Bekövetkezett az, amire már novemberben számítani lehetett: az LMP egyre inkább elváló két irányzata a jövőben külön folytatja. A forgatókönyvhöz sem kell túl nagy fantázia: a pártban maradók minden bizonnyal önállóan vágnak majd neki a 2014-es választásnak, míg a kilépők először az Együtt 2014-gyel kereshetnek közös megoldásokat. A blog facebook oldalán tegnap elindítottam egy szavazást arról, hogy vajon ki profitál a legtöbbet ebből a helyzetből: ott – nem meglepetésre - egyelőre a Fidesz vezet. A helyzet azonban ennél bonyolultabb.
Nehezen vitatható, hogy az ellenzék osztódása – különösen egy évvel a választás előtt, és még inkább egy relatív többségi egyéni választókerületis rendszer esetén – a kormányoldal számára kedvező fejlemény. A kormánypártok elégedetten figyelhetik az eseményeket, amelyek sok mindent üzennek a választóknak, de azt biztosan nem, hogy az ellenzéki oldalon már felkészült, belső vitákat lezáró, kormányképes erők várják a kormányváltást.
Ugyanakkor ennek a szakadásnak nem csupán a Fidesz örülhet: ha a kilépők előbb-utóbb valóban az Együtt 2014-hez csatlakoznak majd, azzal egy lendületét vesztett projektbe lehelhetnek új életet. Bajnai pártja számára létfontosságú lehet ez a fejlemény: médiaképes politikusokat, politikai tartalmakat és média figyelmet kaphatnak, márpedig az utóbbi időben ezek egyre inkább hiányoztak a formációnál. Ebből a szempontól az Együttel sajátos előválasztási harcban álló szocialistáknak lehetne akár rossz hír is a mostani szakadás, de ha előbbre, a választási együttműködésre tekintenek, akkor az MSZP sem lehet boldogtalan attól, hogy mostantól egy fél LMP-s frakcióval bővülhet a baloldali összefogás.
Sőt, ahogy ezt már korábban is hangsúlyoztam, meggyőződésem, hogy a kialakult helyzetben az LMP mindkét irányzata is jobban jár az elválással, mintha a feleket kölcsönösen bénító belső válság állapotában maradtak volna. Schifferék lehetőséget kapnak arra, hogy kompromisszumok nélkül érvényesítsék középutas, önálló politikájukat, Jávorék pedig végre azt tehetik, amit mindig is helyesnek gondoltak: csatlakozhatnak a Fidesz-ellenes ellenzéki táborhoz. A frakció elvesztése – ha bekövetkezik: szerintem előbb-utóbb biztosan – persze érvágás, ugyanakkor egy évvel a választás előtt ennek a jelentősége korlátozott. A parlamenti lehetőségeket (például a napirend előtti felszólalásokat) kár lenne túlértékelni, „láncolni” (ez itt most egy metafora) pedig frakció nélkül is lehet.
Az eddigiekkel ugyanakkor nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha mindenki egyformán nyertese lenne a mostani eseményeknek – az ugyanis a politikai versenyben (pontosabban annak haszonmaximalizáló elven működő terében) lehetetlen. A nyereség kérdése azonban nem ma, nem most dől el, hanem attól függ, hogy a szereplők mit kezdenek az új helyzettel. Két projekt indul: az egyik az önálló, a magát Fidesz és az MSZP-Együtt közötti térbe pozícionáló LMP-ről szól, a másik pedig az LMP-ből kilépőkkel kibővülő baloldali összefogásról. A szakadás legfontosabb következménye, hogy mindkettőt meg lehet próbálni – és mindkettőt lehet jól és rosszul is csinálni. Eredményt - "ezzel vége", "nincs esély", "eldőlt" stb. - hirdetni ma komolytalan lenne, én még arra is szeretnék aludni néhányat, hogy egyáltalán esélyekről beszéljek.
Az utolsó 100 komment: