Nyilvánosságra került végre az összes májusi közvélemény-kutatási adat (a teljes adatsor itt megtalálható), sőt, már egy újabb intézet is beszállt a mérési versenybe. A 2010-es parlamenti választás óta a négy jelentős cégnél immáron két év eredményei és tendenciái állnak rendelkezésünkre, érdemes tehát egy kicsit megnézni, hogy honnan hová jutottunk.
(Fotó: Tárki)
A meglévő adatsorok mindenféle számítás elvégzésére alkalmasak lehetnek. Bűvészkedhetünk azzal, hogy a teljes népességet vagy a biztosan szavazó pártválasztókat figyeljük (két választás között szerintem inkább az előbbinek van értelme, választási szituációban más lesz majd a helyzet), és persze azzal is, hogy pártokat vagy inkább blokkokat vizsgálunk. Egy valamit azonban nem tudunk megtenni: azt, hogy ne vegyük észre a Fidesz jelentős, korábbi támogatóinak közel felét kitevő szavazatvesztését.
Miután az új, egyfordulóssá tett választási rendszer feltehetően valamiféle egységre, közös indulásra (értsd: egyéni jelöltek közös támogatására) készteti majd a baloldali ellenzéket, a politikai elemzés számára talán az a legjobb eljárás, ha egyelőre három szereplővel számolunk: Fidesz-KDNP, Jobbik, MSZP-LMP-DK. (Ha valaki szerint ez ostobaság, mert a baloldali pártok úgyis megteszik azt a szívességet a Fidesznek, hogy külön-külön indítanak jelölteket, akkor a továbbiakban csak az MSZP támogatottsági adatait figyelje: egyfordulós, relatív többséggel működő választásnál az LMP és a DK önállóan indulva feltehetően nulla darab egyéni győzelemre és - ha átlépik az öt százalékos küszöböt - elenyészően kevés listás mandátumra számíthatna.)
Tanulságos megnézni, hogy a négy kutatóintézet felméréseiben ezek az erők honnan hová jutottak:
Fidesz-KDNP | Medián | Ipsos | Tárki | Századvég |
2010. május | 50 | 42 | 45 | 45 |
2012. május | 22 | 16 | 16 | 24 |
Jobbik | Medián | Ipsos | Tárki | Századvég |
2010. május | 9 | 9 | 9 | 8 |
2012. május | 11 | 9 | 11 | 9 |
MSZP-LMP-DK | Medián | Ipsos | Tárki | Századvég |
2010. május | 11+4=15 | 11+5=16 | 10+5=15 | 13+6=19 |
2012. május | 16+5+2=23 | 12+4+2=18 | 15+5+2=22 | 15+7+3=25 |
Látható, hogy a Jobbik ma nagyjából ugyanott tart, ahol két évvel ezelőtt, az is érdekes, hogy az MSZP és az LMP közötti arányok alig változtak (ahol van változás, ott is inkább a szocialistáknak kedvez), ugyanakkor a Fidesz és a baloldali ellenzék versenyében jelentős, komoly fordulat állt be. A Mediánnál az 50:15-ből 22:23, az Ipsosnál a 42:16-ból 16:18, a Tárkinál a 45:15-ből 16:22, a Századvégnél pedig a 45:19-ből 24:25 lett. Minden intézet ugyanazt mutatja tehát: a hatalmas Fidesz-fölényből mára fej fej melletti helyzet lett, egy most vasárnapi választáson teljesen kétesélyesnek látszana a küzdelem. (Hiába vezet minden felmérésben a baloldali ellenzék, ezek alapján – ha tényleg így állnának két nappal egy választás előtt - én biztosan nem vennék még mérget a győzelmére: egyrészt hibahatáron belüli az egy-két százalékpontos előny, másrészt kétséges, hogy egy baloldali összefogás esetén ténylegesen összeadhatók lennének-e az egyes pártok korábbi támogatottsági adatai: lehet, hogy igen, sőt, lehet, hogy még a bizonytalanok közül többletszavazókat is vonzana az egyesített erő, de az is lehet, hogy nem – ezt ma lehetetlenség megmondani.)
A helyzetben persze nincs semmi meglepő: a korábbi parlamenti ciklusok során félidőben szinte mindig ugyanezt láttuk, sőt, általában a kormányok még ennél reménytelenebb helyzetben voltak – és gyakran maradtak is. Ami igazán újdonság, az a bizonytalanok, a pártot választani nem tudók elképesztően magas aránya: a kormányzó pártok és a baloldali ellenzék pártjainak támogatása egyik intézetnél sem éri el együttesen a teljes népesség felét – akad, ahol a negyven százalékot sem. Ez olyan erős bizonytalansági tényező, ami miatt a foglalkozásától is eltiltanám azt az elemzőt, aki ezen adatok alapján akár a Fidesz biztos bukásáról, akár most is megismételhető győzelméről beszél. Mindez azt jelenti, hogy a korábbiaknál aránytalanabbá tett, a többségi elvet erőteljesebben érvényesítő választási rendszerrel a Fidesz – ma már úgy látszik - tényleg hatalmas kockázatot vállal: ha 2014-ben lesz egy kis előnye a baloldallal szemben (ehhez azonban a mostani helyzetéhez képest egyértelműen erősödnie kell), sokat nyerhet vele, de ha a baloldal addig még ráver egy kicsit, akár az egyharmados parlamenti mandátumarányát is elbukhatja – ami értelemszerűen kétharmadot jelentene a mostani ellenzékének.