Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Közgép-sztori a második Orbán-kormány legkellemetlenebb, legveszélyesebb témája lehet. Amikor legutóbb, két hónappal ezelőtt írtam róla, még csak az volt világos: a Fidesznek dolgoznia kell azon, hogy elhárítsa az ellenzéki támadásokat. Mára azonban úgy látszik: jó válaszok vagy nincsenek, vagy egyelőre nem sikerül megtalálni őket.
(Fotó: Index)
Miért is veszélyes a Fidesz számára ez a téma? Legalább két okból.
Egyrészt, mert úgy rombolja a párt hitelességét a számára korábban kulcskérdésnek számító korrupció/köztisztaság terén, hogy egyben alkalmas keretet teremt az összes gyanús ügy összeterelésére. A cég neve mára sajátos hívószóvá vált, amely minden egyes említésénél úgy működik, mint Lakoff elefántja: ha bármilyen környezetben elhangzik, rögtön felidéz néhány kínos gondolatot, jelentést, értelmezést. Aki ma Közgépet mond, korrupcióra gondol, és ezt a hallgatóság is tudja: meglepően rövid idő alatt vált általánossá ez az együttjárás – különösen úgy, hogy a közvélemény eddig egyetlen olyan ügyet sem ismer, amelyben eljárás folyna a cég ellen.
Másrészt, mert a vele kapcsolatos viták más szerkezetet mutatnak, mint azok, amelyekben a Fidesz általában otthonosan érzi magát. Míg az ideológiai és gazdasági konfliktusokban a kormánypárt fő ellenfele az MSZP, ahol a szokásos érvek, a partner hitelességét kikezdő mondatok minden helyzetben segítenek, a Fidesz ebben a történetben általában más szereplőkkel találja szemben magát. A szocialisták – helyes önértékeléssel – a korrupciós ügyekben egyelőre kevésbé mozgékonyak, ezen a téren az LMP és a Jobbik támad leginkább. Márpedig velük szemben – ahogy a ma esti köztévés vitában is megfigyelhető volt – a kormánypárti megszólalók nem tudják használni bevált paneljeiket, ami azt jelenti, hogy a dolog érdemi részével kell foglalkozniuk.
Mindez nem jelenti azt, hogy a Fidesz számára eleve vesztes ügyről beszélünk, de azt igen, hogy sem a hallgatás-elterelés, sem a visszamutogatás – más esetekben kétségtelenül sikeres – taktikája nem alkalmas arra, hogy a kormányoldal megússza veszteség nélkül. A téma nem fog magától eltűnni, sőt, minden újabb hír erősíti az értelmezési keretet, a Fidesznek tehát elemi érdeke lenne, hogy a szavazókat hatásos gondolatmankókkal segítse. Amikor a miniszterelnök a parlamentben először kezdett „labancpolitikáról” és a magyar nagytőke támogatásáról beszélni, még nem tűnt teljesen reménytelennek, hogy ez az átértelmezés, keretezés hatásos legyen. A Fidesz legutóbbi közleménye a Strabag Olajfáról és különösen a párt szóvivőjének mai érthetetlen reakciója (tudniillik, hogy maga segített az LMP két céljának érvényesítésében: 1. felemelni az ügyet, 2. egyenlőségjelet tenni a Fidesz és a Közgép közé), nem is beszélve arról, hogy pár óra múlva a kormányfő kedvenc csapata Strabag-reklámmal a mezén futott ki a pályára (ahol aztán - ahogy a köztévében kilencven percen keresztül látni lehetett - egymás mellett szépen elfértek a Közgép és a Strabag hirdetései), azt mutatja, hogy a Fidesz egyelőre inkább befelé megy az erdőbe.
Rossz a kommunikáció – mondják ilyenkor a politikusok, ami persze önmagában akár igaz is lehet, de azért nem árt feltenni egy kérdést: megoldható, megynyerhető-e az ügy kizárólag kommunikációval? Biztos vannak jobb (kevésbé rossz) válaszok, de én inkább azt mondanám, hogy ennek az ügynek a kezelése egyre inkább (nem beszédben, hanem cselekvésben megnyilvánuló) politikai választ kíván. Az elemző feladata nem az ötletelés (erre vannak a tanácsadók), de az számomra egyre világosabb: ha a Fidesz nem lép valamit, ez az elefánt nem csupán teljesen az övé lesz, de alaposan össze is nyomhatja.
Az utolsó 100 komment: