„Ellenzékinek lenni szexi” – ez a szokatlan felirat a tegnap délutáni Kossuth téri tüntetés egyik transzparensén volt olvasható. A magyar sajtó eszméletlen pártosságát és ezzel összefüggésben – nevezzük így - kreatív valóságtálalását jól jellemzi, hogy az eseményről szóló hírt nem találtam meg a Magyar Nemzet internetes felületének meglehetősen hosszú nyitóoldalán, míg a Népszabadság online változata egyenesen vezető hírként hozta. Feltehetően mindkettő „tévedett”: nem ez volt a nap legfontosabb történése, de azért ignorálni sem lehet.
(Fotó: Index)
A „civilek” által - jelentős részben az interneten - szervezett, a médiatörvény ellen tiltakozó immár második utcai rendezvényen a hideg idő ellenére is viszonylag sokan voltak, legalábbis többen, mint az MSZP és az LMP által fémjelzett korábbi megmozdulásokon. Pár ezer ember utcai jelenléte (vagy akár közel 80 ezer tag támogatása a Facebookon) természetesen nem dönti romba a kormányt, talán még igazán fel sem tűnik a döntéshozóknak, az egész akció kitalálása és menedzselése mégis számos izgalmas kérdést felvet. Nézzük a három legnyilvánvalóbbat!
1. Miért sikeres? Az akció szervezői jó érzékkel éreztek rá két dologra. Egyrészt arra, hogy a sajtószabadság kérdése kiválóan alkalmas a kormánnyal szembeni amúgy nagyon különböző irányból érkező kritikák, negatív érzületek összefogására. Olyan jelszót találtak, amely mögé jó szívvel felsorakozhattak azok, akik a konkrét törvény ismeretében protestálnak, de azok is, akik számára ez csak egy alkalmas eszköz ettől függetlenül is meglévő politikai antipátiájuk kifejezésére. Sőt, még olyan választói csoportok is megjelenhettek, akiket kizárólag a tiltakozás „szexi” jellege vonzott – ez azonban már kapcsolatban van a szervezők második felismerésével. Ugyan szokatlan, hogy a szólásszabadságért tüntetők rögtön a politikusok szólásszabadságának korlátozásával kezdik, ám hatékonysági szempontból feltehetően jól kalkuláltak, amikor eltanácsolták a rendezvényről a hivatásos politikusokat. Ezáltal ugyanis olyan apolitikus, sőt antipolitikai jelleget kölcsönöztek a mozgalomnak, amely jelentősen növelte a merítési lehetőséget. S bár a Facebook-csoportban számos ismert liberális és baloldali politikust is találunk, minden bizonnyal lényegesen kevesebb támogatóra számíthattak volna, ha a politikusok zászlóvivővé válhattak volna. A szervezet valójában úgy hozott létre egy mini olajfát, hogy miközben eseti módon összefogta az anti-Fidesz erőket, egyben - az antipolitika legkisebb közös többszörösét használva - eltüntette a közöttük meglévő erős (párt)politikai fenntartásokat.
2. Kinek használ, kinek árt? A rövid válasz szerint mindenkinek árt, aki nem tanul belőle. Bár első látásra azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen alapvetően tiltakozó mozgalom miatt csak a kormánynak fájhat a feje, valójában az ellenzéki pártok számára sem lehet megnyugtató, amit a téren tapasztalhattak. A kormány egy olyan tömeget látott, amely – éppen civil jellege és pártellenes attitűdje miatt - a Fidesz számára eddig sok kellemes percet szerző Gyurcsány-mumussal nem tűnt egyszerűen megoszthatónak és hatástalaníthatónak. Az ellenzék pedig, ha jól figyelt, észrevehette, hogy legalább annyira róluk, elhasználtságukról, tehetetlenségükről és hiteltelenségükről is szól a megmozdulás. Egy ilyen mozgalom megerősödése éppen ezért igazán egyik félnek sem lehet érdeke: a kormány számára a jelenség önmagában is veszélyes, míg az ellenzék pillanatnyilag talán profitálhat a proteszt-potenciál megjelenéséből, de az semmiképpen nem válhat a hasznára, ha bizonyos értelemben vele szemben, rajta kívül szerveződik meg egy életképes tiltakozás.
3. Lehet belőle több? Nem hiszem, hogy a jelenlegi keretek között a tiltakozó mozgalomból valamilyen új politikai erő formálható, erre hivatott, ezt ambicionáló szereplőket egyelőre nem látok a szerveződés környékén. Arra viszont kifejezetten alkalmas lehet, hogy modellként, sajátos kísérleti inkubátorként szolgáljon, hogy megmutassa, mi kell ahhoz, hogy egy új ellenzéki szerveződés vonzó legyen. A fő tanulság szerintem egyértelmű, s nem is csak innen tudjuk: a Fidesz legyőzésére törekvő erők önmagukban, belső feszültségeikkel és kölcsönös elutasítottságukkal terhelten feltehetően még hosszú ideig nem tudnak kitörni jelenlegi sanyarú helyzetükből. A baloldali-liberális térfélen új helyzetet az teremthetne, ha létrejönne egy olyan alulról szerveződő (vagy annak látszó), pártok felett álló (vagy annak látszó) formáció, amely katalizátora és/vagy paravánja lehetne az anti-Fidesz szereplők együttműködésének.
Az utolsó 100 komment: