Az előző bejegyzésben megnéztük, hogy 1994 és 1998 között milyen mondatok hangzottak el a kétharmados többség kapcsán. Miután a két forduló közötti kampány továbbra is ugyanazon kérdések körül forog, a történelmi visszatekintést érdemes még egy kicsit folytatni: talán nem érdektelen felidézni, hogy az első Orbán-kormány megalakulását megelőzően, a kormányprogram vitájában milyen felszólalások hangzottak el. A parlamenti naplóban megtalálhatók a teljes szövegek, én most az alábbiakban a miniszterelnöknek javasolt személy, valamit a pártok vezérszónokainak felszólalását ismertetem kivonatosan. Különösen két dologra érdemes figyelni: egyrészt arra, hogy milyen keveset változott a magyar politika; másrészt pedig arra, hogy mégis mennyi minden másképp van már.
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: „ (…) A választásokat a Fidesz-Magyar Polgári Párt nyerte, mégsem tudjuk önmagunkban biztosítani a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget. Ebben a helyzetben csak úgy tehettünk eleget a választók kormányváltásra irányuló akaratának, hogy az MDF-fel és a Független Kisgazdapárttal kezdeményeztünk kormányalakítási tárgyalásokat. (…) A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programja azokat a gondolatokat összegezte, amelyek megformálták a polgári jövő képét. A mi felfogásunkban a választási program valójában a választókkal kötött szerződés, ha úgy tetszik, társadalmi szerződés, amelyet a választók szavazataikkal hitelesítettek. A társadalmi szerződést a kormányprogram emeli kormányzati célokká. S amennyiben önök a kormányprogramot elfogadják, az kormányzati szerződéssé alakul; olyan szerződéssé, amely a parlament és a kormány között köttetik. Így az önök döntése révén válik majd az egész ország programjává. (…) Ez a kormány annak a gondolatnak a jegyében alakult, hogy a szabadság és a rend kormánya, a családok kormánya, a gazdasági növekedés kormánya, az összetartozás kormánya és az európai együttműködés kormánya legyen. A megalakuló kormány céljai között az első, hogy a polgárokat és családjaikat megszabadítsa a félelemtől. Nem nyugodhatunk bele, hogy brutális gyilkosságok, robbantások, rablótámadások életünk mindennapi részévé váljanak. Becsületes, törvénytisztelő családok aggódnak gyermekeik, szeretteik biztonsága miatt, s maguk zárkóznak rácsok, lakatok mögé ahelyett, hogy az állam zárná rácsok mögé azokat, akik fenyegetik békés életünket. Bőrünkön érezhetjük: ha a szabadság nem párosul renddel, akkor a zűrzavar, a felfordulás, a bűnözés és a vele együttjáró megaláztatottság előbb-utóbb felemészti a szabadságot is. A megalakuló kormány a szabadság kormánya lesz, de csak akkor válhat azzá, ha a rend, a törvényes rend kormánya is lesz egyúttal. Van bennünk elegendő elszánás és erő, hogy érvényt is szerezzünk e meggyőződésünknek. A közrend megteremtésének úgy kell történnie, ahogy az ember rendet tesz, illetve rendet tart a maga személyes életében. Először a belső világnak kell elrendeződnie, először belül kell elhatározásra jutni, és csak utána tudjuk elrendezni a világot magunk körül. Első lépésként tehát arra van szükség, hogy a rendőrséget megerősítsük, tagjainak erkölcsi tartását, fegyelmezett helytállását megköveteljük, a feladatukat tisztességgel ellátókat méltó elismerésben részesítsük. (…) Meggyőződésem, hogy a törvényes rend helyreállítása mindannyiunk érdeke. Ha hiányzik a törvények erejébe vetett bizalom, ha elgyengül az állam és a rendőrség, ha a bűnelkövetők nem kapják meg időben arányos büntetésüket, elembertelenedett világban találhatjuk magunkat; és mindannyiunknak tudni kell, hogy bárki van is ideiglenesen felül, egy ilyen világnak nincsenek győztesei, csak vesztesei vannak. Ahol olcsó az emberi élet, ott senki sem érezheti magát biztonságban. Hiába épít valaki magának modern lovagvárat saját biztonsági szolgálattal, elég megállnia egy piros lámpánál, s már arra sem marad ideje, hogy rádöbbenjen, mennyire olcsóvá vált mifelénk az emberi élet. Ennek a kormánynak tehát az a hivatása, hogy a biztonság és a nyugalom kormánya legyen. (…) A gazdasági növekedés jelenti az egyetlen esélyt a mind jobban leszakadó országrészek számára is. Ha sikerül őket bekapcsolnunk a gazdasági növekedés miatt kiszélesedő és megélénkülő üzleti élet vérkeringésébe, akkor úgy érezhetik, hogy ők is annak a Magyarországnak a polgárai, amelynek a budapestiek és a szerencsésebb régiók lakói érezhetik magukat. A kormány tudja, hogy Magyarország túlságosan kicsi ahhoz, hogy két országnak jusson hely benne. S azt is tudja, hogy a leszakadt régiókat először abban kell segítenünk, hogy Magyarországhoz csatlakozzanak, s majd utána az Európai Unióhoz. (…) Mindannyian tudjuk, kedves barátaim, hogy a magyar állam és a magyar nemzet nem esik egybe, de mindannyian a magyar nemzet tagjai, magyar polgárok vagyunk. Összeköt bennünket a magyarság több mint ezeréves története. Úgy gondoljuk, hogy a határon túl megteremtett kulturális javak a magyar kultúrkincs természetes részei. A kormány kinyilvánítja: felelősséget érez a kulturális örökség megőrzéséért, újabb kulturális javak létrehozásáért. A közelgő millennium mindhárom minőségében fontos számunkra. A keresztség felvételének és a magyar államiság megalapításának ezeréves évfordulója, valamint a harmadik évezred nyitánya méltó ünnepi keretet kap majd Magyarországon, s egyben a határon túli magyarság számára is. (…)” [4. ülésnap (1998.07.02.), 18. felszólalás]
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): „ (…) A néhány nap múlva megalakuló kormány a polgárok kormánya lesz; olyan kormány, amely eltökélte, hogy az emberek támogatásával meg is valósítja a rendszerváltozás máig beváltatlan ígéretét, hogy mindenki számára lehetőséget teremtsen a felemelkedés valódi esélyére. A választók megértették a kor kihívását, és többségük a változásra szavazott. Sokan belátták, hogy egy sikeres Magyarország megteremtéséhez más politikára van szükség; olyan politikára, amely képes felszabadítani az ország lakóiban ott élő erőt és tenni akarást egy közös nemzeti vállalkozás érdekében. Olyan új politikára van szükség, amelyet a jövő iránt elkötelezett, a jelen lehetőségeit megvalósító, az ezeresztendős magyar államiságból erőt merítő polgári erők képviselnek. A választók azt találták helyesnek, hogy egy új évezredhez egy olyan nemzedéket kell megbízniuk az ország vezetésével, amely koránál fogva is elkötelezett az ország, a polgárok, a családok dolgát tovább is gondolni, a közösségeknek teret adni, messzebb látni a holnapi napnál (…)” [4. ülésnap (1998.07.02.), 20. felszólalás]
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): „ (…) A Fidesz szónokai 1990-ben és 1994-ben is elsősorban azt kifogásolták, hogy a program nem tartalmazza az egyébként általuk is helyeselhetőnek mondott célok elérésére szolgáló eszközöket, vagyis nem ad választ a "hogyan" kérdésére. Ezek után joggal vártuk, hogy a Fidesz vezette koalíció most olyan kormányprogramot terjeszt elő, amely nemcsak célokat tűz a kormány, a társadalom elé, de azt is egyértelművé teszi, hogy a kitűzött célokat milyen módon, milyen eszközökkel akarja elérni. Őszintén szólva - legalábbis ami a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportját illeti - nagyot csalódtunk. Bár a dokumentum a borítólapon kormányprogramot ígér a polgári Magyarországért, az olvasónak, miután hősiesen átküzdötte magát a betűtengeren, mégis az a benyomása, hogy csupán egy terjedelmesre sikerült választási programot tart a kezében. Választási programot, azaz ígéretek, óhajok, kívánságok listáját. (…) A Fidesz vezette koalíció esetében mindez éppen fordítva történt. A Fidesz választási programjának ígéretei a kormányprogramnak nevezett dokumentumban nem konkrétabbá, hanem általánosabbá váltak. Az egyértelmű, s ezért számon is kérhető megfogalmazásokat óvatosan kétértelmű, következésképpen számonkérhetetlen stiláris bravúrok váltották fel. Jószerével eltűntek az adatok, mintha csak az lett volna a készítők törekvése, hogy művük a legkevesebb konkrétumot, a legkevesebb adatot tartalmazó kormányprogramként kerüljön említésre a Guinness Rekordok Könyvében. (…) A Fidesz a beterjesztett program alapján az 1990-ben alakult kormányt a semmitmondás kormányának, az 1994-ben alakult kormányt a nagyotmondás kormányának nevezte. Úgy gondolom, hogy az előttünk levő dokumentum alapján a most hivatalba lépő kabinetet nyugodtan nevezhetjük az ellentmondás kormányának. (Hegyi Gyula tapsol.) Ellentmondanak ugyanis egymásnak a célok, például az erőteljes gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és ezzel egyidejűleg a jelentős mértékű inflációcsökkentés. (…) A gyorsaság, a következetesség fontos erények. Riasztó azonban az a kapkodó sietség, amellyel a még hivatalba sem lépett kormány az érintettekkel történő bármiféle egyeztetés nélkül, pusztán parlamenti erőfölényére támaszkodva próbálja felszámolni a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Ez az eljárás a most hivatalba lépő kormány demokrácia iránti érzéketlenségét jelzi. (Felzúdulás és derültség a jobb oldalon. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) Úgy látszik, túl erős a társadalombiztosítás tulajdonában lévő vagyon mielőbbi megszerzésének csábítása. (Taps az MSZP padsoraiban. - Zaj a jobb oldalon.) Erősebb, mint a demokrácia elvei és a legutóbbi nyolc esztendő gyakorlata iránti elkötelezettség. Nem kevésbé aggasztó az a sietség sem, amellyel a koalíció megkezdte a családi támogatások rendszerének átalakítását, makacsul ragaszkodva az esélyegyenlőség helyett az esélyegyenlőtlenség növelésének elvéhez. (…) Nem lennék igazságos, ha nem szólnék a dokumentum érdemeiről. Kétségkívül dicséri a szerzőket, hogy elhagyták a koalíciós partnerek a fiataldemokraták és a kisgazdák választási ígéreteinek jelentős részét. Másutt a konkrét számok vagy a megvalósítás időhatárainak mellőzésével igyekeztek visszalépni azoktól az ígéretektől, amelyekről ők is pontosan tudták, hogy legfeljebb szavazatok megszerzésére lehetnek alkalmasak, felelős kormányzást azonban aligha tesznek lehetővé. Eltűnt a 7 százalékos növekedés, a bérjárulékok gyors és radikális csökkentése, az ingyenes autópálya-használat, az ingyenes első diploma és a választási kampány televíziós és rádiós hirdetéseinek megannyi más, szépen csengő jelszava. Nincs többé szó a köztársasági elnök közvetlenül történő megválasztásáról, a kétkamarás parlamentről, a halálbüntetés visszaállításáról. (…) A Magyar Szocialista Párt és annak országgyűlési képviselőcsoportja a konstruktív ellenzékiség jegyében (Felzúdulás a jobb oldalon.) nem fogja arra ösztönözni a kormányt, hogy a dokumentumban foglaltak szerint kormányozzon. Még azt sem fogja kifogásolni, ha az egészet félreteszi. A vitával és a vitát követő szavazással, amelyen a szocialista képviselőcsoport nemmel fog szavazni, a kormányprogram ügyét a magunk részéről lezártnak tekintjük. A kormányt ettől kezdve nem a programja, hanem a tettei szerint fogjuk megítélni. Annál is inkább, mert változatlanul érvényesnek tartjuk Széchenyi István megállapítását: "A nagyobb rész inkább javasolni szerint nagy dolgokat, mint azokat gyakorolni." (…) Közös erővel kell olyan országot teremtenünk, ahol a hatalom burkoltan sem törekszik a demokrácia korlátozására; ahol az intézményrendszer biztosítja a tehetség, a szorgalom, a tudás akadálytalan kibontakozását; ahol a rászorulókat, a leszakadókat a társadalom szolidaritása óvja; ahol a társadalmi vitákat, az elkerülhetetlen érdek-összeütközéseket párbeszéddel, érdekegyeztetés útján oldják fel. (…)” [4. ülésnap (1998.07.02.), 22. felszólalás]
