Köztudott, hogy a politikában a legfontosabb dolgok - a hatást illetően - egy meglehetősen nehezen vizsgálható helyen, a választók fejében dőlnek el. A napi hírek vonzásán kívül élők többsége számára azonban az első lépés, az első szelekció nem a valamiről alkotott vélemény, hanem sokkal inkább az ismeret, a tudás, az érzékelés. Ahhoz, hogy a pártok és sajátos valóságértelmezéseik hatni tudjanak, tetteiknek és megszólalásaiknak valahogy el kell jutniuk a választókhoz. Márpedig közismert, hogy a politikai szereplők által felvetett témák sokasága – amelyek egyikéről-másikáról itt a blogon olykor lelkesen értekezünk - a választók egy jelentős része számára elérhetetlen marad, így aztán arra sincs esélyük, hogy módosítsanak a szavazók véleményén és befolyásolják politikai viselkedésüket. Különösen a kis pártok küzdenek ezzel a problémával, nem véletlen, hogy a kampányok végén – legyen egy szép kép: amikor az elefántok dübörgése elnyomja cincogásukat – általában alig van esélyük arra, hogy láthatók és hallhatók legyenek.
A mostani kampány azonban ebből a szempontból is különleges. Dübörgésnek nyoma sincs, időnként szinte már-már bántó a hírszegénység. A négy vagy nyolc évvel ezelőtti kampányokkal összehasonlítva ezúttal a kis pártok megkapták az esélyt, hogy valahogy még a végén is magukra irányítsák a reflektorfényt. Ráadásul egy olyan helyzetben tehetnék mindezt, amikor a szavazók egy jelentős része teljesen tanácstalan abban, hogy április 11-én mitévő legyen. Nem kétséges: ha pontosan ismert lenne előttük a teljes választék, a kisebb pártok lényegesen jobban járhatnának.
Régóta tudjuk azt is, hogy a választói befolyásolás és meggyőzés egyik klasszikus terepe a család. Az ebédlő- és vacsoraasztalnál ebből a szempontból is fontos dolgok dőlhetnek el, nem mindegy tehát, hogy egyáltalán kik és milyen témákkal képesek eljutni odáig. Most, hogy a húsvéti ünnep miatt talán több idejük lesz az embereknek családi körben beszélgetni, s a választás közelsége miatt sok helyen bizonyára a politika is előkerül, lényeges lehet, hogy akadnak-e olyan témák és ügyek, amelyek miatt az embereknek eszükbe juthatnak ezek a pártok. Mint ahogy az ismertebb pártok kapcsán is jelentősége lehet annak, hogy milyen tálalásban és értelmezésben beszélnek róluk ebben a három napban; mondjuk, hogy a Jobbik a népszerűnek bizonyult javaslataival vagy inkább az elmúlt napok botrányaival jut-e inkább az emberek eszébe. A küszöb átlépéséért küzdőkre visszatérve: az MDF ebben a kampányban egyelőre csak jelöltállítási gubancokkal és belső feszültségekkel vétette észre magát, az LMP pedig – amely pártnak a két évtizedes múltja miatt ismeretlennek azért nem nevezhető MDF-nél is többet kellene tennie a láthatóságért – még az aktív politika-fogyasztók számára is csak időnként volt szem előtt.
Ha tehát ezen pártok kampányában dolgoznék, nagypéntekre erősen készülnék, betárazva olyan erős és visszhangot generáló megszólalással, amely a családi asztalok közelébe kerülhet. Ha ezt elmulasztják, jövő keddtől számítva – egyre csökkenő eséllyel - már csak négy napjuk lesz arra, hogy valahogy beférkőzzék magukat a választók fejébe.
Az utolsó 100 komment: