Az Európai Bizottság mai, példa nélküli, állítólag konszenzussal meghozott döntését nehéz lenne a szokásos érvekkel magyarázni. A testület közel felét jobboldali, néppárti politikusok alkotják: ebben az ügyben a baloldali-liberális összeesküvésre való hivatkozás biztosan komolytalan. A helyzet sajnos sokkal rosszabb egy szimpla pártpolitikai vitánál: ha el akarjuk kerülni a legrosszabb forgatókönyvet, ha az ország finanszírozhatósága miatt meg kívánjuk szerezni a külvilág (elsősorban az IMF-EU páros) bizalmát, újabb súlyos döntésekre (jelentős részben megszorításokra) lehet szükség. Nem kétséges, ma ez az A-terv. De van másik?
(Fotó: Index)
Sok jelből úgy tűnt, hogy december végén, amikor a miniszterelnök még arról beszélt, hogy „nincs szükségünk a pénzre” és „nem akarunk felvenni hitelt”, a döntéshozók komolyan mérlegelték a „szabadságharc” folytatásának lehetőségét. Miután azonban világossá vált, hogy az államcsőd egyben helikopteres menekülést is jelent, azaz politikai értelemben (is) vállalhatatlan, mindenki biztosra vette, hogy minden retorikai bűvészkedés ellenére a kormány szándéka egyértelmű: megegyezni mindenáron. A tárgyalóasztalhoz vezető út lehet rögös, de el akarunk oda jutni, mert nincs más reális választásunk.
A helyzet ma ez. Egyre jobban látszik, hogy nem – miként sokan mondták – két autó megy szembe egymással: azok ott egy hatalmas kamion fényei. A kérdés csak az, hogy mikor és hogyan rántjuk el végleg azt a kormányt, amit már most is szépen lassan tekergetünk. A legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy miközben a tartalmi lépések egyértelműen az alkalmazkodás, a fegyverletétel irányába tartanak, a kabinet kommunikációs eszközökben bízva próbálja meg csökkenteni a politikai árat. Ha a korábbi politika néhány „vívmányát” kell csak elengednünk, a kísérlet nem is esélytelen. A felelősséget a korábbi kormányra és a nagyvilágra lehet kenni, nem is teljesen alaptalanul, s láthatóan van is elég szavazó, aki rezonál erre.
Az igazi gondok akkor kezdődnek, ha a gazdaságpolitikai következmények egy népszerűségére kényes politikus számára szinte vállalhatatlanok lesznek. Márpedig ma még – ne feledjük, egyelőre a tárgyalóasztalhoz sem ülhettünk le - minden lehetséges: nem csupán a felső-középosztály számára kifejezetten kedvező egykulcsos adó kerülhet veszélybe, de egészen „brutális” megszorításokra is szükség lehet. Mondhat erre a kormány nemet? Alternatíva mindig van a politikában: elméletileg tehát igen. Valójában azonban ez a kérdés szerintem eldőlt: ma a B-terv sem mutathat más irányba. Politikai értelemben mégis van jelentősége annak, hogy még ebben a helyzetben is maradna mozgástere a kormánynak.
Hogy mi lenne az? Többször beszéltem már arról, hogy személyi és közjogi értelemben is van még taktikai muníció. Különösen utóbbinak lehet jelentősége: ha a kormány a megállapodás aláírásához (azaz végső soron a megszorító politika nyílt felvállalásához), vagy annak megerősítéséhez felhatalmazást kérve a néphez fordul, egy kifejezetten nehéz helyzetben lepheti meg politikai ellenfeleit. Az előrehozott választás persze mindig rettenetesen kockázatos, de ha a hátralévő két évre – azaz valójában lassan a kampányra fordulva – egy politikai vesszőfutás az alternatívája, akár értelme is lehet. Az ellenzék nem felkészült, ráadásul a baloldal (ne feledjük, most még közelebb a „nyolcév”, mint 2014-ben lenne) egy ilyen villámkampányban, amikor a kormány az általuk is kívánatosnak tartott megegyezéshez kér felhatalmazást, vajon mivel érvelne? (A megállapodást feltehetően elutasító Jobbiknak persze jutalomjáték lehetne a helyzet, de ki tudja, hogy 2014-ben nem lenne-e még kedvezőbb számukra a klíma.) Ha a Fidesznek lenne esélye arra, hogy – még mielőtt az újabb megszorítások éreztetik a hatásukat – egy ilyen választáson valahogy többséget szerezzen (ha hisznek a Nézőpont számainak, akkor még a feles többségnél nagyobb fölényben is bízhatnak), miután a kurzusépítéshez szükséges alapvető intézményi átalakításokat már elvégezte, kapna egy teljes ciklust, hogy 2016-ig befussa a szokásos pályát: az elejére tegye az igazán nehezét, és reménye legyen arra, hogy a vége jobb legyen.
Nem állítom, hogy ma a Fidesz ezt tervezi, sőt, szerintem minden erővel azon dolgozik, hogy elkerülje azt a helyzetet, amiben ez a terv reálisan előkerülhet. Ha azonban nem tudja, B-tervnek ennél jobbat számára nehéz lenne elképzelni.
Az utolsó 100 komment: