Nem szoktam az időközi választások eredményeivel foglalkozni, ezeket az adatokat, függetlenül valós jelentőségüktől, ugyanis rendre tudatosan félremagyarázzák, átértelmezik, felértékelik. A második kerületi voksolás után most éppen a Jobbik és az LMP temetése, illetve a Fidesz és az MSZP megdicsőülése várható – ami politikai értelmezésnek elmegy, de szakértőinek alapos kontárság.
Gyakran hallani az aktuális győztesek részéről, hogy az időközi választás sokkal pontosabb képet ad a politikai erőviszonyokról, mint bármely közvélemény-kutatás. Sajnos ez a kijelentés nettó hülyeség: míg utóbbiak az egész országra reprezentatívak (ha jól végzik a munkájukat a kutatók), előbbiek egy adott körzet, település lakosainak véleményét tükrözik csupán. A nagy következtetésekkel tehát érdemes óvatosan bánni: közismert, hogy a Fidesz közel tíz éve nem veszített időközin, holott közben két alkalommal is alulmaradt országos választáson. S hogy egy régebbi példát is hozzak: 1991-ben három helyen tartottak időközi voksolást, Budapesten az MSZP nyert, Szerencsen az MDF által támogatott független jelölt, Kisbéren pedig sorra érvénytelen lett a szavazás. Akkor melyik volt az országos tendencia? Pár hete Püspökladányban a Jobbik alázta az MSZP-t, a második kerületben fordítva történt. Akkor melyik most az országos tendencia?
Szakmailag tehát csak egyetlen eljárás korrekt: ha az adott település eredményeit hasonlítjuk össze az ugyanott született korábbi eredményekkel, s a következtetéseinknél nem terjeszkedünk a kerület határain kívülre. Az egyéni választókerületi adatokból tehát nem olvasunk ki országos tendenciákat, de az országos trendek érvényesülését értelemszerűen vizsgálhatjuk a kerületi adatokban. Ha így járunk el, a meglepő egyből várhatónak, az eltérő rögtön érthetőnek látszik majd.
Hiszen mi is történt? Két, jobboldalinak számító körzetben, Püspökladányban és a második kerületben (előbbiben nyert már mandátumot az MSZP, utóbbiban csak polgármester-választáson) – természetesen a tavalyi választásnál lényegesen alacsonyabb részvétel mellett – a kormánypárt meg tudta őrizni jelentős fölényét. Ez azonban nem jelenti azt – bár minden bizonnyal és politikailag érthető módon a Fidesz erről beszél majd -, hogy tévednek azok a kutatások, amelyek szerint a párt országosan minden második szavazóját elvesztette már. Ez a komoly visszaesés utáni támogatottság - amely az ellenzéki pártok alapvetően stagnáló adataival párosul - ugyanis bőven elég ma a Fidesznek arra, hogy alacsony részvétel mellett (a biztos pártválasztók döntésével) relatív többséggel szinte mindenhol nyerjen. Kormánypárti jelöltet ma legfeljebb a korábbi baloldali fellegvárak valamelyikében tudna az ellenzék megszorítani, s még ott is csak úgy, ha politikusai és szavazói is képesek és fogékonyak lennének az együttműködésre.
Az az ellenzék, amelynek az állapotáról, versenyhelyzetéről sem tudtunk meg sok újat vasárnap. A kapott eredmények – bár minden bizonnyal és politikailag érthető módon az MSZP erről beszél majd - itt sem mondanak ellen a közvélemény-kutatási adatoknak: az országosan fej-fej mellett álló MSZP és Jobbik küzdelmében semmi meglepő nincs abban, hogy Budapesten a szocialisták jutnak 30 százalékig, Püspökladányban pedig a Jobbik. Minden bizonnyal találhatnánk olyan választókerületet is, ahol ez egyiküknek sem sikerülne, s olyat is, ahol a negyven százalék sem lenne lehetetlen valamelyiküknek (itt szoríthatnák meg a Fideszt). Mint ahogy abban sincs semmi meglepő, ahogy az LMP szerepelt: az a párt, amelynek a közvélemény-kutatási adatok szerint országosan közel feleakkora támogatottsága van (illetve még annyi sincs), mint az MSZP-nek és a Jobbiknak, komolyan ma nem reménykedhet abban, hogy az ország bármely részén legnagyobb ellenzéki erőnek látszódjon. Ehhez kétségtelenül Budapesten állhat a legközelebb, de azért jelenleg - hiába indít országosan ismert politikust - itt is fényévekre van ettől.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lehetne elemezni az egyes pártok kampánystratégiáit, jelöltállítását. Voltak, akik jó döntéseket hoztak, mások hibáztak, a két forduló közötti szavazat-változások például szépen mutatják, hogy kik politizáltak, taktikáztak, kampányoltak ügyesebben. Amíg azonban az országos tendenciákban – bármilyen irányban - nem következik be az eddigieknél is jelentősebb fordulat, bárhol is szavaznak, az időközi választásokon – ahol, szemben az országos voksolással, a bizonytalanok többsége rendre otthon marad - ez a papírforma.
Az utolsó 100 komment: