Facebook oldaldoboz

Olvasottság

A blog indulása óta: 16'157'242 lapletöltés (2020.12.28.)

A legerősebb nap: 188'742 lapletöltés (2010.04.11.)

A lakott sziget

Vélemények

"Igazán elkeserítőnek és érthetetlennek ezt a tudatlanságnak tűnő, vagy annak álcázott, de inkább elszánt képmutatást tartom, amivel magasan képzett értelmiségiek igyekeznek kibújni a felelősség alól." (Mészáros Tamás)

 

"A sértésen túl Török valóban nem ért velem egyet, és mint ilyen persze választ igényelne, ha lennének írásában komolyan vehető szubsztantív érvek." (Halmai Gábor)

 

"Alapvetően érti félre a politikai elemzés tudományát, nagyvonalúan eltekint az eszmék, a politikai gondolatok, a megvalósult tényálladékok jelentőségétől, nem kevesebbtől tehát, mint a politikai cselekvés esszenciájától, így kizárólag formális, technokrata érveléssel legitimálja a kormánypárt ténykedését." (Seres László)

 

"Török Gábor blogpolitológus azon megállapítása, hogy a Fidesz október elején elért a csúcsra, amely után nem sok minden meghódítandó cél marad, a szokásos semmitmondás és elemzői felületesség terméke volt." (Békés Márton)

 

"A hatalom elzárkózása ma már olyannyira nyilvánvaló, hogy a kormány egynémely támogatójának is csípi a szemét, sőt még az Orbán-rezsim „törekvései” iránt feltűnő megértést mutató Török Gábor politológust is felébresztette eddigi magabiztos szunyókálásából." (Zádori Zsolt)

 

"Török, aki az értéksemlegesség jegyében erősen hajlik arra, hogy a politikát döntően hatékonysági szempontból elemezze (ahogy egy kritikusa nem finomkodva megjegyezte: az ő elemzései kb. olyanok, mintha a harmincas évek Németországában azt mondta volna valaki: Hitler ügyesen tematizálja a politikát a zsidókérdés napirendre tűzésével)." (Pető Iván)

 

"A magyar tudásról mint kurrens termékről meg mindent elmond, hogy még Török Gábornak is van diplomája." (Hont András)

 

"Török Gábornak például nagyon jót tett volna, hogyha mélyebben elsüllyed (sic!) mondjuk a magyar alkotmányjogban, és akkor, abban az esetben az elemzései, hogy is mondjam, a felszínességnek kevésbé mutatják a tüneteit." (Hont András)

 

"Ha egy kormánynak az a feladata, hogy megmentse az emberek nyugdíját, akkor nem blogoló politológusok véleményét kell előzetesen kalkulálnia." (Szijjártó Péter)

 

"Török szerint az a politikus viselkedik demokratikusan, aki nem törődik mások véleményével, aki nem akar önkritikusan gondolkodni, és aki képtelen felismerni, hogy zsákutcában van, és végre vissza kellene fordulnia." (Krémer Ferenc)

 

"Egyedül Török Gábor politológus gondolja azt, hogy a Fideszt a jó szándék vezeti, csupán politikai vaksága miatt rohan teljes erejéből a falnak." (Bartus László)

 

"Elolvastam ma Török Gábortól Piroslapig valamennyi blogbejegyzést a készülő új Alkotmányról. Homály, indulat. Mélyéről párolog a bögre. Nagyon." (Deutsch Tamás)

 

"Török Gábor megkerüli a problémát." (Lánczi András)

 

"Lárifári." (Gyurcsány Ferenc)

 

"Török Gábor minimum téved." (Mráz Ágoston Sámuel)

 

"Török wasn't looking at the speech from the outside but from the inside. Almost as if he had been the speech writer of Viktor Orbán." (Eva S. Balogh)

 

"A Török Gábor-féle, lazának tekinthető, minden jöhet típusú hozzáállással szemben én a gyakorlatban is jól levezethető, szigorú megközelítésben látom a szélsőségekkel szembeni harc esetleges sikerét" (Somogyi Zoltán)

 

"Török Gábor csak egy a kollaboránsok közül" (Krémer Ferenc)

 

"Naná, hiszen a törökgáborok döntik majd el, hogy a cáfolat hitelt érdemlő volt-e" (Lánczos Vera)

  

"Az ezerkezű sms cézár kiismeréséhez azonban nem elégséges Török Gábor köpönyegébe bújni, és úgy előadni a nyilvánvalót, mintha annak bármilyen tudományos értéke volna." (Puzsér Róbert

 

"Régóta figyelem Török Gábor politológusi tevékenységét, és egyre erősödik bennem a viszolygás." (Andor Mihály)

 

"Nos, ha a seggnyalás és a helyezkedés olimpiai szám lenne, most indíthatnánk egy potenciális dobogóst: Török Gábor politikai szakértõt, korábban szabadúszó értelmiségit, ma már inkább Jobbik közeli tanácsadót." (G. Fodor Gábor)

 

"Énszerintem nem jó, ha egy politikai elemző nem elemez. Ez ugyanis benne van a munkakörében, elvileg. Ami pedig nincs benne, az a sunyi hatalombarát cinizmus, a távolságtartás félreértése, az apolitikus elkenés, az alapvető problémák tudomásul nem vétele, az állandó megfelelési kényszer. Ehhez a teljesítményhez képest még a Nézőpont is elemző műhely." (Seres László)

 

"Török Gábor (...) arról lett híres, hogy az összevissza beszélést az egyrészt, másrészt” fordulatokkal marketingeli értelmesnek tűnő gondolatmenetté." (Vizvári Soma)

 

"Nagyszerű Békemenet volt, vidám, erőt adó, lelkesítő! És nincs annál nagyobb elismerés, mint amikor Török Gábor egy ekkora siker kapcsán a kampány dinamikájáról hohmecol. Ennyi." (Deutsch Tamás)

 

"Török Gábor évek óta azt a játékot játssza a nyilvánosságban, hogy a "függetlenobjektív" elemző szerepében a Jobbik szekerét tolja, de nyíltan soha nem merte bevallani, hogy a Simicska-párt tanácsadója és Vona személyes spindoctora."  (Vizvári Soma)

 

"Az utóbbi időben megfigyeltem: számos sajtószerv rendszeresen beszámol róla, hogy Török Gábor – akiről én sose hallottam tavalyig, és aki sokak szerint politikai elemző – éppen mit gondol. Török Gábor elképesztően nagy rajongótáborral (nem olvasótáborral, hiszen ő nem ír) rendelkezik, és – mint ilyen – fölhívja magára a társadalombírálat figyelmét, hiszen az egyik leghatásosabb közszereplő." (Tamás Gáspár Miklós)

 

"Érdekes módon Török Gábort sosem izgatták a külföldön zajló események. Úgy is mondhatnánk, hogy politikai farkasvakságban szenved (...). (Lánczi Tamás)

 

"Török Gábor nem független politikai elemző, hanem jobbikos propagandista." (Kubatov Gábor)

 

"A sokat sejtető semmitmondását könnyű kézzel gyurcsányista agitációra váltó egykori politológus oly kellemetlenül nyalizik, mintha feledtetni akarná azt a zavarba ejtő tényt, hogy „független” elemző létére Csányi Sándor szárnysegédjeként az MLSZ elnökségében foglal helyet, s így személyében a magyarok az Orbán-rendszer futballbirodalmának egyik befolyásos főurát tisztelhetik." (Puzsér Róbert)

 

"Ugyanis Független Szakértőink Legjéről köztudott, hogy nem beszélni angol" (Megadja Gábor)

 

Az 5 legnépszerűbb

  1. 508. Miért nyert (ennyire) a Fidesz? 2014. április 07. 09:18A tegnapi választást a Fidesz a világ minden választási rendszerében megnyerte volna. Nagyon komoly többsége lenne a korábbi magyar rendszerben is, és a tisztán arányos rendszereket leszámítva minden...
  2. 2018/9 Miért nyert (ennyire) a Fidesz? 2. 2018. április 09. 02:03A politikai számítás tehát szinte hibátlanul bevált – írtam négy évvel ezelőtt a Miért nyert (ennyire) a Fidesz? című blogbejegyzésben. Most ennél többet kell állítanom: a Fidesz ugyanis nagyobb...
  3. 2018/8 Választási előrejelzés 2018. április 05. 10:02Az előző bejegyzésben megindokoltam, hogy az áprilisi választás előtt miért nem lehet igazán komolyan vehető előrejelzést készíteni. Ebben az írásban nem ismétlem meg ezeket az érveket, és nem...
  4. 514. A tét 2014. december 04. 02:11Orbán Viktor természetesen nem újfasiszta és nem is diktátor. Az elkötelezett antikommunista, konzervatív és korábban a magyar jobboldallal kifejezetten jó viszonyt ápoló republikánus amerikai...
  5. 510. Mindenki lehet kőműves 2014. szeptember 26. 00:40Régóta nem jelentkeztem elemzéssel. S ez sem igazán az lesz. Van azonban valami, ami foglalkoztat. Semmi eget rengető, de nekem azért fontos. Egy ideje már kerestem hozzá a hangot, a formát. Ez...

Korábbi bejegyzések

Címkék

1904 (1) 1912 (1) 1956 (1) 1989 (2) 1990 (2) 1991 (1) 1994 (6) 1994 1998 (1) 1998 (5) 2002 (2) 2004 (1) 2005 (2) 2006 (2) 2007 (1) 2008 (1) 2009 (1) 2010 (3) 2012 (2) 2014 (2) 2014-es parlamenti választás (1) 2014-es választás (1) 29 lépés (1) 4k! (1) 56 nap (1) 800 (1) adatbázis (2) áder jános (9) adócsökkentés (3) adóemelés (1) adópolitika (1) afganisztán (1) ágh attila (5) ajánlószelvény (1) ajánlószelvények (14) akadémia (1) akarat (1) akció (1) aláírás (1) alakuló ülés (3) alapkérdés (1) alaptörvény (1) albertirsa (1) álesemény (1) alkalmazkodás (1) alkotás (4) alkotmány (22) alkotmánybírók (1) alkotmánybíróság (14) alkotmányellenes (1) alkotmánymódosítás (13) alkotmányozás (13) állam (2) államadósság (1) államcsőd (1) államfő (16) államháztartás (1) állami pénz (1) állami számvevőszék (2) állampárt (1) álláspont (1) alsóörsi gyilkosság (1) általános vita (1) alternatíva (3) Ángyán József (1) antidemokratikus (1) antipolitika (1) antiszemitizmus (1) antitézis (1) anti establishment (3) apátia (1) arányosság (4) arend (1) arend lijphart (1) árfolyam (1) árok kornél (1) árvíz (1) aszófő (1) átértelmezés (1) átláthatóság (1) átmenet (1) augusztus 20 (1) Azerbajdzsán (2) b. nagy lászló (1) baja (1) bajnai gordon (15) Bajnai Gordon (2) balogh andrás (3) Balogh József (1) balog zoltán (1) baloldal (17) baloldali (1) baloldali körzetek (3) baló györgy (2) balsai istván (3) bálványos (1) bánó andrás (1) barroso (3) bauer tamás (2) befolyásolás (1) beiktatás (1) belháború (1) belharc (1) belső konfliktus (1) bencsik andrás (1) Benetton-kampány (1) Beppe Grillo (1) beszéd (4) beszédolvasás tilalma (1) bihari mihály (3) bíróság (2) bizalmatlanság (1) bizalom (2) bizonytalanok (2) bizottságok (2) bkv (5) blog (3) blokád (1) bod péter ákos (1) bogdan góralczyk (1) bohács zsolt (1) bőhm andrás (1) bojkott (1) bokros lajos (10) borkai zsolt (1) borókai gábor (1) boross péter (1) borsod (1) botka lászló (6) botrány (7) bozóki andrás (1) brüsszel (2) budapest (7) budapest7 (1) budapesti olajfa (1) bukás (1) bukási spirál (4) buldózer (1) bulgária (1) bulvár (3) ByeAlex (1) célok (1) centrális erőtér (4) centrális pártrendszer (2) centralizáció (1) centrista (2) centrumpárt (1) cieger andrás (1) cigánybűnözés (1) cigányság (2) cinizmus (1) civil mozgalom (3) corvinus (1) család (1) csalódás (3) csapatkivonás (1) csapda (1) csehország (2) cselekvés (1) csépe béla (1) csermely péter (1) cser palkovics andrás (1) csigó péter (1) csodavárás (1) csomag (1) csúcsminisztériumok (2) csurka istván (2) czuczi mihály (1) daher pierre (1) daniel boorstin (1) dan nimmo (1) dávid ibolya (2) debreczeni józsef (3) demagógia (1) demokrácia (5) demokratikus centrum (1) demokratikus koalíció (2) démonizálás (1) demonstráció (1) demszky gábor (2) dessewffy tibor (1) deutsch tamás (1) devizahitelesek (1) de gaulle (1) dhondt (1) diáktüntetések (1) diktátor (2) diktatúra (4) dinamika (2) diplomácia (2) dk (1) döntés (1) duális erőtér (1) duna tv (1) dúró dóra (1) Duverger (1) economist (1) edelény (1) éden hotel (1) egyéni választókerület (2) egyéni választókerületek (24) egykulcsos adó (5) egypárti kormány (1) együtt (1) együttműködés (3) együtt 2014 (2) egy a tábor egy a zászló (2) elek istván (2) elemzés (4) élet és irodalom (1) elfordulás (1) elhatárolódás (1) elitváltás (1) ellenakarat (1) ellenerő (2) ellenfél (1) ellensúly (2) ellenzék (17) elnökjelölt (1) elnökválasztás (6) előrehozott választás (7) előrejelzés (5) előválasztás (6) előzetes regisztráció (3) elrugaszkodás éve (1) első forduló (1) elszámolás (1) elszámoltatás (2) elv (2) elveszett szavazat (1) elvtelenség (1) ep választás 2009 (3) érdek (9) erkölcs (1) erő (1) erőforrások (1) erőpolitika (3) erőszakosság (1) erőtér (1) erózió (1) értékelés (3) értelmezés (2) érv (1) érvek (2) érvrendszer (1) esélyek (5) esettanulmány (1) eszközök (1) eu (3) európai parlament (1) európai parlamenti választás 2014 (1) európai unió (2) évértékelő (2) évértékelő beszéd (4) facebook (2) falunap (1) fék (1) fékek és ellensúlyok (1) felcsút (2) félelem (1) félelnöki rendszer (2) felelős (3) felelősség (2) felelős döntés (1) felező válság (2) felhatalmazás (3) feliratkozás (1) felkérés (1) fellegi tamás (2) felsőoktatás (2) fiatal politikusok (1) fidesz (130) Fidesz (2) fidesz jobbik viszony (13) fidesz kdnp (1) fidesz mdf koalíció (3) fidesz mszp viszony (1) fkgp (2) foci Eb (1) fodor gábor (2) földesi szabó lászló (1) földtörvény (2) főpolgármester (3) főpolgármester jelölt (1) forgatókönyv (1) forgatókönyvek (5) forint (1) forradalom (4) forró ősz (1) forsense (1) frakcióalakítás (1) frakciófegyelem (1) franka tibor (1) frei tamás (1) fricz tamás (2) friderikusz sándor (1) frizbi (1) függetlenség (1) független jelölt (1) fűrész gábor (1) g. fodor gábor (3) gallai sándor (1) gallup (3) garancia (1) gát (1) gátlástalanság (4) gazdaság (5) gazdasági növekedés (1) gazdasági válság (1) gazdaságpolitika (6) GDP (1) gerbeaud liberalizmus (1) gergényi péter (1) gesztus (1) giró-szász andrás (1) giró szász andrás (9) goldenblog (1) göncz árpád (2) gondolatmankó (4) Goodfriend (1) google pártfigyelő (1) görög válság (1) granasztói györgy (1) gulyás gergely (1) gúr nándor (1) guvernamentalista felfogás (1) gy. németh erzsébet (1) gyarmat (1) gyávaság (1) gyenesei istván (1) gyöngyöspata (2) győzelmi stratégia (1) győztes (1) győzteshez húzás (2) gyűjtőpárt (2) gyurcsány ferenc (49) Gyurcsány Ferenc (1) habonyizmus (1) Habony Árpád (1) habony árpád (2) hack péter (1) hagenbach bischoff (1) hagyó miklós (3) hajdú péter (1) halasi endre (1) halmai gábor (2) harc (1) harmadik köztársaság (3) harrach péter (2) hasznos szavazat (1) haszon (1) haszonmaximalizáció (1) hatalmi harc (2) hatalmi kormányzás (2) hatalmi logika (1) hatalom (6) hatalomgyakorlás (1) hatalomkoncentráció (1) határon túli magyarok (1) hatékonyság (1) hatpárti vita (1) háttér (1) háttérvilág (1) havasiné orbán mária (1) hazaszeretet (1) házelnök (1) házmester (1) hegedűs lorántné (1) helyi politika (1) Heti Válasz (1) heti válasz (1) heves (1) híd (1) hideg polgárháború (2) hírblog (1) hír tv (1) hisztéria (1) hit (1) hitel (4) hitelesség (27) hitelszerződés (1) hiteltelenség (1) hit gyülekezete (1) Hódmezővásárhely (2) hoffmann rózsa (2) horn gyula (4) horn orbán vita (1) horthy miklós (1) horváth aladár (1) Horváth András (1) horváth csaba (3) horvátország (1) house of cards (1) hozzáértés (1) húsvét (3) identitás (2) ideológiai kulturális (1) ideologikus (1) időhúzás (1) időközi választás (3) időzítés (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (2) ígéret (2) ígéretek (1) illékonyság (1) illiberális demokrácia (2) illúzió (1) imázs (2) imf (12) információ (2) ingatlanadó (1) inkubátor (1) inkumbencia (1) inkumbens hatás (1) instabilitás (1) internet (1) intézet (1) intézmények (2) ipsos (2) irak (1) irány (1) irracionalitás (1) isaura effektus (1) james carville (1) james combs (1) jász nagykun (1) javaslat (1) jávor benedek (3) Jávor Benedek (1) jegybank (1) jelkép (1) jelölés (1) jelöltállítás (3) Jobbik (1) jobbik (76) jobboldal (10) jobboldali (2) jobboldali kétpártrendszer (1) jogállam (1) jogállamiság (1) jóléti állam (1) jóléti rendszerváltás (1) jövő (3) jövőkép (1) juhász ferenc (1) juhász oszkár (1) káli sándor (1) kampány (11) kampánycsend (1) kampánytéma (1) kampánytsratégia (1) kapituláció (1) karácsony gergely (3) Karácsony Gergely (1) karakter (2) karakter (ön)gyilkosság (1) karantén (2) karizma (2) katasztrófa (1) katolikus egyház (1) katona (1) katonai szerepvállalás (1) katona béla (1) katona kálmán (1) kaufer virág (1) kdnp (10) keller lászló (1) kényszerpálya (1) képviseleti demokrácia (1) képviselő (2) képviselői eskü (1) kerekasztal (1) kerekasztal tárgyalások (1) kerék bárczy szabolcs (2) keretezés (1) kéri lászló (1) kétfarkú kutya párt (1) kétfejű ellenzék (1) kétharmad (26) kétharmados törvények (1) kétkamarás parlament (1) kétpártrendszer (2) kettős állampolgárság (3) kettős beszéd (2) kettős mérce (2) kiábrándulás (1) kiadácsökkentés (1) kiadáscsökkentés (1) kihelyezett kormányülés (1) kína (1) kirekesztés (2) kisebb parlament (1) kísérlet (1) kispártiság (1) kiss péter (1) kiss viktor (1) kis pártok (3) kitartás (1) kitiltás (1) kitiltási botrány (1) kitta gergely (1) kiválás (1) klein ödön (1) koalíció (1) koalíciós vita (1) kóczián péter (1) kognitív disszonancia (1) kóka jános (2) Kolláth György (1) kolontár (1) költségvetés (6) költségvetési tanács (1) kommunikáció (15) kommunikációs (1) kommunikációs hiba (1) kommunikációs paradigma (1) kommunista (1) kompetencia (4) konferencia (1) konfliktus (3) kongresszus (1) konrád györgy (1) konstruktív bizalmatlansági indítvány (1) konszolidáció (4) konszolidált gazdaság (1) kónya péter (1) konzervatív liberális (3) koordinált indulás (2) kordonbontás (1) kormány (2) kormányalakítás (8) kormányfő (2) kormányfő csere (1) kormánypárt (1) kormányprogram (4) kormányszóvivő (1) kormányzás (1) kormányzati teljesítmény (2) kormány ellenzék (1) körmend (1) körösényi andrás (2) korrekció (2) korrupció (8) korzenszky richárd (1) kósa lajos (4) kötcsei beszéd (1) kovács árpád (1) kovács lászló (2) kövér lászló (11) következetesség (2) következmény (2) közbiztonság (1) közgép (2) közhangulat (1) közjog (1) közlekedés (2) közösségi média (1) közös jelöltállítás (1) közös lista (3) közpénz (1) közszolgálati televízió (1) köztársasági elnök (3) közvélemény-kutatás (9) közvélemény kutatás (15) közvélemény kutatások (1) közvetlen elérés (1) kremlinológia (1) krizsó szilvia (1) kronen zeitung (1) kubatov gábor (2) kudarc (3) kukorelly endre (1) külpolitika (1) kultúrharc (1) kultusz (1) kumin ferenc (1) kuncze gábor (4) kurzusépítés (1) küszöb (1) kvázi kétpártrendszer (3) l. simon lászló (1) labdarúgás (2) lak (1) lakner zoltán (1) lakoff (1) lamperth mónika (2) lánczi andrás (3) lánczi tamás (1) lánczos vera (1) láthatósági küszöb (3) látogatás (1) latorcai jános (1) latorczai jános (1) lázár jános (23) legalitás (1) legenda (1) legfelsőbb bíróság (1) legitimáció (2) legitimitás (4) leminősítés (1) lemondás (7) lendvai ildikó (5) lengyelország (3) lengyel lászló (2) lengyel minta (1) lengyel választások (1) lettország (2) levél (1) liberális (3) liberalizmus (1) lijphart (1) lista (1) litvánia (1) lmp (69) lmp jobbik csalodas ketpartrendszer uj jobboldal uj baloldal (1) logika (1) lojalitás (1) loppert dániel (1) lottóötös (1) luther (1) machiavelli (1) mádi lászló (2) mádl ferenc (4) magánnyugdíjpénztár (2) magánnyugdíjpénztárak (5) magyar (1) magyar bálint (1) magyar demokratikus charta (1) magyar liberalizmus (1) magyar narancs (1) magyar nemzet (4) magyar olajfa (3) majális (1) makay zsolt (1) makó (1) mandátum (1) mandiner (1) manipuláció (1) március 15 (2) Márki-Zay Péter (1) második forduló (6) második hely (1) matolcsy györgy (10) max weber (1) McCain (1) mdf (49) mdf szdsz (1) mdnp (2) meciar (1) mécs imre (1) medgyessy péter (4) média (7) medián (9) median (1) médiatörvény (2) media hungary (2) megállapodás (4) megbízás (1) meglepetés (2) megoldás (2) megszorítás (7) megújítás (1) megújulás (2) megyei jogú (1) menekültkérdés (1) mensa hungariqa (1) mérsékelt jobboldal (1) Mesterházy Attila (3) mesterházy attila (34) mesterházy ernő (1) mészáros tamás (1) mezőtúr (1) miép (1) miép jobbik (1) migráció (1) miklós árpád (1) milla (1) minisztercsere (1) miniszterelnök (2) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnök csere (1) miniszterelnök helyettes (1) miniszterelnök jelölt (8) miniszterelnök jelölti vita (6) minőségi sajtó (1) miskolc (1) mkp (1) MNB (1) modell (1) módszer (1) molnár csaba (2) molnár oszkár (1) morál (1) morvai krisztina (2) moszkva (1) mozgalom (1) mráz ágoston sámuel (1) mszdp (1) mszmp (1) MSZP (1) mszp (104) mszp lmp együttműködés (1) mtv (2) munkáspárt (1) nagykoalíció (1) nagypártiság (2) nagy anna (1) nagy kép (1) nagy lászló (1) nagy tamás (1) NATO (1) NAV (1) navracsics tibor (20) negyedik köztársaság (1) németh miklós (1) német lapok (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti bank (1) nemzeti egység (1) nemzeti együttműködés rendszere (2) nemzeti érdek (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti szuverenitás (1) nemzetközi (1) nemzetközi környezet (2) nemzetközi kritika (1) nemzetközi státusz (1) neokonzervatív (1) neoliberális (1) népszabadság (2) népszava (2) népszavazás (7) népszerűség (2) népszuverenitás (1) ner (1) nézőpont (5) nógrádi lászló (1) normativitás (1) novák előd (1) nyakó istván (1) nyerges zsolt (3) nyirő józsef (1) nyugat (1) nyugdíj (3) obersovszky péter (1) objektivitás (1) obstrukció (1) ökológiai tévkövetkeztetés (1) ökopárt (1) oktatáspolitika (1) október 23. (1) olajfa (2) oligarcha (1) ómolnár miklós (1) önállóság (1) önkép (1) önkormányzat (1) önkormányzati választás (16) önkormányzati választási rendszer (1) önkormányzati választás 2010 (2) önkritika (1) opera (1) orbán (1) orbán-nastase megállapodás (1) orbán-putyin megállapodás (1) orbánista (1) orbán kormány (4) Orbán Viktor (9) orbán viktor (114) őrkutya (1) Örményország (2) országértékelő (1) országgyűlés (1) országos lista (7) összeesküvés (1) összeférhetetlenség (1) összefogás (1) összefogás párt (2) őszinte (1) oszkó péter (1) őszödi beszéd (8) ötödik köztáraság (1) ovb (1) ózd (2) paczolay péter (1) paks (1) pálffy istván (1) palotaforradalom (4) pályázat (1) pápa (1) papcsák ferenc (1) paraván (1) parlament (14) parlamenti felhatalmazás (1) parlamenti felszólalás (1) parlamenti választás (2) parlamenti választás 2010 (43) parlamenti választás 2014 (6) parlamenti választás 2018 (9) parlamenti választás 2022 (2) pártfinanszírozás (2) pártharcok (1) pártosodás (1) pártosság (1) pártpolitikus (1) pártrendszer (11) pártrendszer koncentrációja (1) pártrendszer változása (1) pártszakadás (2) pénz (1) pénztárca (1) percepció (3) pesti sándor (1) pető iván (1) pintér sándor (4) plágium (5) pluralizálódó pártrendszer (1) pokol béla (2) pokorni zoltán (6) polgári magyarország (1) polgári platform (1) polgármester (2) politika (4) politikai (1) politikai (1) politikai bozótharc (1) politikai elemzés (11) politikai elemző (9) politikai elit (1) politikai erőtér (1) politikai érzék (1) politikai gondolkodás (1) politikai hasznosság (1) politikai haszonszerzés (1) politikai hiba (2) politikai inga (1) politikai innováció (2) politikai kormányzás (2) politikai korrekció (1) politikai közép (2) politikai logika (5) politikai napirend (1) politikai nyilatkozat (3) politikai stratégia (1) politikai szereplő (1) politikai színpad (1) politikai tér (1) politikai tudás (1) politikai vétó (1) politikai vezetés (1) politikai vita (1) politika elemző (1) politika tér (1) politikus (2) politikusi beszéd (2) politikusok (1) politológus (2) politológus védegylet (1) pólus (1) populizmus (1) pörzse sándor (2) poszt politikus (1) pozíciók (1) pozícionálás (1) pozsgay imre (1) po fi (1) pragmatikus (1) predomináns pártrendszer (1) prezidenciális (1) primary colors (1) probléma (1) problémamegoldás (1) prognózis (1) program (1) pszáf (1) pundit (1) punditokrácia (1) racionális (1) racionális választó (1) racionalitás (3) radikalizálódás (1) radikalizmus (1) radiszoci (1) radnóti sándor (1) recesszió (1) reform (4) regionális eltérések (2) regisztráció (2) régi új törésvonal (1) rekrutáció (1) rendőrség (1) rendszerellenes párt (2) rendszerkritikus (1) rendszerváltás (3) rendszerváltás forgatókönyve (1) republic (1) republikon (3) részvétel (2) réthelyi miklós (1) retkes attila (2) rétvári bence (2) rezsicsökkentés (2) rivális (1) riz levente (1) robert denton (1) robert fico (2) rogán antal (8) románia (2) róna dániel (1) röpirat (1) rudi zoltán (1) Safarov (2) sajóbábony (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) salamon lászló (2) sávelhúzás (1) schamschula györgy (1) scheiring gábor (1) Schiffer András (1) schiffer andrás (9) schmidt mária (1) schmitt pál (20) schmuck andor (1) selmeci gabriella (1) selmeczi gabriella (1) semjén zsolt (3) seres lászló (1) siker (5) sikerpropaganda (1) simicska lajos (3) Simicska Lajos (2) skorpió (1) slota (1) söjtör (1) sólyom lászló (11) somogyi zoltán (3) sportújságírás (1) stabilitás (1) stabilizáló apátia (1) stadion (2) state capture (1) steiner pál (1) stílus (1) story (1) strabag (1) stratégia (20) stratégiai szavazás (1) strukturáló dimenzió (1) stumpf andrás (1) stumpf istván (6) süveges gergő (2) szabadelvű konzervatív (1) szabolcs (1) szabó albert (1) szájer józsef (2) szakadás (2) szakértő (1) szakkommentátor (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szápár (1) szász károly (1) szavazás (2) szavazások (1) szavazatmegosztás (2) szavazatszerzés (1) századvég (11) szdsz (20) szeged (4) szegedi csanád (2) szegénység (1) székely péter (1) székely zoltán (1) szekeres imre (2) szekértábor politika (1) szelekciós pontok (1) szélsőjobboldal (3) szélsőséges (1) személyre szabott kormányzás (1) személyzeti politika (1) szepessy zsolt (1) szerbia (1) szerencs (1) szerep (1) szerepcsere (1) szerepfelfogás (6) szervezet (2) szíjjártó péter (1) szijjártó péter (6) szili katalin (8) szilvásy györgy (1) szimbolikus (1) szimbolikus politika (1) szimbólum (1) szlavofil (1) szlovákia (2) szlovák magyar viszony (1) szlovák választás (1) szlovénia (1) szociális kérdés (1) szociális népszavazás (1) szociálliberális (1) szolidaritás (2) szombathy pál (1) szonda (5) szonda ipsos (1) szövetségi politika (4) sztálingrád (1) sztereotípia (1) sztereotípiák (1) szubjektív vélemény (1) szűrös mátyás (1) szuverenitás (1) tábor (1) taktika (1) taktikai szavazás (2) támogatás (2) támogatottság (3) tanácsadás (1) tanácsadó (1) tandíj (1) tárcatükör (1) tárgyalás (5) tárgyalástechnika (1) tárki (8) tarlós istván (9) társadalmi szerződés (1) társadalmi támogatás (1) tekintély (1) teljesítmény (2) területi lista (6) területi listák (2) tervezés (2) tét (3) tétényi éva (1) tét nélküli választás (2) tévedés (1) tévéostrom (1) tiszavasvári (2) tisztelet társasága (1) titkos (1) többpártrendszer (1) többség (1) többségi demokrácia (4) Tocsik-ügy (1) tocsik márta (1) tojástánc (1) tőkés lászló (1) tőkés rudolf (1) tölgyessy péter (7) toposz (1) töredékszavazat (2) törésvonal (1) torgyán józsef (2) torgyán kisgazda (1) torkos matild (1) törvényjavaslat (1) torzítás (1) trafik (1) trianon (1) tulajdonos (1) túlélési stratégia (1) túlhatalom (1) tüntetés (4) tusnádfürdő (1) tv2 (1) tv3 (1) ügybirtoklás (3) ügyészség (2) ügynökkérdés (1) újfasiszta (1) ujhelyi istván (1) újraválasztás (1) új alkotmány (1) új baloldali párt (1) új párt (2) új pártok (4) uj péter (1) ülésrend (1) ungár klára (2) uniós csúcs (1) ünnepi beszéd (2) ünnepség (1) USA (2) utódlás (1) utólagos normakontroll (1) utópia (1) vágó gábor (1) vagyonadó (1) vákuum (1) választás (2) választási együttműködés (2) választási eredmények (3) választási esélyek (5) választási hibák (1) választási kampány (1) választási műsor (3) választási rendszer (16) választási részvétel (6) választási törvény (1) választás időpontja (1) választó (3) választói reakció (1) választók (1) valence issue (1) valóság (2) valóságértelmezés (2) valóságérzékelés (1) valóságmagyarázat (2) valóságshow (1) válság (7) válságadó (3) válsághelyzet (1) válságkommunkáció (1) váltás (1) váltógazdálkodás (1) váltópárt (3) változás (4) változtatás (1) valutaalap (3) várakozás (1) várakozások (1) varázstalanítás (1) varga mihály (7) városok (1) varsói gyors (2) vastagh pál (1) veiszer alinda (1) véleménykülönbség (1) veszprém (1) Veszprém (1) vétó (3) vezetés (1) vezető (2) videóblog (1) viktor (1) visszalépések (2) visszatérés (1) vitányi iván (1) vízió (1) vizsgálóbizottság (1) voks10 (1) voks2010 (1) volner jános (1) voluntarizmus tere (1) vona gábor (15) vörösiszap (1) vörösiszap katasztrófa (1) warvasovszky tihamér (1) war room (1) wittner mária (1) xiii. kerület (1) zagyva györgy (1) zanzibár trükk (1) zapadnyik (1) záróra (1) zászlóégetés (1) zsákmányelv (1) zsákutca (1) zsinka lászló (1) Címkefelhő
23:05

Az utóbbi időben több hozzászólásban és levélben is felmerült, hogy illene az ötszázadik posztban túllépni a szokásos semmitmondó, felületes, unalmas, egyrész-másrészt jellegű, bülbülszavú elemzésen, és végre megírhatnám, hogy mit is gondolok "a" helyzetről. A finom nyomás terhe alatt el is kezdtem gondolkodni, de be kellett látnom, hogy az Apokalipszis most munkacímű írás talán nem lenne elég ünnepi, szívderítő. Aztán arra gondoltam, hogy megnézem, voltam-e valaha bizakodóbb, és kis keresgélés után rátaláltam életem első cikkére, 1997 nyarából, igen, 16 évvel ezelőttről, a Horn-kormány időszakából. Utolsó éves egyetemista voltam akkor, s bár a cikk címe nem túl vidám, kétségtelenül voltak illúzióim: a megértéssel és a változtatás lehetőségével kapcsolatban is. S miután ez a cikk nem található meg az interneten, úgy döntöttem, most ez lesz az ötszázadik bejegyzés, hogy néhány nap múlva következhessen az, ami már a máról szól. Az írás fontoskodó, állandóan hivatkozó, kapaszkodókat kereső jellege miatt elnézést kérek, 16 évvel ezelőtt feltehetően a mainál is nagyobb problémát jelenthetett számomra a "legitimációs kihívás", mint ahogy - ez szintén kiderül majd - a mobiltelefont sem nagyon ismertem.

500bastille.jpg

Bölcsészkari tanárom egyik kedvenc mondása szerint az élet végtére is egy paradoxiális jelenség: arra születünk, hogy meghaljunk. Úgy gondolom, hogy ehhez hasonló - elnézést: talán kevésbé bölcs - paradoxonokat, azaz egymást csak látszólagosan kizáró ítéleteket a köztársaság állapotáról is megfogalmazhatunk. Igaz ugyan, hogy számtalan komolynak tetsző dilemma foglalkoztatja a mindig éles szemű és hegyes tollú elemzőket, hogy csak az ideológiák kuszaságát, a bal-jobb skála alkalmazhatatlanságát, az elitek küzdelmét, az ellenzék reménytelennek látszó közeledéseit, a kormányzó pártok zsigeri ellentéteit és a parlamenti abszurdokat említsem, ám ezek a problémák talán könnyebben orvosolhatók. Az alábbiakban most két olyan paradoxont szeretnék bemutatni, amelyek véleményem szerint mindennél jobban jellemzik közállapotainkat. S miután Murphy szerint minden bonyolult kérdésre létezik egy egyszerű, kézenfekvő és téves válasz, a kérdőjelek az írás végére sem fognak teljesen kiegyenesedni.

1. Fogalmuk sincs a fogalmakról?

1789, Franciaország. Nagytotál. A földeken szorgos parasztok érdemlik ki az előző jelzőt: szorgoskodnak. A távolban vágtató lovas közeledik. Itt is csaknem pontos a jelző: lóhalálában érkezik. A parasztok egykedvűen figyelik. A hírnök egy lendületes rántással megállítja elcsigázott lovát. Tekintetében diadal és elszántság. Tudja, mit akar, miért jött.

- Emberek! Polgártársak! Elfoglaltuk a Bastille-t! Ledőlt a zsarnokság szimbóluma! - kiáltja.

A parasztok érdeklődve néznek a lovasra, akinek a szemében már szikrákat szór a lelkesedés.

- Nincs többé! Szabadok vagyunk! Emberek, hallják!

 A csendet végül egy idősebb, sokat látott kaszás töri meg:

- Há’ mi az a básztíj?

A méltán híres Huhogók című fílmben szereplõ jelenet - amelyet a feledés ezúttal kártékony homálya miatt talán kissé karikírozva adtam elõ - pompásan érzékelteti a magyar „dolgozó tömegek” básztíj-szindrómáját. A politikáról való mindennapi gondolkodás ugyanis - amely még a politológiai tankönyvek és közhelyek szerint is inkonzisztens, nominalista és pragmatikus - nem foglalkozik elvont eszmékkel, jelképekkel. A derék választópolgárokat egyáltalán nem hozzák lázba az absztrakt, általános fogalmak, többségünk csak a materiális dolgok és a mikrokörnyezete alapján mond ítéletet.

Tamás Gáspár Miklós kiválóan megírt munkájában (A magyar liberalizmus válsága, Magyar Narancs) éppen ezt az attitűdöt vizsgálja, s úgy találja, hogy a létezõ antiliberális előítélet és babona, a „Gyanú Iskolája” egyik alapeleme éppen ez a sajátos nominalizmus. A polgár minden eszmével szemben konkrétumot hoz: „Szabadság? Szemetes az utca. Jogállam: föltörték A Kocsit. Szabad választások? Torgyán hülye. Pluralizmus? T.G.M. 1982-ben sem taníthatott a pesti egyetemen, 1997-ben sem taníthat. Nem is volt rendszerváltás.” Szalai Erzsébettel polemizál, aki szerint TGM elítéli azokat, akik nem önmagukért szeretik a szabadságot és a demokráciát (a vizes lepedõ problémáját most inkább hagyjuk). TGM felsorolja a demokratikus jogosítványokat: a szabadságjogoktól az ombudsmanon keresztül a parlamenti váltógazdálkodásig. A kaszások pedig figyelnek... TGM folytatja: „Eszem ágában sincs tagadni, hogy a demokratikus többség (antidemokratikus) véleményét inkább Szalai Erzsébet fejezi ki, mintsem én; ám ez semmit nem mond arról, melyikünknek van igaza. Ezt nem lehet szavazással eldönteni. Ebben nincs demokrácia.”

TGM persze receptet is kínál, és (részben) önostoroz. Ha a liberálisok felvállalnák - a piac tisztelete mellett - az elesettek védelmét, nem kellene a liberalizmus válságáról szólnia. De ha nem? S ha ez mégsem ilyen egyszerű? S vajon a köztársaság állapotát a TGM által említett demokratikus jogosítványok, avagy a kaszások „antidemokratikus” véleménye alapján kell-e megítélnünk?

Azt hiszem, nyugodtan eltekinthetünk most a szociáldarwinista ihletésű gondolatoktól (csak egy példa Herbert Spencertől: „ha egy nép, amely nemzedékek során át folytatta leghitványabb természetű lovainak és legkevésbé értelmes kutyáinak a tenyésztését, ezek után csodálkozik, hogy lovai harapósak és kutyái ostobák, azt kellene gondolnunk, hogy eljárásának abszurditása csak megdöbbenésének abszurditásához mérhetõ”), az érdemtelen szegények hívószóval - legalábbis a nyilvánosság előtt - még kevesen próbálkoztak. A kérdés azonban megoldásra vár, s a nyerteseknek nem árt megfontolniuk Cicero intelmét: nem csupán maga a szerencse vak, hanem többnyire azokat is megvakítja, akiket felkarolt. Lehet, hogy - József Attilával szólva - „Szivére veszi terhünk, gondunk”, de  „vállára venni nem bolond...”, hiszen „magának rág mind, aki rág”. S a paradoxon - az egyik oldalon parlamentáris köztársaság, a másik oldalon ennek vívmányait értékelni nem tudó tömegek - komoly veszélyeket rejthet magában.

Miért csak látszólagos mégis az ellentét? Talán, mert itt és most mindkét álláspont igaz lehet. Csupán itt és most?

„Nagy felforgatások korszakai ez oknál fogva tömérdek szerencsétlenséget hoznak szükségképp ezer meg ezer egyesre  - olvashatjuk Eötvös Józsefnél -; s ha a kivívott szabadság elsõ pillanatában gyakran csak panaszokat hallani; ha a nép, miután bilincseit széttörte, azon korszakba kivánkozik vissza, midõn míg láncokat viselt: okát távolról sem kell abban keresnünk, mintha az ember - mint rossz kedvében ez vagy amaz mondani szokta - szolgaságra volna teremtve; hanem abban, hogy, miután csak hasznos munkásság által érezhetjük magunkat boldognak, nem nélkülözhetjük azt sem, mi minden hasznos munkásságnak alapfeltétele: a nyugalmat.”

Azt gondolom, hogy a köztársaság állapotát éppen annyira jellemzik a demokrácia és a szabadság meglévő kellékei, mint az elsősorban gazdaságilag frusztrált tömegek jogos panaszai. Magyarázatot már sokat hallhattunk: a sor az alapító aktus hiányának emlegetésétõl a „tetszettek volna forradalmat csinálni” magabiztosságáig terjed. A probléma valóban súlyos terhet jelent, súlyosabbat, mint a naponta megélt válságok: a pártviták, az alkotmányos dilemmák. Ezek ugyanis köztársaságunk normális működésének kellékei (ha tetszik: mellékhatásai), ám egy demokraták nélküli demokrácia képtelen a fennmaradásra. Megoldás azért kínálkozik, s nem csupán a csodaként várt gazdasági növekedés „szeretettheti meg” az emberekkel az új világot. Az eötvösi „Neveljünk polgárokat!” posztulátum ma újra aktuális, mert amit nem értünk, nem is értékelhetünk. Ha már mindenki tudni fogja, hogy mi is volt a Bastille, talán értékelni is tudja, hogy nincs már többé.

2. Az állam mi vagyunk?

A másik veszélyes paradoxon szintén tömeg-, s nem is új keletű jelenség: a közvagyon, a közpénzek megítélése, a közszféra helyzete. „Számomra a pénz huszadrangú dolog az életben” - jelenti ki diadalmasan egyik vasárnap este a tb-pénzekre is kacsinagtó tévé-adó amerikai filmjének szõke, karcsú főszereplője, valahol a naplementés floridai tengerparton, melynek szomszédságában már várja a szerény életet biztosító hatalmas úszómedencés álomház. „Számomra nem” - válaszolhatja a tévé előtt ülő magyar kevésbészőke, kevésbékarcsú háziasszony, valahol a naplementés, romantikus kőbányai lakótelep tizedik emeletén. Szégyellje magát!

De hát hol is itt a paradoxon? Talán ott, hogy miközben az újvilág a pénzt, a magánvagyont emelte piedesztálra (ha esetleg valakinek lenne illúziója: ez az első vállalkozások kora óta mindig is így volt), a közvagyon mérhetetlen pazarlása folyik. Nem kell feltétlenül a nemzet kirablóira, kiárusítóira és egyéb retorikai fogásokra gondolnunk. A sokszor tárgyalt jelenség már Mandeville óta közhely: ha a közösség tulajdonáról van szó, az egyén nem veszi észre a saját érintettségét. Mandeville klasszikus javaslata: magánvétek - közhaszon: „.... A bűn a jólét alapja, / ha korlátját törvény kiszabja. /  Igen ha nagyság kell a népnek, / az államban szükség a vétek, / mint az éhség kell az evéshez. / Puszta erénytől nem virágzik / föl egy nemzet; s ki visszavágyik / az aranykorba, kész-e vajon / élni becsületben - de makkon?”

Mandeville persze nem olyan közvétkekrõl beszélt, mint például a ma divatos feketemunka társadalmi tolerálása, amely pedig közismerten dupla adócsalás: a delikvens adót sem fizet, de az újraelosztásból (például munkanélküli segély) részesedik. A társadalom pedig ma megértő: egyenesen sikk az állam kijátszása. Pedig "az állam mi vagyunk", a tisztességesen befizetett - levont - adónk éppen azért olyan magas, mert mások helyett is nekünk kell fizetnünk.

A probléma persze nemcsak nálunk jelentkezik. Az átláthatatlan rendszerekben az ember könnyen szem elől téveszti a rendszer működésének alapelveit, no meg saját forintjait.. A kritikusok éppen ezért a "magánbűnökhöz" való visszatérést javasolják. Az államtalanítást meghirdető politikusaink azonban maguk sem a legjobb példát mutatják. Milliós siker- és szakértői díjak, hihetetlen tanácsadói számlák, s mindez a köz pénzéből. Nem hiszem, hogy normálisnak tartanák azt az embert, aki egy jó hangulatú lakossági fórumon szólásra jelentkezve arról kezdené faggatni valamelyik vezető vagy vezetett politikusunkat, hogy vajon a magántelefonjait ugyan melyik Kossuth-téri  nyilvános fülkéből intézi, vajon hol és mennyiért fénymásoltat, ha a kisfia/lánya erre kéri. Demagógia! Pitiánerség! - mordulna fel a tömeg, miközben az óráját figyeli, ha a szomszéd sürgős ügyben átjön telefonálni, s minden vásárlásnál az utolsó fillérig visszakéri az aprót.

Példa persze akad, de ez csak amolyan hollywoodi átverésnek látszik mifelénk. Nem is olyan régen kisebb botrányt okozott, amikor kiderült, hogy az amerikai alelnök néhány fontos telefonját a Fehér Házból intézte. Nem, nem szextelefonokra kell gondolnunk, Gore csupán a pártja ügyeiben tárcsázott a kelleténél gyakrabban állami pénzen. Tehát dolgozott, keményen, a nép érdekében - mondanánk, de a tengerentúlon nem keverik össze a pártérdeket az államérdekkel, uram bocsá a közérdekkel. El tudják képzelni Horn Gyulát, amint éppen a Parlament közelében áll sorban egy nyilvános fülke előtt, hogy felhívhassa a Köztársaság teret. Micsoda demagógia!

Vajon miért van az, hogy a a BKV járatain bliccelőt senki sem kergeti le a buszról, miközben szétverjük az automatát, ha az a jegyvásárlásnál tíz forintot elnyel? A derék polgár nem hisz a mesékben. Nem hiszi el, hogy politikusnét az ő pénzén hívják fel, hogy politikusgyerek az ő pénzén kapja a másolatot, hogy olcsóbb lenne a jegy, ha mindenki fizetne. Mesebeszéd! Az állam átver, csal és lop, s minden kis siker, minden kis bosszú dicséretes haditett. Közállapotaink, köztereink, közpénzeink, közlekedésünk, közoktatásunk - azaz köztársaságunk addig nem lesz(nek) rendben, amíg ez a szemlélet marad a jellemző.

S ami az igazi paradoxon: mégis működik az ország. Miközben a legtöbb fontos helyen diadalt ül a semmittevés, a "közvétek"; a csapból folyik a víz, elviszik a szemetet, vonalat ad a telefon, megjavítják az eltört csővezetéket. Dolgoznak. Nem dőlnek össze a hidak, időben érkeznek a tűzoltók, minden panasz ellenére tanítanak az iskolákban. A korrupciós és sikerdíjas botrányok szalagcímei mögött és ellenére dolgoznak. Sokan vannak ebben az országban, akik csendben és tisztességesen teszik a dolgukat. Nem csupán kétkezi munkások: tanárok, orvosok, mérnökök, politikusok, szakértők, bürokraták. Ha sikerül méltányos állapotokat teremteni, talán ők is jobban érzik majd magukat e honban.

De miképpen tehetjük ezt meg? A már idézett Eötvös József egyik levelében így írt fiának: "Kantot s mindjárt utána Hegelt addig tanulmányoztam, míg végre azon meggyőződéshez érkeztem, hogy minden philosophia haszontalanság." Bár Eötvös nem jutott el a "kevesebb filozófust" gondolatához, kijelentésével - amelyre persze a saját munkássága adott fényes cáfolatot - mégis érdemes vitatkozni. Mert miért ne hívhatnánk most segítségül a huszadik századi politikai filozófia egyik legjelesebb képviselőjét, John Rawls-t, akinek érvelésében egy nagyon fontos gondolat jelenik meg. Rawls szerint ugyanis, ha igazságosságra törekszünk, ne a döntéshozóktól (bármilyen szinten!) várjunk el bizonyos erkölcsi motivációkat, hanem a döntési helyzetet korlátozzuk olyan módon, hogy az biztosítsa az igazságosságot.

S ez a mi dilemmáinkra nézve talán azt jelentheti, hogy teremtsünk tiszta állapotokat, melyekben nem az egyén mérlegelésén múlik, hogy milyen stratégiákat követ. Ne a politkustól várjunk önmérsékletet, ne  a "tocsikoktól" kérjük számon, hogy miért nem mondtak nemet. Ne a bliccelőktől várjuk el, hogy - ha lehet másként is - ne kerüljék ki a jegyautomatat, ne az utazóktól, hogy maguk ítélkezzenek. Legyenek olyanok a közállapotok - köztársaságunk állapotai -, hogy ilyen esetekben ne csupán erkölcsös, de ésszerű magatartás is legyen a tisztességesnek tartott út.

Charlie egyik dala szerint „A helyzet jó, csak reménytelen.” Vagy legyünk inkább optimisták: a helyzet rossz, de van remény...

A bejegyzés trackback címe:

https://torokgaborelemez.blog.hu/api/trackback/id/tr675596478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pedes75 2013.10.23. 23:47:37

Kifejezetten örülök neki, hogy nem a 16 évvel ezelőtti Török Gábor blogol. A közepén megkísértett, hogy nem olvasom végig, a végén pedig megbántam, hogy nem engedtem a kísértésnek.

sztd 2013.10.24. 00:01:13

1. Eötvös gondolata, hogy "neveljünk polgárokat" ellentmond a megszokott szövegnek, hogy az állam ne akarja nevelni az embereket, mert azok felnőttek, és megvan a magukhoz való eszük. Én ebben a kérdésben közelebb állok ötvöshöz, szerintem az emberek többsége csak jogilag felnőtt, viselkedésében nem az.
A társadalom most olyan, mint egy szülő nélküli gyerek (vagy maximum kamasz). Egyedül kell felnőnie, vele szemben szeretetet és törődést nem mutató környezetben. Lassabban megy, nehezebb lesz, talán a vége is torz marad.

2. Általános erkölcs nélkül nincs tartósan jogállam. (Ennek az ok-okozati levezetését most kihagyom.) A lényeg, hogy amíg a jogállami keretek (akármilyen keretre is gondolunk éppen) nem emelkednek általánosan elfogadott normákká, addig mindig túl sok olyan lesz, aki a tisztességtelen utat választja, és az többnyire jobban is fog ezzel járni. Ha kevesen lesznek ilyenek, akkor jobban kitűnnek a tömegből és kevésbé fogja ez a viselkedés megérni. Szóval a stabil gazdasághoz (és annak a stabil növekedéséhez) először stabil erkölcsi háttér kell. Mint az 1. pontban említettem, az sokára lesz meg.

pedes75 2013.10.24. 00:18:12

@sztd:

"Én ebben a kérdésben közelebb állok ötvöshöz, szerintem az emberek többsége csak jogilag felnőtt, viselkedésében nem az."

És az felmerült-e benned, hogy akkor esetleg nem az emberek többségével van a baj, hanem a te definícióddal/elvárásaiddal?

"A lényeg, hogy amíg a jogállami keretek (akármilyen keretre is gondolunk éppen) nem emelkednek általánosan elfogadott normákká, addig mindig túl sok olyan lesz, aki a tisztességtelen utat választja, és az többnyire jobban is fog ezzel járni."

Én meg azt gondolom - kétségkívül szemben a világ társadalomtudományi-, elemzői-, ideológusi mainstreamjével - hogy az állam, a kormányzat, a politika sosem létrehozza az erkölcsi normákat, hanem sokkal inkább csak tükrözi azokat.

Trollmagnet 2013.10.24. 00:19:10

Nem volt rossz, de az ötszázadik posztot nem ilyennek képzeltem el. :)
Várom a következőt ami már a jelenben játszódik

pedes75 2013.10.24. 00:22:27

@sztd: "közelebb állok ötvöshöz"

Eötvös, tisztelettel. Nem a Csöpi, hanem a József. Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele, vagy sem, talán valóban egy működőképesebb erkölcsi rendszerrel rendelkező társadalom tükrözője.

Tuaerb Ottó 2013.10.24. 00:29:41

@pedes75: ja még belegondolni is rossz hogy milyen lenne ha az összes poszt ilyen hosszúra sikeredne.
gabesz kérlek elemezd a feri kolosszális showját és azt hogy ez milyen hatással van az ellenzéki demokratikus posztkommunista újnyilas fasiszta liberális nyugatbérenc független értelmiségre. vagy hogy is hívják magukat.

pedes75 2013.10.24. 00:43:38

"Az Együtt–PM-es forrás szerint előre megbeszélt akció lehetett a DK-sok „Összefogást!” skandálása is, ezért úgy értékelik, hogy Gyurcsány Ferenc teljesen megbízhatatlan, akivel nem lehet semmilyen megállapodást kötni, hiszen nem tartja be őket."

Gyurcsány bőrébe képzelve magam 8nem esik jól, de az okfejtés kedvéért) én sem tartanék be azokkal semmiféle megállapodást, akik hajdan az én seggemet nyalták, aztán a bukásom után abból próbálnak megélni, hogy a fejemre taposnak.

Gyurcsány egy pszichopata, de kétségkívül nagy előnye, hogy nem olyan kápráztatóan ostoba, mint ez az Együtt Korszakváltunk, Csak A Papírmunkát Csinálja Léccilécci Valaki Más bohóctréfa teljes vezérkara.

dr. jenőke (jenőke) 2013.10.24. 02:42:17

Bajnai Gordon beszéde a Milla 2012. október 23-i tüntetésén

''Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összefogását kell megteremtenünk. És azokét is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak maguknak pártot választani.

Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a rezsimet csak politikai eszközökkel lehet leváltani.''

hazaeshaladas.blog.hu/2012/10/23/bajnai_gordon_beszede_a_milla_oktober_23-i_tuntetesen

Szúrófény 2013.10.24. 06:29:00

Az utolsó hiánycikk

Amióta a piacgazdaság álruhájában a kapitalizmus visszalopakodik, fogynak a hiánycikkek, el kell ismerni. Sok a bóvli, de minden kapható, sőt megkapható. Megvehető a nő, a politikus, szabott vagy alku áron.
Egyetlen hiánycikk, még mindig van, sőt makacsul őrzi pozícióját, a józan, sőt a „józan paraszti ész”. Az utcán, a párt (és mindenféle) irodában, minisztériumban, parlamentben. Sehol fel nem lelhető! Igaz paraszt sincs már! Átképezték TSZ tagnak, az önálló gondolkodás tilalmával. Mert a pesti elvtársak, azt is jobban tudták, a pártiskolán megtanulták, hogy nekeresden, a hazugság dűlőben, hogyan vesd a bukfencet! Szegény TSZ tag, végül azt se tudta, ha nem mondták, fiú e vagy lány? Ha hím tag lett belőle az még a jobbik eset. Mert a nagy hímtag, az ugye dörzsölt, és eligazodik a világ dolgában. A kicsi meg élhetetlen, arra kár a szót vesztegetni.
Mostanság meg farmerségre biztatják a parasztot. Igen, mert csak a far mer. A segg fej bátor. A józan ész, elbátortalanodott. Kétszer meggondolja az épeszű ember, hogy vállalkozásba fogjon. Mezőgazdasági vállalkozást, meg négyszer. Ha még maradt józan esze is a híúba, (padláson) akkor meg nemhogy ekébe fogja a lovat, hanem felül rá, és elüget jó messzire, mint Álmos apánk Etelközből!
1992. 10. hó

Szúrófény 2013.10.24. 06:32:20

@sztd:A MAGYAR urak baromsága. A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság. Nem szabad követniük a nyugati népek példáját, ahol minden társadalomban volt viszonylag erős, saját etnikumú polgársága. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének Következmény!
Magyar polgárság, Ady szerint

Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamentumtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
Büszke polgársága csak olyan társadalmaknak van, hol a polgárság forradalmat csinált, s véres kézzel dobálta ki kastélyaik ablakán elnyomóit. A magyar polgárság csinált talpnyalást, üzletet, kalábriászt, (=hazárdjáték) de forradalmat soha, s ezért nincs!

pedes75 2013.10.24. 08:42:50

@Dr. jenőke (jenőke):

"''Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összefogását kell megteremtenünk. És azokét is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak maguknak pártot választani."

444.hu/2013/10/22/francesco-zombori-a-foci-utan-vegre-politizalni-kezdett-bajnai-gordont-elemez/

vadász2 · http://kariblog.blog.hu 2013.10.24. 09:00:02

Áthozat az előző poszt alól:
"@Robinzon Kurzor: Talán: "méghozzá politikai vélemény. nem alacsonyabb rendű, sőt, de más. lesz majd olyan is itt még, de nem fogom elemzésnek hívni" Török Gábor, fentebb...
(segítség, bili!;-)"

Naugye!

"ez szintén kiderül majd - a mobiltelefont sem nagyon ismertem."
Ezzel nem voltál egyedül akkoriban...

Mészáros Laci 2013.10.24. 10:15:31

Tartalmában helyénvaló az írás, de ahogy TG előre szabadkozik, a tolla sokat csiszolódott az elmúlt években :-)

Én örülök, hogy a mostani TG-hez képest nehezebben olvasható stílus ellenére kitartottam.

Mészáros Laci 2013.10.24. 10:22:47

@sztd:

nem kell mély levezetés ahhoz, hogy az erkölcs szükséges feltétele a jogállamnak, szerintem az MKKP életművének leginkább időtálló darabja minden szónál többet mond:

www.demotivalo.net//pic/1327744795.6903-kivve-f.jpg

graycivil 2013.10.24. 10:26:37

@pedes75:
"DK: spontán megnyilatkozás volt az összefogás skandálása

Talán mérsékelné indulatodat, ha egy kicsit böngésznél a Facebookon, ahol arra is választ kapsz, hogy valójában kik is skandáltak a tömegben. Csak két példát említek: Rózsa Mihály, a liberálisok elnökségi tagja azt írja, hogy ugyan nem készültek a skandálásra, de bevallhatja, hogy ők kezdték el a kiabálást, vagy utalhatok Zoltai Andrea bejegyzésére is, aki Tolerancia csoportot vezeti, mely szerint őket bizony nem szervezte senki, maguktól kezdtek el kiabálni és velük egyezően kiabáltak a körülöttük álló MSZP-sek, E14-hez tartozók is."

nol.hu//belfold/dk__spontan_megnyilatkozas_volt_az_osszefogas_skandalasa

sztd 2013.10.24. 12:47:18

@pedes75:
"És az felmerült-e benned, hogy akkor esetleg nem az emberek többségével van a baj, hanem a te definícióddal/elvárásaiddal?"

Amennyiben egy életképes társadalmat alkotnának a mai magyar emberek, akkor nem számítanának az elvárásaim. Így sem számítanak persze, mert a társadalom nem attól pusztul, hogy milyen követelményeket gondolok fontosnak.
Az viszont számít, hogy a társadalom pusztul, és szerintem az a része marad meg, amelyik a rá vonatkozó ehhez szükséges követelményeket kielégíti.

"Eötvös, tisztelettel. Nem a Csöpi, hanem a József."

Bocs. Elírtam.

"Én meg azt gondolom - kétségkívül szemben a világ társadalomtudományi-, elemzői-, ideológusi mainstreamjével - hogy az állam, a kormányzat, a politika sosem létrehozza az erkölcsi normákat, hanem sokkal inkább csak tükrözi azokat."

Mivel élen áll, ezért példát mutat. Módjában áll alakítani is azokat, így javíthatja is az állapotokat.

sztd 2013.10.24. 12:53:08

@Szúrófény: Ezek nem csak szigorú gondolatok, de szerencsére valótlanok is.
Ady egyébként politikus is volt. Szavahihetősége és személyi hitelessége (vagy személyi nagysága) semmivel sem haladja meg a mai politikusokét.

concret 2013.10.24. 13:47:55

@sztd: A politika valóban mutat példát. Sokkal másabb ugyan nem lehet, mint a társadalom, amelyből kiemelkedik, ám a társadalom nem homogén, tehát a politika (illetve annak szereplői) nem úgy általában tükrözi (inkább talán reprezentálja) a társadalom állapotát, hanem (személyenként-csoportonként) egyéni módon.

A politikának persze lehetnek megfogalmazott céljai, amil felé szeretné alakítani a társadalmat, ám ez kb úgy működik, mint a szülő-gyerek és tanár-diák viszonyban: nem a deklaráció hat, nem a sulykolt erkölcsi szósz, hanem a produkált-megtapasztalt példa.

Kérdés, ha a példa hat, biztosan jó irányba hat-e? Meggyőződésem, hogy utóbbi évtizedeink politikusi példamutatása éppen hogy erősítette a társadalmunkban tapasztalható negatívumokat. Hogy ne menjek messzire időben: mai kormányzatunk például lenézi és egyáltalán nem alkalmazza a megállapodás keresést közös dolgainkban, a kompromisszumot a gyengeséggel azonosítja, a hatalmon kívüliek szempontjainak figyelembe vételét fölösleges dologként kezeli. Erősíti mindezekkel a társadalomban az amúgy is meglévő erőkultuszt ("az erő az, ami egyesít"), csökkenti amúgy is alacsony toleranciaszintünket, etc. etc..

Persze, hasonlóakat írhatnék a hazai politika másik (vagy harmadik) táboráról is, de akik most nincsenek hatalmon, azok talán kevésbé tudnak rossz példájukkal ártani - no meg leírják azt a fideszfanok nap mint nap, úton-útfélen.

Úgy vélem, nem ilyen példamutatásra gondoltál ("...így javíthatja is az állapotokat.")

"... a stabil gazdasághoz (és annak a stabil növekedéséhez) először stabil erkölcsi háttér kell. Mint az 1. pontban említettem, az sokára lesz meg."
Hát, ezzel rendes haladékot adtál a mindenkori (vagy csak a mostani?) hatalomnak. Úgy tévedés, ahogyan írod: növekedés nélkül folyamatosan elmaradunk a hasonló sorsú-helyzetű környező országoktól, Európa koldusaivá válunk - úgy, mint Moldova vagy Belarusz. Ezt a lecsúszást produkálta ebben az évezredben minden kormányunk, ennek folytatása olyan bűn, amire nem lehet feloldozást adni.

pad78 2013.10.24. 14:46:06

Kedves Gábor!

Bevallom, bonyolultságában is nagyon tetszik a bejegyzésed. Abban a tekintetben szerintem közös erővel, együttesen, mint magyar társadalom, rossz irányba mozdultunk el az elmúlt másfél évtizedben, hogy a dolgoknak elsősorban nem a hátterét vagy a lényegi összefüggéseit vizsgáljuk meg, hanem a szereplőit. Ha a háttérre nézünk, akkor is a szereplők szempontjából (kinek használ ez?). Szerintem érdemes volna visszatérni oda, hogy "a dolgot őt magát nézzük", nem pedig azt, aki megalkotta/okozta. Szóval a stílus talán nehézkes - a szemlélet üdítő így tizenhat év után. (És külön kedves vonása, hogy jjulie kedvéért hosszasan hivatkozol TGM-re. Esetleg egy kis dembinszkyvel kiegészíthetted volna még. :-) )

nyünyüge 2013.10.24. 16:01:14

OFF
hogy ez milyen pitiáner szöveg ....

"„A kormány retorikája a következő: a magyarok a legjobb emberek a világon, mi vagyunk a legokosabbak, mi vagyunk a legbátrabbak, és mi vagyunk a legjobbak a világon. De elhanyagolnak minket, félreértenek minket, nem vesznek komolyan minket. De meg fogják tanulni, hogy mi vagyunk a legjobbak és követni fognak minket! Ez a fundamentalista nacionalizmus valamilyen szinten vonzó, és szabadság, egyenlőség, testvériség helyett azt a szlogeneket vezetik be: munka, ima, nemzet" – mondta Heller a filmben, Kumin szerint azonban ilyen kijelentések nem hangzottak el kormányzati szereplők szájából. "Ha bármit jelenleg szlogenként lehet értelmezni a kormányzat és a kormánypárt kommunikációjában, az a következőképp hangzik: 'Magyarország jobban teljesít.' Kérem, ha legközelebb a külföldi sajtónak nyilatkozik, ezt a szlogent idézze" – javasolja Kumin Hellernek."

hvg.hu/itthon/20131024_Kumin_rendreutasitja_Heller_Agnest

Balt 2013.10.24. 16:04:13

@pedes75: :))) Akkor jól tettem, hogy engedtem a kísértésnek - e blogon először. (Bár meglehet, még elolvasom. A Huhogókat csíptem anno, nappersze a már komoly nővé érő S. Marceau miatt is, de szó se róla, most sem rossz.) :)

Balt 2013.10.24. 16:15:00

Nnna, hogy aktuálpolitizáljunk is: megyen mán a zösszefogás, ihol a':

444.hu/2013/10/24/vona-gabort-veletlenul-beleptettek-a-dk-ba

Balt 2013.10.24. 16:19:27

Ez pedig egy nagyon jó - hiánypótló - észrevétel ugyanonnan:
velemenyvezer.444.hu/2013/10/24/kik-is-azok-a-kommunistak

(Hehe, lenyúlták Panyika blogcímét, de hát ő főállású szarhajigálóvá avanzsált.)

Balt 2013.10.24. 16:29:18

Szilyből most egy másik cikke miatt eléggé kiábrándultam, de ez attól még jó, ha nem is az ő érdeme: :)))
cink.hu/csodasan-marjak-egymast-a-neten-az-ellenzekiek-1451248421

korábban ulrike 2013.10.24. 17:34:23

Nézegettem bele bele a szólamokba, meg az aláírásba. Hát, nem tudom. Mesterházy katasztrófa. Mennél többet mutogatják, annál meggyőzőbb, hogy totálisan alkalmatlan. Meg az egész pártja. Nem lehet ilyenekkel váltani. Egyszerűen lehetetlen.

P.S. Ez a Balt meg a graycivil ugyanaz? Csak az előjel változik.

korábban ulrike 2013.10.24. 18:27:48

Demokráciák nem csak úgy lettek s semmiből. Hosszú folyamat, mi azzal kezdődött (feudalizmus), hogy az első sikeres maffia megszerezte és megtartotta a hatalmat (később persze aztán kikupálódtak, rizspor használtak, muzsikusokat tartottak). Idővel aztán persze koncessziókra kényszerült a sikeres maffia. Gazdaságira saját polgárságával, mert idővel külön vált a politikai és gazdasági hatalom, s később ez a sikeres maffia a tényleges politikai hatalomból is kiszorult (kapitalizmus). Aztán ez az új társadalmi vezető réteg is koncessziókat volt kénytelen kötni saját népességével (gazdasági és politikai), másként lehetetlen lett volna az egyre bővülő termelést és egy másik országgal vagy országokkal szinte szünet nélkül a piacokért folytatott hadakozást fenntartani.

Csak úgy adalékul az idővonalhoz:
-Az angolok 1649.-ben fejezték le I. Károlyt, s onnan indult a purparlé, hogy kinek van joga adót kivetni (többek közt).
-Az angol-francia napóleoni háború angol részről szinte teljesen gazdasági háború volt.

Hol tartunk mi ehhez képest itt a periférián, ahol minden erősen torzulva és késve jelentkezik? Annyi biztos, hogy az utolsó húsz évben láttunk pár egymással szarvat akasztó maffiát. A többi nem igen világos.

agent_x 2013.10.24. 18:45:01

Köszönöm Gábor!

Két dolgot fűznék hozzá, ha nem bánod:
1. 16 év alatt sokat javult a stílusod, habár a mondanivaló ma is aktuális.
2. Karakterre fizettek? ;-)

korábban ulrike 2013.10.24. 19:21:55

Itt egy fényképi adalék, hol is tartunk.
index.hu/belfold/2013/10/24/furgonnal_lopott_fat_lebukott/
Szívfájdító inkább, mint nem. A roncsot furgonnak hívják errefelé. Magyarország hátulnézetben olyan vidéken, hol nem volt időközi választás.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2013.10.24. 19:28:17

"A finom nyomás terhe alatt el is kezdtem gondolkodni, de be kellett látnom, hogy az Apokalipszis most munkacímű írás talán nem lenne elég ünnepi, szívderítő."

Oké, rehabilitáltad magad. :)

pedes75 2013.10.24. 19:51:49

@graycivil:

Kedves Zsolt!

Az igazat megvallva a sztratoszférából leszarom, kik skandáltak, a lelátóról nézem a zombiseregek iszapbirkózását. Semleges nézőként egyébként azt gondolom, a gazdid szervezte a skandálást, de azt is rögtön hozzáteszem, hogy a maga szempontjából elsőosztályú húzás volt. Vannak ilyen játékosok, a csapat teljesítményét inkább lehúzzák, de az amúgy meddő cselparádéikat nem lehet nem méltányolni.

Egyébként is azt gondolom, hogy a baloldalon (mármint a hivatásosokon) belül már mindenki leírta 2014-et, régen az ellenzéki székekért megy a buli. És ebben a túlmozgásos proligyerek húzásait éppenséggel meg lehet tapsolni, még akkor is, ha nem kell nagyon megerőltetnie magát, mert az azonos térfélen játszó ellenfelei annyira végtelenül impotensek és balfékek.

Ha kormányfőként nem kúrta volna el ilyen látványosan, most valószínűleg ő lenne a baloldali Orbán, akit ájult rajongással ünnepelnek százezrek.

pedes75 2013.10.24. 19:58:46

@sztd:

"Amennyiben egy életképes társadalmat alkotnának a mai magyar emberek, akkor nem számítanának az elvárásaim. Így sem számítanak persze, mert a társadalom nem attól pusztul, hogy milyen követelményeket gondolok fontosnak."

A társadalom 'életképességében' nem sok változást látok az elmúlt évtizedben, ami csak megerősít abban, hogy nem azon múlik a dolog, hogy éppen milyen kormány van hatalmon.

"Bocs. Elírtam."

Bocs. Typo-kra lecsapni méltánytalan.

"Mivel élen áll, ezért példát mutat. Módjában áll alakítani is azokat, így javíthatja is az állapotokat."

Leszámítva azt a tényt, hogy az élen állókat is ugyanaz a társadalom termeli ki, és ugyanannak a társadalomnak kell megfeleljenek. Ha nem a politikai túlélés lenne a cél, valószínűleg a jobboldal sem halna bele a rezsicsökkentésbe, meg a baloldal se a lumpenproliknak történő ígérgetésbe. De a demokrácia már csak olyan, hogy valamilyen szinten ki kell szolgálni a választót.

jjulie 2013.10.24. 20:10:09

@pad78:

megtisztelő, köszönöm

jjulie 2013.10.24. 20:13:52

@pedes75:

öcskös, téged sem az eszedésrt szeretnek

te tudom már abc sorrendben a felcsutijópéldakép dembinszki győzedelmes csatáinak helyszineit, vagy csak felcsutibirkaszarból tudod kirakni a fideszikszet?

korábban ulrike 2013.10.24. 20:32:35

@jjulie: Zsüli, hiába akar a zember kurmányt cserélni, ha nincs kivel. Már pedig a helyzet sajnálatosan az, hogy nincs. Előbb ki kell termelni a váltást, mind a két oldalon, s egyiken sem lesz ez könnyű és rövid folyamat.

pedes75 2013.10.24. 20:54:25

"az élen állókat is ugyanaz a társadalom termeli ki, és ugyanannak a társadalomnak kell megfeleljenek."

Várom a vacsorám, úgyhogy gyorsan ki is fejtem.

Vegyük a négy "élversenyzőt":

1) Orbánrém. Párttikár apuka, összeprivatizált családi ezüst, ambiciózus gyerek meglátja a politikában a lehetőséget, először beáll Soros elitképzőjébe, elindul eurokomform libsinek, aztán rájön, hogy ott csak hatodik statiszta lehet, úgyhogy amikor beomlik a kamikazekormány, éles jobbkanyar, és összeszedi a romokban heverő borzalmas tagságot. Szívós munkával kiépíti az ún. 'jobboldalt', kiüli a még borzalmasabb posztkommunista kurzus összeomlását, és bejelentezik királynak. Hiperintelligens, de totálisan reckless. Az elvei ráadásul annyira zavarosak, hogy a személyiségének még messze az a legszimpatikusabb oldala, amelyik elvtelen.

2) Gyurcsányrém. Sittes alkesz fater, derék, de masszívan underclass anya. Ambiciózus, de kényelmetlenül nerd gyerek
először bepróbálkozik az épp összeomlóban lévő Kiszben, rákap a nómenklatúra ízére, dobja a karrierszempontból
hanyagolható első asszonyt, és elveszi a lófejű hóhérunoka ... milliárdok fölött diszponáló anyját anyósnak. szépen épül a vagyon és a karrier, aztán amikor a család régi barátja (a kommunista nómenklatúra kipróbált szt-titsztje) belebukik abba, hogy elherdálja a maradék közvagyont, hősünk előlép, mint anti-Orbán. Másfél évig hazudozik, aztán a fejére omlik az egész. A bukás után megpróbálja szétfúrni a Pártot, de kiderül, hogy ez egy lifetime project. Korlátolt, mint egy elkerített kutyafuttató, de szédítő szónok, még azzal is tízezreket szédít meg, amikor a legmasszívabb hülyeségeket beszéli.

3) Mesterházyrém. Önerőből lett senki, klasszikus stréber, jelentkezik a Fideszbe, de nem veszik fel neki a telefont, beáll hát komenistának. Szépen húzozkodik felfelé, és amikor beáll a totális kifagyás, az öreg bivalyok alkalmasnak látják rá, hogy elvigye a balhét. Elviszi, de ottragad, és noha annyira karizmatikus, mint egy szelet hideg hal, módszeresen sikerül ledarálnia a kihívókat, és ottragad elnöknek. Győzelemre esélye sincs, de kirobbanthatatlanná válik, mondhatni, felnő öreg bivalynak. Annyira karizmatikus, mint egy strandpapucs, de kiugró tehetség bizánci típusú kamarillapolitikában.

4) Bajnairém. Pártvonalon megtollasodott pirvatizációlovag fater kétségbeejtően semmilyen ivadéka, apu eltolja a nómenkaltúra felé, szépen megyeget felfelé a pártíven, creditum-janicsár, Simor-balkéz, mutyikenegető. A bukás előtt
ő van annyira szürke, hogy el lehessen adni ügyvezető szakértőnek, fancsali képpel még az internacionálét is elfújja, aztán gyorsan kifarol, a választásokat már ne ő bukja el. Félidőben előjön, hogy ő a Messiás, de annyira balfék, hogy pillanatokon belül tökönlövi magát. Visszavonulóban (fogcsikorgatva) lejattol a másik szürke senkivel, hogy legalább a pápai proligyereket kigolyózzák. Reménytelenül ostoba, de annyira szürke, hogy ez csak második pillantásra tűnik fel.

Ez a négy figura nem is lehetne másmilyen, mint posztkommunista magyar termék. Kicsi, sárga, savanyú politikai elit.

Ez a legtöbb, ami négy évtized kommunista emberkísérlet után jöhetett.

Itt nem lesznek Széchenyik, Kossuthok, pláne aradi vértanúk, ez a társadalom a kondérnál elfoglalt helyekért verekedő, pitiáner opportunistákat képes csak kitermelni.

Az, hogy ebben a mezőnyben Orbán a legtehetségesebb és legsikeresebb, az relatív siker, mert annyira szar a mezőny.

pedes75 2013.10.24. 20:57:56

@jjulie:

Kedves egészségedre, itt egy papírzsebkendő, töröld meg a szádat.

jjulie 2013.10.24. 21:27:41

@pedes75:

jóskapista, te aki csak egy golyafos voltál amíg az orbánszijjártóhablaty nem adott irányt az életednek, miért pont itt felcsutifingasz amikor annyi helyen tehetnéd?

concret 2013.10.24. 21:29:42

@pedes75: Nem kapok levegőt, hogy Te milyen fifikás vagy!

Sok-sok helyen kellene reklámoznod magad, hogy érvényesülhess egy ilyen szar mezőnyben. Nagyon ki vagyunk ám éhezve Rád!

6.Lenin 2013.10.24. 21:29:47

Hmm!

"- Há’ mi az a básztíj?"

Sercintünk 1et 1 ilyen kérdés után, aztán elkezdünk építeni 1 új basztijt, és az egészből nem értünk semmit.

Utólag + belemagyarázunk mindenféle faszságot, mintha birtokunkban lenne a lényeg tudása.

Szerintem.

jjulie 2013.10.24. 21:35:22

@6.Lenin:

hahaha dembinszki, hiányoztál

demonstráld légyszives, hogy öt ép agysejtnél nem kell több a felcsutifineregetéshez

hahaha dembinszki, a kósa is közzétette, miféle szellemi szinvonalból építekeztek, vagyis belőled, dembinszki

jjulie 2013.10.24. 21:39:11

@6.Lenin:

és szerinted, hányszor két felcsutibirkaszer két fideszverbálfing?

és miért itt orbánkodsz, amikor annyi helyen tehetnéd?

mint az a fideszszóvivő, aki beleugat a fociba

jjulie 2013.10.24. 21:41:36

@6.Lenin:

a lényeg tudása a birtokodban?

hát pesze dembinszki, nálad a lényeg tudása: két fidesziksz, és hozzál magaddal még egy birkát

6.Lenin 2013.10.24. 21:49:49

@jjulie:

Nagytotál...

Szorgosan kaszáló parasztok, szikrázó szemű lovas...

+ 1 köcsög

A lemenő Nap fényében még tisztán olvasható a köcsögön az írást:jjulie
(1 szerencsétlen marokszedő lány emlékére, aki leesett dembinszki lováról a tavalyi aratáskor, és azóta kissé ütődött)

(a fenti információ hamisítvány, a köcsög valós, de 1 ütődött porszivó ügynök nászajándéka volt, és 1 kalandozó magyar adta el a francia parasztoknak)

jjulie 2013.10.24. 21:56:25

@6.Lenin:

benyelted csontig az orbánszijjártóhablatyot dembinszki, és még most is büszke vagy rá

nem baj dembinszki, vagytok ilyen húgyagyuak vagy kétmillióan, de miért itt felcsutifingasz, amikor annyi, de annyi helyen tehetnéd, pl felcsútalsófelsőn, ahonnan a kádár kivakarta a ravaszdiparasztodat

6.Lenin 2013.10.24. 22:18:15

2.Hmm!

"Legyenek olyanok a közállapotok - köztársaságunk állapotai -, hogy ilyen esetekben ne csupán erkölcsös, de ésszerű magatartás is legyen a tisztességesnek tartott út."

Izé...

Kinek az igazsága?

akik építették a básztijt...
akik lerombolták...
akik a hírt vitték...
akik közben csak kaszáltak, nem is tudva a létezéséről...

akik tervezték 1 másik építését 8természetesen az aktuális divat szerintit)
akik már tervezték a még el sem készültnek a lerombolását...

vagy fogalmunk sincs a fogalmakról?

vagy inkább kinek a magyarázatát is kellene elfogadni?
Miért is pont az övét/övékét?

korábban ulrike 2013.10.24. 22:29:53

@Nemzetstratégia: "egy jó személyiségelemzés"
Hmm......, maradjunk annyiban, te is egyfajta promoter típus lehetsz.

panelburzsuj 2013.10.24. 22:43:49

@korábban ulrike:
Ha nem lennének szépszámú személyes ismerőseim, akik az olyanféle kérdésekre, hogy "télleg?..." nem kezdenének módfelett változatos metakommunikációs akciókba - az internetes populáció már valszeg sírba tett volna. De minimum szanatóriumi melcholiába.

De mivel vagynak emberszabású nexusaim, bizton állítom - ENNYIRE hülyék még mindig nem vagyunk.

Vagy legalábbis nem ennyire elszántan...

panelburzsuj 2013.10.24. 22:46:18

@panelburzsuj:
melcholiába= melankóli

(olyan, mint a hascsikarás, csak lélekben)

korábban ulrike 2013.10.24. 23:04:02

@panelburzsuj: Ennyire még nem.
@panelburzsuj: "hascsikarás, csak lélekben". mindkettőt a coli baktérium okozza, de az első következményeivel a fajansz, a másikéval a kommentelő közönség szembesül.

panelburzsuj 2013.10.24. 23:14:15

@Nemzetstratégia:
Így mondják társalgási nyelven a ventilátorba kólizót?

korábban ulrike 2013.10.24. 23:22:04

@Nemzetstratégia: Van egy ajánlatom: persistent promoter.

laji 2013.10.25. 00:12:15

Miután Fletó a ki tudja honnan származó kampánypénzt arra fordította, hogy Mesterházyt savazza, a Klubrádió kirúgta Kuncze-t a tagnapi felszólalása miatt.

Nagy a küzdelem a demokráciáért...

menőmano 2013.10.25. 00:36:57

Hát! Ja! Némely népeknek "a helyzet jó " és nem is reménytelen. Másoknak meg nem annyira jó és totálisan reménytelen.
Maradjunk csak ennyiben.
:(

graycivil 2013.10.25. 10:38:11

"A Békemenet csak visszaélt a rendőrség nevével

A rendőrség senkit nem tájékoztatott a résztvevők számáról, még a Békemenetet sem."

nol.hu/belfold/a_bekemenet_csak_visszaelt_a_rendorseg_nevevel

Érdekes...De olvassuk csak tovább:

"Az óvatosság érthető, hiszen a 2002 áprilisában tartott Fidesz-nagygyűlésen éppen rendőrségi becslésekre hivatkozva jelentették be, hogy „már másfél millióan vagyunk”...A két választási forduló között tartott demonstráción akkor a résztvevők száma ennek a tizedét sem érte el."

És itt jön a lényeg:

"Ezt támasztja alá Orbán Viktor kormányfő, aki a TAVALY januári békement után videoüzenetében elmondta: „én személyesen részt vehettem (...) a rendszerváltás minden nagy tömegmegmozdulásában... A legtöbben talán az 1956-os forradalom áldozatainak újratemetésén gyűltünk össze. LEHETTÜNK ÚGY KÉTSZÁZEZREN"

Fogjátok? Maga El Curo mondta azt, hogy hazudtak eddig!

Gyerekek, könyörgöm,...! F.Y!DESZ

laji 2013.10.25. 13:48:56

gaycivil,
arra az szcenárióra nem gondoltál, hogy esetleg neked vannak szövegértelmezési problémáid, csak arra, hogy a másik hazudik?
a "rendszerváltás minden nagy tömegmozdulása" nem egyelő a "rendszerváltás UTÁNI minden nagy tömegmegmozdulásával"...

jackkapitany 2013.10.30. 02:42:07

@török gábor:

Kétségtelenül sokat javult azóta az írói stílusa. :)

thymos 2013.11.02. 22:57:04

"S ami az igazi paradoxon: mégis működik az ország."

Ja! Az IMF kölcsönökből:)
süti beállítások módosítása