A választási esélyekkel már rengetegszer foglalkoztam, tulajdonképpen a tavaly novemberi indulás óta erről szól ez a blog. Az elején forgatókönyvekről írtam (1-7. bejegyzés), később a kampány eseményei – különösen a meglepően rögös jelöltállítás – kapcsán folyamatosan figyeltem, hogy melyik opció esélyei növekedtek vagy csökkentek. Legutóbb a versenyben maradt pártok sikeres és kudarcos eseteit vettem számba, megadva azokat a lehetőségeket, amelyeket az egyes pártok szempontjából a legkellemesebb és a legkellemetlenebb kimenetnek gondolok. Ha megnézzük az akkori táblázatot, amely – belátom – talán közelebb áll az év elejének várakozásaihoz, mint a mai tényleges helyzethez (különösen látszik ez az MDF-nél: ne feledjük, hetekkel korábban Tölgyessy Péter például még 15 százalékra is esélyesnek gondolta őket), azt látjuk, hogy az, amit általában meglepetésnek nevezünk, nem mindig egyenlő a „szélső” forgatókönyvekkel. A Fidesz kétharmada, a Jobbik második helye, az LMP bejutása, illetve az MSZP 20 százalék alatti szereplése vagy az MDF kiesése ma közelebb van a papírformához (bár nem azonos azzal!), mint ahhoz, hogy az előzmények értelmében meghökkentő eredménynek tartsuk. Az egyes pártok teljes sikere vagy teljes kudarca tehát nem azonos a meglepetéssel, ezért talán jogos lehet az a kérdés, hogy mi lehet ennek a mostani választásnak a legnagyobb nem várt eredménye.
A váratlanságnak persze az a szépsége, hogy nem lehet rá készülni. Miután azonban egy választás véges számú kimenettel bír, néhány ilyen mégis összeszedhető. Mondok egy-két példát: ha a Fidesz nem tudna egyedül kormányt alakítani, ha az MSZP eljutna az egyharmadnyi mandátumig, ha a Jobbik 30 százalék közelébe kerülne, ha az MDF vagy az LMP magabiztosan (nem csak a küszöböt éppen átlépve) bejutna, a választás estéjén sokan – velem együtt - meglepődnének. De lehetnének más váratlan eredmények is: sokkolóan alacsony részvétel, szinte az összes egyéni mandátum elnyerése az első fordulóban, tömeges jobbikos vagy szocialista győzelmek a választókerületekben. Sok mindent el tudok képzelni, hiszen egy választás tele van kiszámíthatatlansággal, mégis ezek többsége ma elképzelhetetlennek tűnik. Talán csak egy olyan van ezek közül, ami után azt mondanám, ha nem is volt várt, de benne volt a pakliban: ez pedig az LMP meglepően jó szereplése. Ha az LMP le tudja küzdeni az eléjük tornyosuló ismertségi (vagy inkább ismeretlenségi) korlátot, a körülmények számukra szerencsés alakulása és a szűkös erőforrásokhoz képest jól menedzselt jelöltállítás miatt tömegesen kínálhat menekülő utat azon szavazók számára, akik képtelenek választani a többiek alkotta étlapról. Korábban határozottan mondtam volna egy másikat is, a Jobbik berobbanását még annál is erősebben, mint amit amúgy sikernek gondolnánk velük kapcsolatban, az elmúlt napok történései azonban valamelyest elbizonytalanítottak a radikális párt kiugrásának mértékét illetően. Az azonban nem lehet meglepő, hogy legkevésbé e két, ma még parlamenten kívüli alakulat eredménye kalkulálható. Ha lesz meglepetés április 11-én, én egyértelműen tőlük várom.
Az utolsó 100 komment: