Miután Lendvai Ildikó a hétvégén megfogalmazta a baloldali „egy a tábor, egy a zászló” gondolatát, ma Orbán Viktor a Fidesz országos választmányának ülésén fontosnak érezte, hogy ő is újra elővegye kedvenc metaforáját. Az ellenzéki párt elnöke arról beszélt, hogy már „állnak a különböző politikai erők zászlói”: Orbán szerint a szocialistákén a „Gyurcsány- korszak 2", az SZDSZ-én a „viszontlátásra", az MDF-én „Bokros-csomag”, míg a Jobbikén „erőszak” felirat olvasható. Nem meglepő módon a pártelnök úgy látta, hogy egyedül a Fidesz zászlaja tartalmaz jövőbe mutató és pozitív üzenetet:, ez pedig az „együtt az emberekkel” mondat.
A politikának ez a szimbolikus világa, a pozíciók (a saját és a riválisoké) meghatározásáért folytatott nyelvi és kommunikációs küzdelem nem túl izgalmas, elemzésre csak erőltetetten alkalmas terület, ráadásul nálunk egyre kevésbé eredeti és innovatív mindaz, ami ezen a téren történik. Most mégis úgy érzem, hogy többet árul el a szándékokról a zászló-vita, mint gondolnánk, különösen, ha elolvassuk a reakcióikat is. A Jobbik a szóvivő fényképe mellett közölte álláspontját: a párt rögtön lecsapott a magas labdára, és Orbán fejére olvasta az „egy a tábor, egy a zászló” stratégia bukását. A Jobbik egyben jelezte, hogy az ő „lobogójukon” nem az áll, amiről a Fidesz elnöke beszélt; ők a „radikális változás” pártja. Az MDF közleménye is ugyanazzal indított, mint a Jobbiké: „előrelépésnek tartjuk, hogy Orbán Viktor már nem csak egy zászlót lát” – írták. A párt szóvivőjének irománya egyértelművé tette azt is, amiről már Bokros Lajos miniszterelnök-jelöltté választása kapcsán is beszéltek: a fő ellenfél a párt számára a Fidesz. („Felmerül a kérdés: ilyen körülmények között mégis milyen változást hozna egy Fidesz-kormány? A válasz egyszerű: jót biztos nem.”) S végül emlékezzünk meg az SZDSZ mondatairól is, amelyek tartalmukban erősen hasonlítanak a korábbi évek retorikájára: „a Fidesz elnöke ismét háborús logika mentén gondolkodik” - írták.
Az ilyen vitáknak - bármennyire bornírtnak is tűnnek néha - kétségtelenül van politikai jelentőségük: a választási kampányban komoly előnyre tesz szert az, aki képes meghatározni a szereplők pozícióját és a közöttük lévő különbség alapját – azaz azt, hogy pontosan miből, kikből "lehet" választani. Ezek a mondatok világosan jelzik: a riválisok többsége tisztában van azzal, hogy politikai céljait milyen stratégia alapján érheti el. Legalább hat állítást már ezen mondatok alapján is tehetünk:
1. Mintha az MSZP – hosszas vakság után - észrevette volna, hogy mekkora veszélyt jelentenek rá a baloldali szavazókat kísértő riválisai (elsősorban a Bokros-vezette MDF). Ha a párt nem tudja magát az első számú (de még inkább: az egyetlen) potens anti-Fidesz erőnek bemutatni, nem sok esélyük marad a visszakapaszkodásra.
2. Mintha a Fidesz tisztában lenne azzal, hogy egyrészt már nem elég a Jobbik elhallgatása, lesajnálása - ha meg akarja akadályozni a szavazói elvándorlást, a Jobbikot szélsőséges, kormányképtelen, azaz választhatatlan erőnek kell bemutatnia. Másrészt pedig azt is sokadszorra jelezte a Fidesz, hogy tudja: az MSZP-vel szemben a múlt-jövő és a hatalmon lévők-emberek pártja különbségek számára – akár (vagy: különösen) unalomig ismételve - hasznosak lehetnek.
3. Mintha a Jobbik most már tudatosan építene arra, hogy egyrészt minden erejével a Fideszt támadja és hiteltelenítse, másrészt pedig saját magát a változás, az újdonság egyedüli letéteményesének próbálja meg beállítani, hogy az anti-establishment szavazatokat besöpörhesse.
4. Mintha az MDF - amely "megszerette Bokros Lajost" (Herényi Károly az ATV-ben) - végleg eldöntötte volna, hogy számára retorikában a fő ellenfél a Fidesz, míg a szavazókért folytatott csatában, a „ki lesz a Fidesz váltópártja?” versenyben az MSZP-vel kell majd megküzdenie. Ebből a szempontból érdemes olvasgatni a politikussá lett Somogyi Zoltán twitteres bejegyzéseit, például ezt: „Hallom, szocik szerint "az MSZP-ben van az Orbanon tuli vilag". Azaz, valaki vagy orbanista,v. MSZP-és, mas nincs. Ez csak a Fideszt segiti.”
5. Mintha az "újratervező" SZDSZ (nekem sajnos nem sikerült megtalálnom a honlapon az új pártprogramot - de ez lehet az én hibám is) megértette volna, hogy ez a hajó elment. Már láthatólag sem kedvük, sem erejük valami újat mondani: erőtlen közleményük csak a régi logika alapján értelmezhető.
6. S végül mintha az LMP egyelőre elfelejtene (értsd: nem tudna, vagy nem akarna) kampányolni: honlapjuk alapján még sem miniszterelnök-jelölttel, sem listával, sem a nagypolitikában releváns mondanivalóval (közleményekkel) nem rendelkeznek. Még Orbán Viktor sem látja a zászlójukat.
Sok idő van a választásig, de azért ez már a startvonal...
Az utolsó 100 komment: