Egy hete van hivatalban a második Orbán-kormány, és miközben a kormányalakítást megelőző két hétben tervezett módon, az ellenzéket zavarba hozva ért el sikereket az új többség, a legutóbbi pár napban a dilettantizmus, a kapkodás és az össze-vissza beszéd jellemezte a Fidesz megszólalásait. Az államcsőd lehetőségétől a konszolidált gazdaságig két nap alatt jutottak el a kormánypárt politikusai, a hónapokig épített, jó hírükre bizonyára kényes közgazdászokkal hitelesített hiánycélt pedig pillanatok alatt módosították a Bajnai-kormány által tervezett szintre. S miközben az unió biztosa szokatlanul egyértelműen („nagy túlzás”) fogalmaz, a Jobbik – az MSZP-vel és az LMP-vel versengve - aggódik a „nemzetközi botrány” miatt. Nem lenne sok értelme azon vitatkozni, hogy ami történt, nem tett jót a Fidesz megítélésének, a kérdés csak az, hogy mennyire nem.
(Fotó: Fidesz.hu - Pelsőczy Csaba)
„A kormány hitelessége így is, úgy is csorbát szenvedett - kemény lecke volt az ellenzéki retorika végéről” – írja a Mandiner szerzője. Miközben teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ebből a hibasorozatból sokat tanulhat(na) a Fidesz, abban egyelőre egyáltalán nem vagyok biztos, hogy maradandó, komoly nyomokat hagyhat mindez a kormány hitelességén. A politikában a következményekért és azok elkerüléséért is dolgozni kell, és ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy lássuk ennek az utójátéknak az irányát és menetrendjét. Az egyre világosabb (ha korábban nem lett volna az), hogy fegyelmezett költségvetési politikára (más megfogalmazásban: megszorításokra) lesz szükség, továbbá, hogy érdemi adócsökkentésre most nincs lehetőség, de az még nem dőlt el, hogy ezeket a döntéseket hogyan értékeli a közvélemény, hogy például a Fidesz képes lesz-e sikeresen átkeresztelni és átértelmezni a hiány elszaladását meggátoló intézkedéseket. Akik csodát vártak, bizonyára hamar csalódni fognak, mint ahogy abban sincs semmi meglepő, hogy a Fideszt már áprilisban is szkeptikusan fogadók még kiábrándultabbá válnak. Ettől azonban a Fidesz tábora az önkormányzati választásokig lényegileg akár egyben is maradhat, amivel a párt a 2006-osnál is nagyobb győzelmet arathat októberben.
Mindez döntően négy tényező függvénye. Függ a Fidesztől, az ellenzéki pártoktól, a médiától és a gazdaság objektív helyzetétől. A Fidesz számára alapkérdés, hogy képes lesz-e rendezni a sorokat, és mostantól már egységesen felsorakozni valamilyen hihető, eladható, a valósághoz közeli – de legalább azzal nem homlokegyenest ellentétes - álláspont mögött. Az ellenzék számára pártpolitikai értelemben a mostani helyzet nagy lehetőség, de a sokszor tárgyalt gyengeségük miatt messze nem egyértelmű, hogy ki tudják-e használni, profitálhatnak-e belőle. Nem tudni azt sem, hogy a média mennyire akar konfrontálódni az új kormánnyal, s itt nem is elsősorban a forint zuhanása kapcsán óvatosan gyengélkedésről és szerénykedésről író jobboldali sajtóra gondolok, hanem a legnagyobb eléréssel rendelkező orgánumokra. S végül meghatározó, hogy lesznek-e tartós gazdasági következményei a mostani ügyetlenkedésnek, vagy mindez múló epizódnak bizonyul csupán.
Az ország érdeke mindenesetre most is - ahogy a korábbi kormányok esetén - az lenne, hogy ha már megint megfizettük a tanulópénzt, tanuljunk is belőle valamit.