1. Nehezen vitatható, hogy helyes döntés volt a mostani kormány részéről az államadósság csökkentésére irányuló politikai szándékot - valamilyen formában - alkotmányos szinten megfogalmazni. 2. Vitatható, hogy helyes döntés volt-e a mostani kormány részéről az államadósság csökkentésére irányuló politikai törekvést a legfontosabb prioritásnak megnevezni, illetve az alább olvasható formában az új alaptörvénybe foglalni. 3. Vitathatatlan, hogy a most Matolcsy György által benyújtott T/5130-as törvényjavaslat egy pillanat alatt veri szét a korábbi kommunikációt, s tulajdonképpen az államadósság elleni villámháború elvesztéseként értelmezhető.
(Fotó: fidesz.hu)
A 2012. január 1-én hatályba lépő új alkotmány 36. cikke a következőképpen fogalmaz:
"(4) Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét.
(5) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza.
(6) A (4) és (5) bekezdésben foglaltaktól csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni."
A most vasárnap benyújtott új sarkalatos törvényjavaslat - amely nem mellékesen az egykulcsos adórendszert kétharmados védelem mögé helyezi, s amelynek tárgyalását a napirendi előterjesztés szerint már csütörtökön elkezdené a parlament – minden korábbi előkészítés, előhangolás, bejelentés nélkül teszi az asztalra: „Az átmeneti szabály szerint az adósságcsökkentési szabály először a 2016. évre vonatkozó költségvetés készítésénél kerülne alkalmazásra”. Azaz a teljes mostani parlamenti ciklusra nézve kiiktatná ezt a korábban rengeteget tárgyalt, sokat hivatkozott rendelkezést Matolcsy György törvényjavaslata.
Sem jogászkodni, sem közgazdászkodni nem szeretnék. Nem értek hozzá, ezért nem kezdem el magyarázni, hogy miképpen lehet törvénnyel felülírni az alkotmányban foglaltak hatálybalépését (valószínűleg lehet), s azt sem, hogy vajon valóban megvalósíthatatlan lenne-e a következő években az egyébként a mostani többség által kitalált szabály betartása (valószínűleg nehéz lenne). E helyen most csak a politikai következtetést vonom le: ez a javaslat, ebben a formában, mindenfajta előzetes magyarázat, értelmezés nélkül nem más, mint a második Orbán-kormány azonnali fegyverletétele a saját maga által indított háborúban.
Ha valóban 2016-ra tolja el a kormány az adósságcsökkentési klauzula hatálybalépést, akkor teljesen értelmetlen, sőt egyenesen kontraproduktív tevékenységnek látszik majd az az erőfeszítés, amelyet a kormány az államadósság elleni küzdelem kommunikációjára fordított. Mindezt azonban még magyarázhatja a kényszer, a rossz helyzetfelismerés, és/vagy az alapvetően megváltozott gazdasági klíma. De vajon mi a megfontolás amögött, hogy egy ilyen jelentős, alapvető fordulatot, amely a következő időszakban számtalan támadásra ad majd okot, s amely egy pillanat alatt teszi semmissé az előző hónapok munkáját ebben a tárgyban, semmilyen módon nem készít elő a kormány? Pedig itt nem kellett kapkodni, mint az IMF-politika megváltoztatása kapcsán, lett volna idő arra, hogy ne ebből a javaslatból és az erre adott reakciókból értesüljön először a közvélemény a tervek átírásáról.
Tényleg kíváncsi vagyok, hogy vajon a kézenfekvőnek látszó alkalmatlanságnál van-e jobb magyarázat erre.
Az utolsó 100 komment: