aug 31
Kezdjük azzal, hogy rögzítjük: mindig a hatalmi kérdés (ki nyeri a választást?) a legfontosabb politikai kérdés. Minden más ebből következik vagy ezt követi. Tudom, hogy mennyivel szebb azt mondani: nem, nem ez a fontos, hanem az, hogy miben lenne más, hogyan működne, mit tenne egy, a maitól eltérő összetételű kormány. Igen, ezek is érdekes kérdések – lennének, ha az ellenzéknek lenne esélye választást nyerni. Az alapkérdés azonban a következő választásig az, hogy lehet-e esélye. Érdemes felidézni: az elmúlt 10 évben a parlamenti választások előtt egyáltalán nem (2010 – lásd: Tétnélküli választás jön), alig (2014 – lásd: Oly távol vagy), vagy csak erős belelátással (2018 – lásd: Választási előrejelzés) volt.
dec 13
Még mindig több idő van hátra a következő parlamenti választásig, mint amennyi eltelt az előző óta: a 2022-es tavaszi választással kapcsolatos spekulációk, forgatókönyvek nyilván nagyon koraiak. Ugyanakkor 2019-ben mégis megláttunk valamit abból az útból, amely a nem is annyira távoli jövőbe vezethet. Az októberben megtartott önkormányzati választás eredményei, majd az azt követő időszak eseményei egy új politikai realitást mutattak. Ha a szereplők ezen az úton haladnak tovább, a következő nagyjából két év alapkérdése már most ismert lehet: az új helyzetet milyen konstrukcióban tudja és akarja kihasználni az ellenzék, avagy hány fejű lehet 2022-ben az ellenzéki sárkány?
Joggal tehető fel a kérdés, hogy miért beszélek új helyzetről, amikor a pártok közötti erőviszonyokban csak apró elmozdulásokat tapasztaltunk 2018 óta, és ami változás történt (a DK és a Momentum megerősödése, a Jobbik, az LMP és az MSZP gyengülése), az is csak az ellenzéki torta újraszeletelésének tekinthető. A Fidesz-KDNP országos támogatottsága ma nem gyengébb, mint 2018-ban volt, hol van akkor az új helyzet? Szerintem három tekintetben érdemes új politikai realitásról beszélni: 2019 őszén ugyanis a politikai erőtér, a hatalmi képlet és leginkább a jövővel kapcsolatos várakozás érzékelhető mértékben megváltozott.
máj 22
A 2019-es EP-választás előtt a korábbiaknál talán világosabban lehet látni, hogy Magyarország politikai értelemben sziget lett az Európai Unióban. Nincs még egy ország, ahol ennyire lefutott, belpolitikai értelemben szinte tétnélküli lenne a választás, ahol akkora fölénnyel nyerne a győztes, mint ahogy itt fog. Nincs még egy ország, ahol ennyire aszimmetrikus lenne a politikai verseny, ahol a kormányon lévők politikai tehetségben, tudásban, kommunikációban és – ma már leginkább - erőforrásokban fényévekkel előznék riváliasaikat.
2010 után a Fidesz hatalmát - a politikai teljesítménye mellett - alapvetően a centrális erőtérnek nevezett politikai szerkezet és a hozzá rendelt intézményi elrendezés – elsősorban a választási rendszer – biztosította. Ennek lényege, hogy a Fidesz elfoglalta a nyolc évnyi baloldali kormányzás után jobbra tolódott politikai centrumot, ellenfelei pedig a a széleken politizáltak, megosztva és együttműködésre képtelenül. Ez a konstrukció garantálta a Fidesz számára azt, hogy a többségi jellegű választási rendszerekben (parlamenti és önkormányzati) relatív többséggel is folyamatosan hatalmon tudjon maradni.
Választási eredmények (1990-2018): leadott szavazatok száma
ápr 11
A cím kicsit megtévesztő: a múltról szerencsére többet beszéltünk, mint a beláthatatlan jövőről.
aug 03
Annak, aki szereti a vélemények és értelmezések szabadságát, sokféleségét, minden sajtótermék eltűnése rossz érzés. Mindig csodálkozom azokon, akik képesek kárörvendeni akkor, amikor valami megszűnik - legyen az akármilyen politikai oldalhoz tartozó -, ami korábban létezett, ahol emberek írtak, beszéltek, kérdeztek, hogy aztán munka nélkül maradjanak. Ugyanakkor soha nem éreztem úgy, hogy ilyenkor értelme lenne látványosan protestálni: a piac nagyon is látható keze vagy éppen a politikai széljárás ellen nem nagy szavakkal, hanem tudatos vásárlással vagy felelős szavazással lehet érdemben fellépni. Most sem tiltakozásként írom tehát ezeket a sorokat, inkább csak személyes szimpátiámból: ha volt olyan sajtótermék, amely igazán közel állt hozzám, az egyértelműen a most megszűnő Heti Válasz. Akkor is nagyra tartottam a lapot és az újságíróit, amikor nagyon is Fidesz-közeli lapnak számítottak; évekig úgy írhattam cikkeket hozzájuk, hogy soha, senki nem kért kisebb-nagyobb módosításokat, engedményeket. Ugyanez igaz volt később is, amikor az Orbán-Simicska páros évtizedes együttműködésének befejezését követően a lap politikai megítélése drámaian megváltozott. Kiváló, és ami legalább ilyen fontos, tisztességes újságírókat ismerhettem meg közben, akiknek a véleményét, munkáját, erkölcsiségét nem a politikai elvárások határozták meg. A jövő heti lapszámba Ablonczy Bálint készített velem egy "utolsó" interjút, ami azonban már nem fog megjelenni. A szerkesztőség és a szerző engedelmével ezért itt közlöm. Köszönök mindent, Heti Válasz!
„Most valami olyasmi jött létre, ami nemcsak az elmúlt évszázadok magyar történelmi valóságához, de a politika természetéhez is közelebb áll” – mondja az „orbánizmus rendszeréről” Török Gábor. A politológus arról is beszél, mikor teniszezik legközelebb Lázár Jánossal, és miért gondolja az ellenzék, hogy még a harcmezőn áll.
Ablonczy Bálint ablonczy.balint@hetivalasz.hu
Van annak értelme, amire most mi készülünk?
Miért, mire készülünk?
Egy politológus és egy újságíró beszélget a politikáról, miközben minden lényeges kérdés hosszú időre eldőlt. Kétharmados Fidesz-győzelem áprilisban, lehengerlő kormánypárti sikerek az időköziken. Az egész ország egy nagy Szerencs, ahol a kormánypárt jelöltje volt az egyedüli induló a minapi polgármester-választáson.
A politikáról való beszélgetésnek lehet értelme, a kérdés csak az, hogy tétje van-e. Úgy látom, a miniszterelnök az áprilisi választáson nem egy újabb csatát, hanem a háborút nyerte meg. Középkori analógiák jutottak eszembe a harmadik kétharmad után. A helyzet kicsit olyan, mint Károly Róbert idejében: amikor a király hosszú küzdelem után legyőzte a trónbitorlókat meg a tartományurakat, mindenki szépen hazament, és hosszú időre megszilárdult a központi hatalom. Amíg a király politikai értelemben egészséges és legitim, addig a hatalmi kérdés nem merül fel érdemben − így a nyilvános politikai okoskodás értékét is alacsonyra kalibrálom. Olyan mértékben rendeződnek a hatalomhoz kapcsolódó intézmények, erőforrások, személyi erőviszonyok, hogy a tét most nem lehet kérdés.
Amikor ennyire egyeduralkodó egy politikai erő…
Inkább egy ember.
…szóval egy ember, akkor a politika nem helyeződik át a táboron belülre? A nyári jobboldali kultúrharc nem arról szól, hogy ellenfél híján rendszeren belül törnek ki konfliktusok?
Ezek a viták nem a főhatalomról szólnak. Megint a középkori analógia jut eszembe: ez az udvaron belüli politika. Az udvar nagyon fontos kifejezés, mert egyedül ez lényeges most Magyarországon; politikailag irreleváns, hogy mi van az ellenzékkel, vagy mi miről beszélgetünk. A szereplők számára annak van tétje, hogy az udvaron belül ki emelkedik, ki süllyed, ki kapja meg a javadalmakat – ám még ezek az ügyek is lényegtelenek a főhatalom szempontjából. Márpedig az elmúlt 28 évben folyamatosan erről beszéltünk; meg kell szokni, hogy ez most jó ideig nem lesz téma. A mostani helyzet még a dualizmus vagy a két világháború közötti rendszertől is különbözik: azok a konstrukciók nem egy személyhez kötődtek. Élettartamuk nem függött az éppen domináns személyiség, mondjuk Tisza Kálmán vagy Bethlen István sorsától. Most viszont azt érzem, a főhatalom kérdése egyedül attól függ, hogy a király a trónján tud-e ülni.
(Fotó: Jeli Márk)
ápr 15
Bár a jogorvoslati határidő még nem járt le, de minden szavazatot megszámoltak: végre érdemes megnéznünk, hogy a 2018-as választáson leadott voksok a korábbi választásokkal, elsősorban a négy évvel ezelőttivel összehasonlítva mit mutatnak az egyes pártokról.
ápr 09
A politikai számítás tehát szinte hibátlanul bevált – írtam négy évvel ezelőtt a Miért nyert (ennyire) a Fidesz? című blogbejegyzésben. Most ennél többet kell állítanom: a Fidesz ugyanis nagyobb fölénnyel nyerte meg a 2018-as választást, mint amire akár maga is számított. Ha megnézzük a választás előtti becsléseket, köztük az általam elkövetett előrejelzést is, látható, hogy a pártok támogatottsága nagyjából a várt sávokban mozgott, kivéve a Fideszét, amely jelentősen felülmúlta a várakozásokat. A kormánypárt lényegesen több szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt, pedig a biztos győzelemhez valószínűleg a korábbi eredmény megismétlése is elegendő lett volna. A rendszerváltás utáni magyar politikában még soha nem nyert egy politikai erő háromszor egymásután, ráadásul ebből a három győzelemből számos tekintetben a mostani tekinthető a Fidesz legnagyobb sikerének.
ápr 05
Az előző bejegyzésben megindokoltam, hogy az áprilisi választás előtt miért nem lehet igazán komolyan vehető előrejelzést készíteni. Ebben az írásban nem ismétlem meg ezeket az érveket, és nem beszélek részletesen a bizonytalansági tényezőkről sem. Helyette elmondom, hogy - mindezek tudatában - én milyen választási eredményt tartok leginkább elképzelhetőnek. Figyelem: nem elemzés, hanem ködszurkálás következik.
ápr 04
Pár nappal a választás előtt már mindenkit csak egy dolog érdekel: milyen eredményre lehet számítani vasárnap? A politikával hivatásszerűen foglalkozó közvélemény-kutatóktól és elemzőktől természetesen azt várják az emberek, hogy tudjanak válaszolni erre a kérdésre. A válaszadás képességével talán nincs is olyan nagy baj, viszont a találati arány erőteljesen kétséges.
már 15
Régóta meggyőződésem, hogy a politikusi beszédeket önmagukban értelmetlen elemezgetni. Teljesen felesleges olyan kérdésekről beszélni, hogy mennyi volt bennük az újdonság vagy hasonlók, mert csak egy dolog számít minden beszéd kapcsán: segítették az adott szereplő stratégiájánák érvényesülését, vagy inkább gátolták azt. Három héttel a parlamenti választás előtt mindez fokozottan érvényes. Szerintem a mai napnak ebből a szempontból négy fontos tanulsága volt:
már 09
Lassan két hete lepte meg az egész országot a hódmezővásárhelyi időközi választás eredménye. Az ellenzéki pártok által támogatott független jelölt meglepő győzelme után sokan azt várták – a kormányoldalon és a kormányváltást kívánók között is -, hogy az ellenzéki pártok viszonylag rövid időn belül megállapodnak majd, és az egyéni választókerületekben koordinálják a jelöltállítást: ha nem is mind a 106 körzetben, de a megnyerhetőnek ítélt helyeken csak egy esélyes ellenzéki áll majd szemben április 8-án a kormánypárt jelöltjével.
feb 25
A mai hódmezővásárhelyi időközi polgármester választást nem csupán helyben követték izgatottan, de a végeredményére az egész ország figyelt. Nem azért, mintha egy megyei jogú város választási eredményéből automatikusan következtetni lehetne arra, mi történik majd április 8-án. Sokan és sokszor elmondták már, egy lokális választás alapvetően nem az országos erőviszonyokról szól, azzal kapcsolatban csak óvatos megállapításokra alkalmas, hanem arról, hogy helyben milyen változások történtek a politikai erőviszonyokban. A választás országosan más miatt fontos: az eredmény értelmezése és az értelmezések hatása miatt. A hatás ezúttal - a parlamenti választás közelsége miatt - különösen fontos: a Fidesz a fölényük, legyőzhetetlenségük visszaigazolását szerette volna kiolvasni az eredményekből, az ellenzék pedig arra volt kíváncsi, hogy egy teljes együttműködéssel képes lehet-e megszorítani a Fideszt egy jobboldalinak nevezhető városban. A választásból összességében csak fenntartásokkal lehet országos következtetéseket levonni, de a lényeg az, hogy szavazók és politikusok is le fognak vonni ilyen következtetéseket.
feb 23
Pár hét alatt sok minden történhet még, de mai tudásunkkal nem lehet kérdéses, hogy a pártok versenyében a Fidesz fogja a legtöbb listás szavazatot szerezni április 8-án. Általában ezt szokták leegyszerűsítve úgy megfogalmazni, hogy biztosra vehető a kormánypárt győzelme. E győzelem mértéke - és így az, amit a politikában győzelemnek neveznek - azonban attól függ, hogy mi történik majd a 106 egyéni választókerületben. Ha a 2014-es választáshoz hasonlóan tarolnak a Fidesz jelöltjei, és az ellenzék csak 10 körüli egyéni sikert ér el, a kétharmados többség is elérhető. Ha viszont 40 körüli egyéni mandátumot veszít a kormányoldal, az abszolút többség és vele együtt az önálló kormányzás is veszélybe kerülhet. (Mindez persze függ a listás eredményektől is, de nagyjából ezek a határok.)
feb 18
Hivatalosan csak szombaton kezdődött, de nyilvánvaló, hogy hónapok, sőt, talán évek óta tart a 2018-as parlamenti választás kampánya. A java azonban tényleg csak most jön: a pártoktól és a választóktól is. Ez a szűk ötven nap lesz az az időszak, amikor azok, akik korábban még nem döntöttek, a benyomásaik, a tapasztalataik alapján elhatározásra jutnak: részben arról, hogy elmenjenek-e szavazni (a részvétel kulcskérdés lehet ezúttal is), részben pedig arról, hogy ha mennek, kire voksoljanak. S miután egyáltalán nincsenek kevesen, a kampány ezen utolsó, intenzív szakaszának komoly tétje lehet.
feb 17
A politikai elemzés halott – írtam közel három évvel ezelőtt ezen az oldalon. Ma már valamelyest másképp látom: nem halt meg, hiszen ott, ahol korábban látni véltem, valójában soha nem is élt, nem is élhetett. Legfeljebb időnként, néha, percekig: ha élt is, rendszerhiba volt. Nyilvánvaló, hogy korrigálni, javítani kellett.
okt 09
Minden ilyen ügyben elindul a demokrácia végéről szóló vita. Én pedig ahelyett, hogy szépen beállnék vagy ebbe a kórusba, vagy abba a másikba, amelyik kéjesen kacag és (a nyilvánvaló politikai megfontolás helyett) üzleti döntést emleget cinikusan, újra és újra megpróbálok - reménytelenül - érvelni amellett, hogy ami nem tetszik, ami nem szimpatikus, ami nem helyes, az nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy vége a demokráciának, vége a sajtószabadságnak.
sze 20
A politika nehéz mesterség. De a politikát felelősséggel, becsülettel megítélni sem könnyű. Egy szóban, egy cselekedetben, egy szavazatban összesűríteni mindazt, amit a szándékokról, az eszközökről és az eredményekről gondolunk. Elválasztani, megkülönböztetni az igazat a hamistól, a természeteset a mesterkélttől, a meggyőzést a manipulációtól. Olykor szinte lehetetlennek látszó vállalkozás.