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): „ (…) Kovács László azt állította, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Független Kisgazdapárt tulajdonképpen összeegyeztethetetlen nézetrendszerű párt lenne (Zaj, moraj az MSZP soraiban.),és mégis most ez a két párt egy közös kormányprogramot terjesztett elő. No, nézzük ennek a kormányprogramnak néhány elemét a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetőleg a Független Kisgazdapárt programjának tükrében! (Dr. Hack Péter: És az MDF?) A gazdasági stratégiát illetően igaz, hogy a Fidesz a "tartós növekedés" kifejezést használta, a Független Kisgazdapárt pedig "a mindenki által észlelhető, érzékelhető tartós növekedést", de azt hiszem, végül egyet fog érteni velem még Kovács László képviselőtársunk is abban, hogy alapjaiban ez a két program a stratégiai-gazdasági célkitűzéseket tekintve igen közel áll egymáshoz. Ha a kérdés úgy merül fel, hogy milyen pénzügyi politikával szemben hirdetjük meg ezt a közös gazdasági stratégiát, akkor még inkább szembeötlő módon közel áll egymáshoz a Fidesz és a Független Kisgazdapárt gazdasági-stratégiai programja, hiszen mi azt mondjuk, hogy az eddigi pangással kapcsolatos MSZP-SZDSZ-es pénzügyi politikát kell felváltania a növekedés politikájának. (…) A koalíciót a Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg, mint egy házasságot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Természetes, hogy ebben a koalícióban bizonyos engedményeket is kell tennie mindenkinek - befejezem a mondatot, elnök úr, köszönöm a figyelmeztetést -, de úgy gondoljuk, hogy ahogy a házasság is ad többletjogokat, éppúgy a koalíció is ad többletjogokat és többletlehetőségeket. Ez a többletlehetőség az ország talpra állítása, és ez egy olyan lehetőség, amit nekünk ki kell használnunk.” [4. ülésnap (1998.07.02.), 24. felszólalás]
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): „ (…) A vitára készülve és kézbe véve a kormányprogramot, arra voltam kíváncsi, hogyan sikerül összeegyeztetni - ahogy az imént Torgyán József úrtól hallottuk - a nézetrendszerében, programjában és szellemiségében egymáshoz igen közel álló két párt, a Fidesz és a Kisgazdapárt választási ígéreteit. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Vajon hogyan hozhatók össze Orbán Viktor és Torgyán József választási programjai, ígéretei az Orbán-Torgyán-kormány programjává? Hadd idézzek néhányat a Független Kisgazdapárt elnökének a választási kampányban elhangzott ígéreteiből: a csúszóleértékelést azonnal megszüntetjük; az autópályadíjakat azonnal eltöröljük; azonnal bevezetjük a 0 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsot (Derültség az MSZP padsoraiban. );15 százalékra mérsékeljük az általános forgalmi adót; eltöröljük a lakások után fizetendő áfát; eltöröljük a háztartási energia általános forgalmi adóját; a hitelkamatokat leszállítjuk 11 százalékra; az alkotmányban deklaráljuk a fiatalok első lakáshoz és első munkahelyhez való jogát; bevezetjük a halálbüntetést - ezt csak ideiglenesen -; kétkamarás parlamentet hozunk létre; a köztársasági elnök közvetlen választását biztosítjuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki végigolvassa a kormányprogramot, azt találja, hogy a Torgyán-programból tulajdonképpen csak Torgyán József maradt. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Hozzáteszem, ez sem kevés (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), sőt, ha a 2000. évre gondolok, még talán sok is. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Ha a Fidesz ígéreteinek megvalósulását keresem a programban, némileg hasonlóképpen járok, hiszen azt olvastam a "Szabadság és jólét" című választási programban, annak is az elején - ahol még nem lankad az ember figyelme -, hogy "egyszeri, nagyarányú adó- és járulékcsökkentést hajtunk végre". A 7 százalékos gazdasági növekedést sem találom a programban, mint ahogy a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozásának, támogatásának konkrétumai sincsenek már meg. Ezek után beszélhetnénk persze a választópolgárok félrevezetéséről, netán tudatos félrevezetéséről - bár hozzáteszem, hogy ez azon pártok és választóik ügye, akik között ez létrejött. Ugyanakkor azonban rögtön hozzá kell tennem, hogy természetesen vannak a programban más ígéretek, mert hiszen többet fogunk költeni oktatásra, egészségügyi ellátásra, közbiztonságra, munkahelyteremtésre, a mezőgazdaság támogatására, az infrastruktúra fejlesztésére, a vidék fejlesztésére, a család és ifjúság támogatására, a nemzeti örökség ápolására, az önkormányzatok támogatására, az ipar támogatására, vállalkozásfejlesztések támogatására, és így tovább, és így tovább. (…)” [4. ülésnap (1998.07.02.), 26. felszólalás]
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): „ (…) Garanciát jelent ez a kormányprogram az Antall József és Boross Péter vezette, 1990 és 1994 között megkezdett rendszerváltoztató folyamat folytatására és befejezésére. Ezért fogjuk támogatni ezt a programot; mert megítélésünk szerint a rendszerváltoztatás folyamata akkor fejeződik be, amikor a társadalom túlnyomó többsége a nyertese lesz ennek a folyamatnak, és erre garanciát látunk e kormány programjában. Ez a kormány emberközpontú. (…) Egyetértünk azzal, hogy felül lehet vizsgálni a parlament hatékonyabb működésének egyik változataként az olcsóbb és kisebb létszámú parlament kialakításának lehetőségét. Természetesen az ezekre vonatkozó hosszú és hosszadalmas egyeztetések eredményeként a jelenlegi választási rendszer fő elemeinek megőrzése mellett arányos változtatásról lehet csak szó. (…)” [4. ülésnap (1998.07.02.), 28. felszólalás]
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): „ (…) Magyarország elmúlt tíz évének kormányai, amellett, hogy látszólag mindenben különböztek egymástól, lényegileg egyneműek voltak. A nemzetközi pénzvilág és globalizáció szolgálatában állottak, eladtak, feladtak, kiárusítottak és végkiárusítottak, és korszakukban érkezett el a magyar társadalom a visszafordíthatatlan népességfogyás állapotába. Azzal kell szembenéznünk, hogy ha sürgősen nem történik rendkívüli intézkedés, egy-két évtized múltán 7 millióra lefogyatkozva, olyan tömegű vagyonnal, rendelkezési joggal, hatalommal bíró idegen ember között kell élnünk a saját hazánkban, amely már magyarságunk megélését, saját ember voltunk méltóságát és függetlenségünket is veszélyezteti. (…) A László-, a Máté-, a Hujber-, a Demján Sándor- és a Fekete János-birodalmak alapítása az Antall-kormány idejére esik. És végül az 1994-től mostanáig terjedő időben erre a pusztító, nemzetgyilkos folyamatra egy magát szocialistának mondó kormány tette fel a koronát, minden idők legkorruptabb közállapotait hozva létre; a magát liberálisnak mondó társával együtt minden értéket viszonylagossá téve magyar milliókat úgy döntöttek a kilátástalanság, a jövőtlenség állapotába, hogy közben villámgyorsan létrehozták a saját köreikből a maharadzsa réteget. (Moraj a bal oldalon.) (…) Elmondhatjuk: a magyarság történelme során ilyen mélyre még soha nem süllyedt. Ennyi kárt neki tudatosan még egyetlenegy kormány sem okozott, Kun Béla 133 napos és Rákosi-Gerő-Farkas-Révai 11 éves rémuralmi korszakát nem számítva. És most mégis fiatal emberek kormányalakítási kísérletének "Az új évezred küszöbén" című szándéknyilatkozatát tartjuk a kezünkben, holott erre néhány hónappal ezelőtt még semmi remény nem mutatkozott. Fordulat történt a magyar életben. Ez a fordulat felemás, bizonytalan; hol reményekre jogosító, hol pedig kételyeket ébresztő, de mégis fordulat. Az uralom jellege még nem változott meg: a kisember kiszolgáltatottsága még nem csökkent, különösen attól nem, hogy a kormány által tett nyilatkozatok minden bekezdésében legalább kétszer polgárnak van nevezve mindenki, akár vagyonos, akár vagyontalan. (…) Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártja világosan megfogalmazott fenntartásaival együtt ezt a szándéknyilatkozatot elfogadja. Azt kívánjuk a nemsokára hivatalba lépő kormánynak, hogy nyisson ki minden elzárt páncélszekrényt, lásson hozzá a leltározáshoz, és ne rejtsen el semmilyen tényt a köz elől. Hasson oda, hogy a magyarság végre megtudja: miben él, mit hagyott rá az évtizedek során a feje fölé gyülemlett rendetlenség, és minek kell nekifognia. Még nincs demokrácia Magyarországon, mert akik eddig uralkodtak, nem tekintették a nemzetet közös vállalkozásnak. Mi annak tekintjük. Ez előlegezett bizalmunk alapja. (…)” [4. ülésnap (1998.07.02.), 30. felszólalás]
Az utolsó 100 komment: