Székesfehérvár polgármestere, a 2010-es költségvetést az MSZP padsoraiból egyedül elutasító Warvasovszky Tihamér bejelentette, hogy nem indul a parlamenti választáson (azt korábban is tudni lehetett, hogy tavalyi mozgása után szocialista színekben ez már nem valószínű). A politikus elvi magyarázatát is adta döntésének: „A mostani, politikailag és gazdaságilag kiélezett helyzetben elképzelhetetlennek tartom, hogy egy település polgármesterének egyszerre mindkét oldalon állnia lehet”. Warvasovszky közlése ismét felveti a kérdést: jó-e, ha egy polgármester parlamenti képviselőként is dolgozhat?
Mint közismert, 1990 és 1994 között a két pozíció még összeférhetetlen volt. 1994-ben a kétharmados többséggel rendelkező MSZP-SZDSZ egyik első kezdeményezése lett (a törvényjavaslatot Horn Gyula és Kuncze Gábor közösen jegyezték) ennek a feloldása. Érdekes vita után (csak néhány példa: Kuncze Gábor, Bihari Mihály, Torgyán József, Dávid Ibolya és Deutsch Tamás felszólalása) július 5-én – harmadik ülésnapján - az országgyűlés 215 igen (MSZP, SZDSZ, Fidesz) szavazattal 50 nem (FKGP, MDF) és 20 tartózkodás (KDNP) ellenében elfogadta a polgármesteri tisztség egyes kérdéseiről szóló törvény módosítását. A változásnak akkor alapvetően az MSZP volt a kedvezményezettje, hiszen a több mint kétszáz szocialista között közel ötven polgármester foglalt helyet. Később azonban pártállástól függetlenül egyre több képviselő keresett magának helyi elfoglaltságot is egy-egy település első embereként – vagy vált parlamenti képviselővé, ha már egy települést irányított. Ráadásul mára még frontpolitikusok is felismerték a rendszerben rejlő lehetőséget: részben párton belüli menekülő (pihenő) út, részben birodalomépítési eszköz lett egyesek számára a polgármesterség.
Ha jól figyeltem, a parlamenti pártok egyike sem jelezte a mostani kampányban, hogy változtatni szeretne ezeken a szabályokon, egyedül a Jobbik programjában (amely pártnak értelemszerűen jelenleg nincs olyan politikusa, akinek valamiről is le kellene mondania) találtam erre utaló mondatokat: „A politikusi álláshalmozás megszüntetése érdekében az országgyűlési képviselők számára megtiltjuk többek közt a polgármesteri tisztséget, önkormányzati és megyei közgyűlési képviselőséget.”
A pártok és különösen politikusaik részéről első látásra logikus, hogy ragaszkodnak az összeegyeztethetőséghez, ha azonban az érveket és az ellenérveket számba vesszük, nekem úgy tűnik, hogy még számukra is több erősebb érv szól az elválasztás mellett. A rendszer jelenleg arra ösztönöz minden polgármestert, hogy próbáljon meg a döntéshozatal közelébe kerülni: aki lemond erről a lehetőségről, úgy érezheti, hogy hátrányba kerülhet az önkormányzatokat érintő ügyekben a parlamentben szavazattal rendelkező városvezető társaival szemben. Aki kizárólag településének szenteli az idejét, kisebb lobbierőt tudhat magáénak, így aztán nem lehetőség, hanem szinte kényszer lett a parlamentbe törekvés. Miközben éppen Warvasovszky példája mutatja – de a kormánypárti frakcióban ülő más polgármesterek is mesélhetnének erről -, hogy vajon inkább átok vagy áldás a kettős szerep: s most nem csupán a munkaszervezési és időbeosztási problémákra gondolok (Torgyán az 1994-es vitában: „Tessék nekem megmondani: ha - mondjuk - valaki Zala megye csücskében polgármester, vagy - mondjuk - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében - közel a szovjet határhoz - polgármester, hogy tud egyszerre itt lenni a Magyar Köztársaság Országgyûlésében és - mondjuk - Záhonyban. Sehogy nem tud egyszerre két helyen lenni, csak két fizetést tud felvenni.”), hanem inkább a parlamenti frakciófegyelem és a települési érdekképviselet közötti időnként nehezen feloldható ellentétre. Hasonló problémák az egyéni választókerületekben megválasztott képviselőknél is felmerülhetnek, őket azonban a szavazók elsősorban pártkötődésük alapján választják és ítélik meg, míg a polgármestereknél minden eddigi tapasztalatunk szerint valamivel többet számít a személyiség – így aztán többet is veszíthetnek, ha elsősorban a pártjukhoz, s nem a településükhöz kötődnek.
Leszámítva tehát a nagyobb befolyás és a több pénz kínálta nem csekély előnyöket, úgy érzem, hogy hosszú távon még az ide-oda ingázó politikusaink sem járnának feltétlenül rosszul, ha választaniuk kellene a parlament és a polgármesteri hivatal között. Ha senki nem lehetne közülük képviselő, nem kellene félniük, hogy hátrányt szenvednek azzal, ha nem ülnek bent az Országházban a számukra kevésbé izgalmas interpellációkat hallgatva – amúgy meg senki sem akadályozná meg őket abban, hogy akár ugyanebben az időben településük érdekeiért küzdjenek a parlamenti folyosókon, vagy a miniszteri tárgyalókban.
Különösen akkor lenne értelme egy ilyen módosításnak, ha egyszer valóban sikerülne jelentősen csökkenteni a parlamenti képviselők számát: így anélkül válhatnának el a szerepek, hogy közben nem kellene a mainál nagyobbra duzzasztani hivatásos politikusok táborát.
x x x
Mai idézetünk egy internetes naplóból származik: "Délután Balatonőszödön voltam, ahol Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr adott tájékoztatást a kormányprogramról, arról, hogy milyen feladatok várnak ránk az elkövetkezendő időszakban."
Az utolsó 100 komment: