Most, hogy elindult a vadászat az ajánlószelvényekért, egyre gyakrabban hangzik el a jóslat: könnyen lehet, hogy néhány induló már ezen a ponton befejezi a küzdelmet. Magam is írtam erről legutóbb az MDF kapcsán, a félreértések elkerülése érdekében azonban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a választási esélyek szempontjából a formális és a valódi feltételek nem azonosak.
Köztudott, hogy a választási rendszerünk három egymásra épülő szelekciós pontot is kijelöl: az egyéni választókerületekben 750 ajánlószelvény kell az induláshoz, a területi listaállításhoz az adott megyében (és Budapesten) lévő egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább kettőben kell elfogadott jelölttel rendelkezni, míg az országos lista indításának feltétele legalább hét területi lista megléte. A parlamentbe jutásra esélyes pártok számára ezek a követelmények gyerekjátéknak tűnnek, de még olyan politikai erők is eljutottak korábban az országos listáig, amelyek a választáson az egy százalékot sem érték el. Az alábbi táblázatból láthatjuk, hogy 1990 és 2006 között közel feleannyi párt jutott a parlamentbe, mint ahánynak sikerült országos listát állítania.
1990 | 1994 | 1998 | 2002 | 2006 | |
Legalább 1 egyéni jelöltet indító pártok | 28 | 37 | 26 | 22 | 21 |
Legalább 1 területi listát állító pártok | 19 | 19 | 15 | 13 | 15 |
Országos listát állító pártok | 12 | 15 | 12 | 8 | 10 |
Küszöböt átlépő listák | 6 | 6 | 5 | 3 | 4 |
Önmagában tehát az országos lista megléte nem garancia a sikerre, ahhoz ugyanis az is alapfeltétel, hogy mind a 20 területi listája meglegyen az adott politikai erőnek. Ha ugyanis az ország minden szavazókörében nem szerepel a párt neve a szavazólapon, ott, ahol egyáltalán választhatók, összesítve már nem öt (hanem értelemszerűen több) százalékot kell elérniük. Ismerve azonban a magyar választók idegenkedését a szavazatmegosztástól, megítélésem szerint még ez is kevés. A bejutásra a valódi esélyt az kínálja, ha a 176 választókerület mindegyikében van elfogadott jelöltjük: így ugyanis a választók az ország minden pontján láthatják a párt nevét és egyben jelöltjét is április 11-én a szavazólapokon. Érdemes ebből a szempontból megnézni az alábbi, 2006-os táblázatot is: négy évvel ezelőtt ugyanis csak olyan párt ugrotta át a küszöböt, amelynek szinte minden körzetben volt jelöltje. A MIÉP-Jobbik hiába állított 20 területi listát, talán a mindössze 114 jelöltjük is hozzájárult ahhoz, hogy csak 119 ezer szavazatot kaptak.
2006 | ||
Egyéni | Területi | |
FIDESZ-KDNP | 174 | 20 |
MSZP | 166 | 20 |
SZDSZ | 166 | 20 |
MDF | 154 | 20 |
MIÉP-Jobbik | 114 | 20 |
MUNKÁSPÁRT | 51 | 11 |
MCF | 29 | 8 |
KDP | 27 | 9 |
MVPP | 18 | 7 |
CENTRUM | 30 | 8 |
ZÖLDEK PÁRTJA | 13 | 3 |
FKNP | 8 | 3 |
MUNKÁSPÁRT 2006 | 7 | 2 |
FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT | 7 | 2 |
MSZP-SZDSZ | 10 | 0 |
MESZ | 2 | 1 |
MDF-SZ-SZ-B MEGYÉÉRT | 6 | 0 |
ÉLŐLÁNC | 4 | 0 |
MDF-FIDESZ-KDNP | 2 | 0 |
SZDP | 2 | 0 |
LÉTALAP PÁRT | 1 | 0 |
M NY P | 1 | 0 |
MDF-M NY P | 1 | 0 |
SOMOGYÉRT | 1 | 0 |
ZD | 1 | 0 |
Az utolsó 100 komment: