Kitartó lendület – olvashatjuk a Századvég friss közvélemény-kutatási beszámolójában. Mézeshónapok – ezzel a címmel mutatja be meglehetősen hasonló adatait a Medián. De vajon mennyire példátlan, hogy három hónappal a választás után még mindig hatalmas a győztes előnye? Hogy volt ez korábban? Meddig tartott a választások után a kormányoldal vezetése?
“Sommásan azt állapíthatjuk meg, hogy a kormánypártok iránti rokonszenv csökkent, az ellenzéki pártokhoz fűződő nőtt” – ezt a mondatot az 1990-ről szóló politikai évkönyvben olvashatjuk. Az adatok azt mutatják, hogy ebben az évben szeptemberre már a tavaszi választóinak fele elhagyta a parlamenti voksoláson győztes MDF-et, s ennek a csökkenésnek a tényét az ellenzék (SZDSZ, Fidesz) győzelmét hozó önkormányzati választás eredményei is vitathatatlanul igazolták.
1994-ben az MSZP lényegében egész évben meg tudta őrizni jelentős, a választást követően még tovább növekvő előnyét, bár ősszel már hónapról-hónapra némi csökkenést regisztráltak a kutatók. A Szonda adatai alapján a szocialisták az összes megkérdezett körében májusban 19, júniusban 31, szeptemberben 29, decemberben pedig 27 százalékkal rendelkeztek. Koalíciós partnerük, az SZDSZ az év utolsó hónapjában 15 százalékon állt (azaz ketten együtt az összes választó 42 százalékát tudhatták maguk mögött), míg az ellenzéki pártok között FKGP (10), MDF (6), Fidesz (5) és KDNP (4) volt a sorrend. A szocialisták aztán a következő évben, a Bokros-csomag bejelentését - pontosabban életbe lépését - követően érezhetően visszaestek, így az év második felében már fej-fej mellett haladtak a komolyan megerősödött kisgazdákkal. Az MSZP azonban – többek között koalíciós társa későbbi jelentős meggyengülése miatt - úgy veszítette el a következő választást, hogy - néhány hónapot leszámítva - a ciklus folyamán végig a legerősebb párt maradt.
1998-ban a kormányt alakító Fidesz az elején hasonló utat járt be, mint 1994-ben a szocialisták. Közvetlenül a voksolás után nagyot emelkedett, júniusban 35, júliusban 39 százalékon állt, aztán fokozatosan apadni kezdett, szeptemberben 32, decemberben 29 százalékot mutatott a Szonda adatsora. Az év utolsó hónapjában az MSZP már 25 százalékra feljött, innentől kezdve a szocialisták üldözőbe vették a Fideszt, majd 1999 nyarán meg is előzték; az év decemberében az MSZP-t már 28, a Fideszt 20 százalékon mérték. Később a legnagyobb kormánypárt visszavette ugyan a vezetést, de a legfontosabb pillanatban, a választáson alulmaradt.
2002-ben új jelenséggel ismerkedhettünk meg: a győztes szocialisták támogatottsága – nem csupán az első egy-két hónap esetében, hanem tartósan - jelentősen emelkedett. A Medián adatai szerint az MSZP az összes megkérdezett körében júniusban 38, júliusban 37, augusztusban 44, szeptemberben 40 százalékkal rendelkezett, és még decemberben is maradt 36 százaléka (ugyanekkor a Fidesz 27 százalékot birtokolt). A legnagyobb kormánypárt azonban ilyen kezdés után sem bírta egy évnél tovább az élen: 2003 nyarán a Fidesz már átvette a vezetést. Az MSZP 2005 végére kapaszkodott vissza, majd nyerte is meg a választást.
2006-ban az 1990-eshez hasonló helyzet állt elő: elmaradt a győzteshez húzás, és már a nyár végén az ellenzéknek állt a zászló. Júniusban 30:28, szeptemberben 34:22, decemberben 28:22 volt a Fidesz-MSZP meccs állása, ami két dologra is rámutat. Egyrészt, hogy a szocialisták lejtmenete már az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt megindult, másrészt pedig, hogy bár jelentősen csökkent a kormányzó szocialisták tábora, egy 2006 végén tartott előrehozott választáson még szó sem lehetett volna elsöprő, kétharmados ellenzéki győzelemről. 2007 végére 34:16 lett az arány, ez a most júliusi 12 százalékos szocialista táborhoz képest már egészen közeli adat.
Összegezve: 1990-ben és 2006-ban csak hetekig tartott a győztes előnye, és a következő választáson mindkét kormánypárt súlyos vereséget szenvedett. 1994-ben és 1998-ban az első évben csak lassú erózió történt, mindkét kormánypártnak négy év múlva esélye is volt az ismétlésre, de a választást – a további kormányzás lehetőségét - szűk különbséggel elvesztették. 2002-ben az első hónapokban jelentősen nőtt a győztes előnye, egy év múlva azonban már a két előző esethez hasonló versenyfutás alakult ki, itt azonban a következő választáson újrázni tudott a kormányoldal.