúszik itt egybe: az információk hiánya, a tapasztalatok hiánya és a politikai felelősség hiánya. Ha elfogadjuk, hogy a nyilvánosság ítélkezést vár, hogy az elemzői viták a politikusi viták reprodukciói, akkor látnunk kell: olyan elemzőktől várunk megalapozott, már-már tudományos döntést a helyes és helytelen politikákról, akik maguk a hivatásos politikusoknál sokkal kevesebbet tudnak a konkrét döntési alternatívákról és magáról a politikai gyakorlatról, ugyanakkor az ítélkező mondataik egyáltalán nem méretődnek meg, nem társul hozzájuk semmilyen politikai felelősség. Az ilyen elemzés így nem lehet más, mint szakvéleménynek hazudott értelmiségi okoskodás.

A termékmenedzser szerep kétségtelenül hasznos – elsősorban a termék gyártójának, de akár a célcsoportnak is. A fogyasztók imádják, a riválisok gyűlölik. Ugyanakkor itt szó sincs elemzésről, ez a meggyőzés világa.

A politikai mezőn látszólag tétován bolyongó idegen fontos dolgokat figyelhet meg, de miután maga nem akar részt venni a harcban, a lényeg szempontjából érdektelen lesz a mondanivalója. Legfeljebb majd eltalálja egy eltévedt golyó.

Az értelmiségi okoskodás jó dolog, a nyilvános művelése azonban sok kérdést vet fel. A „kire kell szavazni?” kérdésére adott válasz ugyanis – bárkitől is jön - nem szakvélemény, hanem csak egy vélemény.

S hogy mit jelent mindez? Vége a politikai elemzésnek? Nem, dehogy. Ami a nyilvánosságban halott, valójában él és virul. Valódi politikai elemzésre mindig szükség lesz. Kell a politikai szereplőnek, mielőtt döntéseket hoz. Ha van esze, ilyenkor nem a termékmenedzsert kérdezi, vagy a termékmenedzsertől nem termékmenedzselést kér. Kell azoknak a vezetőknek is, akik érintettjei lehetnek a politikai döntéseknek, és nem félelmeik vagy reményeik megerősítésére, megcáfolására vágynak, hanem szaktudásra. S persze kell a tudományos megismerésnek is, egy szűk olvasóközönségnek, akik beszélik ezt a nyelvet és értik a célt.

Magam tehát művelni fogom a jövőben is. Aztán majd kiderül, hogy hogyan használom.

2014
dec 04
02:11

Orbán Viktor természetesen nem újfasiszta és nem is diktátor. Az elkötelezett antikommunista, konzervatív és korábban a magyar jobboldallal kifejezetten jó viszonyt ápoló republikánus amerikai szenátor mégis ezt gondolja. S amit mond, az legfeljebb árnyalatokban, jelzőkben tér el attól, amit az amerikai demokraták vagy a magyar miniszterelnök európai kritikusai mondanak. Egy ideje már nem csupán balról.

513cain.jpg

13:55

Simicska Lajos a héten bombát robbantott: bejelentette, hogy talán indul Navracsics Tibor megüresedett parlamenti mandátumáért. S akkor mi van? Szerintem minőségileg új helyzet van. Simicska Lajos olyanra lehet képes, amire az ellenzék vezetői közül ma senki, s amiről egyelőre a fideszes trónkövetelők sem álmodhatnak. 2010 óta Simicska Lajos az első magyar ember, aki valóban veszélyt jelent Orbán Viktor hatalmára. Nem azért, amit mondott, nem azért, mert igazán jó esélye lenne Veszprémben nyerni. Hanem azért, amire - ha tényleg akarja - képes lehet.

 513simi.jpg

02:07

Én igazán megértő szoktam lenni a magyar politika népszórakoztatásra kitalált dolgaival. Nem a legszebb dolog hülyíteni a választót, de többé-kevésbé a világ minden részén alkalmaznak ilyen fogásokat. Nagy kárt nem is okoz, egészen addig, amíg maguk a politikusok nem hiszik el saját hazugságaikat, illetve, ameddig azok, akiknek a véleménye, a döntése lényeges, nem gondolják azt, hogy a politikusok komolyan mondják, amit mondanak.

512.jpg

13:05

Nagy bajban van az Orbán-kormány. Volt már máskor is, de ez most más. Nem fog belebukni, most biztosan nem. De nem is ez a tét: ha nem veszi észre az útelágazódást, vagy csak rossz utat választ, később már másnak, egyértelmű fordulópontnak fogjuk látni mindazt, ami most, ezekben a napokban történik.

511.jpg 

00:40

Régóta nem jelentkeztem elemzéssel. S ez sem igazán az lesz. Van azonban valami, ami foglalkoztat. Semmi eget rengető, de nekem azért fontos. Egy ideje már kerestem hozzá a hangot, a formát. Ez maradt.

ovcikk.jpg

2014
sze 04
23:28

A politikai értelmezés egyik legzavaróbb sajátossága, hogy az elemző gyakran azt érezheti: a lényeg láthatatlan, s mint ilyen, elemezhetetlen. Kétségtelen, a politikai kommunikáció nagy szárnyai sok mindent eltakarnak, a politikusoknak értelemszerűen nem érdekük, hogy mindenről beszéljenek, a megfigyelő pedig sajnos az igazán fontos jelenségeknek és szereplőknek csak egy részét láthatja, követheti.

lajos.jpg

2014
aug 07
21:29

Egy egyetemi kollégám szerint Orbán Viktor a magyar politika legőszintébb szereplője: bár a beszédeit rendszeresen túlmagyarázzák és ezért aztán félre is értelmezik, valójában csak oda kellene jobban figyelni arra, amit mond. Ez a megközelítés persze biztosan vitatható, nem csupán az elhíresült “ne arra figyeljenek, amit mondok”üzenete miatt, hanem egyszerűen azért, mert idehaza a miniszterelnöknél kevesen tesznek többet azért, hogy a választói igényekhez, ízlésekhez, a befogadói közeghez igazítsák mondanivalójukat. Ugyanakkor annyiban mégis csak van valami az őszinteségre utaló megjegyzésben, hogy a céljait illetően Orbán Viktor meglepően nyíltan szokott fogalmazni: ha valaki olvasgatja a kormányfő régebbi beszédeit, szinte mindegyikben megtalálhatja azokat a gondolatokat, amelyek a későbbi események tükrében sokkal jobban érthetők, mint az elhangzás pillanatában voltak.

tusvanyos.jpg

23:43

A parlamenti választások óta sokan érzik: zavar van az erőben. Korábban elképzelhetetlen dolgok történtek: a kormányalakítás kapcsán jelentősen meggyengültek a 2014 előtt nagyon erősnek látszó gazdasági holdudvar hadállásai, a kormánypárti sajtó jelentős része hevesen tiltakozott egy kormányzati döntés (reklámadó) ellen, fideszes vezető politikusokról fújt be a szél terhelő dokumentumokat az ellenzéki sajtónak. Aki jól figyel, és ilyen ügyekben nem nagyon hisz a véletlenekben, okkal gondolhatja azt, hogy a háttérben heves hatalmi harcok zajlanak. Politikusok, politikai érdekcsoportok gyilkolják egymást, s mintha a kormányfő a saját gazdasági hátországával szemben is szabadságharcot kezdett volna. Vajon miért történik mindez?

lazarrogan1.jpg

2014
jún 06
11:01

Két hónappal a parlamenti választás után ma megalakult a harmadik Orbán-kormány. A régi-új miniszterelnök az áprilisi választás másnapján azt állította, hogy szinte észre sem lehet majd venni a változást, ám ehhez képest korábban szinte elképzelhetetlen események kísérték a hosszúra nyúlt folyamatot. Előbb Rogán Antal, később Lázár János kapcsán tűnt úgy, hogy nem csupán az ellenzék ármánykodása miatt kell magyarázkodniuk, hanem bizony baráti tűzbe keveredtek. A reklámadó ügyében pedig a fideszes média kezdett látványos ellenállásba: a Magyar Nemzet például vezércikkben jelezte, hogy a “kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára.” Adódik a klasszikus kérdés: és ezt így hogy?

509.jpg

21:18

Három választás éve 2014: az április eleji parlamenti után május végén az Európai Parlament 21 magyar képviselőjét, októberben pedig közel 3200 magyar település helyi vezetőit választja meg az ország. Ezeknek a voksolásoknak a politikai súlya, jelentősége természetesen messze nem azonos. Míg a parlamenti választás az országos, az önkormányzati pedig a helyi hatalomról szól, az EP-voksolás tétjét sokkal nehezebb pontosan meghatározni. Kétségtelen, hogy az Európai Parlament ma már tényleg nem az a politikustemető, mint ami kezdetben volt, jelentősége és befolyása nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben. Mégis az a helyzet, hogy akár csak a magyar uniós politika tekintetében is sokkal fontosabb, hogy kinek a kezében van idehaza a kormányrúd, mint az, hogy az egyes pártok hány képviselőt küldhetnek Brüsszelbe.

listavezhv.jpg

09:18

A tegnapi választást a Fidesz a világ minden választási rendszerében megnyerte volna. Nagyon komoly többsége lenne a korábbi magyar rendszerben is, és a tisztán arányos rendszereket leszámítva minden vegyes szisztémában övé lenne az abszolút többség. Olyan demokratikus választási rendszert nem találtak még fel, amelyben a magát demokratikus ellenzéknek nevező baloldal a tegnapi teljesítményével kormányváltó erő lehetett volna.

90blog.jpg