Ma este Szegeden vettem részt egy gazdasági döntéshozókkal folytatott beszélgetésen. A város a mostani választás egyik legérdekesebb pontja, különösen a harmadik választókerület, ahol az elmúlt két választáson győztes Botka László fideszes ellenfele ezúttal a korábbi kenus világbajnok Bohács Zsolt (rajtuk kívül még egy jobbikos és egy lmp-s politikusnak sikerült összegyűjtenie a körzetben az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket). A választókerület azon kevesek egyike, ahol az MSZP reális eséllyel indul harcba a mandátumért: ha a szegedi polgármester ekkora országos ellenszélben újra képes lesz nyerni, minden bizonnyal a pártján belüli hatalmi harcban is jelentősen megnőnek esélyei. Egy március közepi helyi felmérés alapján azonban - bár a két politikus ismertsége között jelentős a különbség Botka javára – valamivel Bohács sikere látszik valószínűbbnek. A kérdés elsősorban az, hogy mi alapján döntenek a választók, mennyit számít az országos hangulat és a pártkötődés. Ma talán csak az látszik biztosnak, hogy az első forduló még nem dönt a mandátum sorsáról; bár kizárni ezt a lehetőséget sem merném.
Ennek kapcsán egy nagyon izgalmas kérdés merült fel a beszélgetésben: vajon az első forduló hatása pontosan hogyan jelenhet meg azokban a választókerületekben, ahol egyáltalán második fordulóra kerül sor. Írtam már korábban arról, hogy megítélésem szerint április 12-én a Fidesz számára új időszámítás kezdődhet a kampányban: innentől már nem kell aggódni a tábor megőrzése miatt, s a kényes tojástánc és a kampány látszatának imitálása helyett beindulhat a párt gépezete. Minden bizonnyal az abszolút többség már nem lesz veszélyben, azaz a kétharmad eléréséért kockázatokat is vállalhat az eddig minden komolyabb rizikótól tartózkodó Fidesz. A politika – 2002-höz némileg hasonlóan – átköltözhet abba a néhány választókerületbe, ahol egyáltalán folytatódik a küzdelem.
De vajon hogyan reagálnak majd a választók minderre? Elméletileg két reakció lehetséges a még billegő körzetekben: az első forduló országos győztesének további megerősödése (a klasszikus győzteshez húzás jelensége), vagy pont ellenkezőleg, az ellenhatás, a kétharmadtól és a túlhatalom veszélyétől való aggodalom felerősödése. Nehéz ma kiszámolni, hogy mi működhet, ez ugyanis nagyban függ attól, hogy a pártok miképp kezelik az első forduló eredményét. Különösen a Fidesznek kell majd ügyesen egyensúlyoznia a túlzott eufória („túlünneplés”) és a túlzott visszafogottság („alulünneplés”) között; mindkettő hátráltathatná a győzteshez húzás beindulását, ami nélkül pedig elveszhet az a néhány, a kétharmadhoz nagyon fontos választókerület április 25-én. Ha azonban a Fidesz jól csinálja, a második fordulóra elbizonytalanodhatnak és elkedvetlenedhetnek a még állva maradt ellenfelek szavazói, hiszen sem a választás tétjét, sem értelmét nem könnyen találják már meg. Ebben az esetben a Fidesz akár az összes nyitva maradt egyéni mandátumot is besöpörheti: márpedig ez már biztosan kétharmad fölé repítené Orbán Viktor pártját. Április 11-én este érdemes lesz ebből a szempontból is árgus szemekkel követni az eseményeket.
Az utolsó 100 komment: