Az újságok egy része már biztosra veszi, a politika hátsó udvarán is erről beszélnek: eldőlt, Mesterházy Attila lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Mások azonban esküdöznek: Kovács László esélyei egyre jobbak. A hivatalos tájékoztatás úgy szól: semmi sem dőlt el. Arra a kérdésre, hogy vajon számít-e még, kit választ meg decemberben a kongresszus, egyszerű lenne könnyedén nemmel felelni. Talán még azt is elfogadom, hogy van is némi igazság ebben az állításban, ahogy a címben feltett kérdésre is lehet jó hangos senki-vel válaszolni. Az MSZP-t tényleg nem fogja senki megmenteni (a választási vereségtől), ez azonban nem jelenti azt, hogy egy rossz választással ne lehetne még szánalmasabb helyzetbe hozni a nyolc évig kormányzó szocialista pártot.
Korábban írtam már arról, hogy az úgynevezett bukási spirál miatt eleve nem egyszerű a döntés. Az alkalmas jelöltek, ami alatt a baloldali táboron belüli szavazatszerző képességet értem (illetve feltételezem), élükön a jelenlegi kormányfővel, nem akarják a nevüket adni egy biztos vereséghez. Így aztán csak olyanok jöhetnek szóba, akik vagy hihetetlen ambíciókkal rendelkeznek, s ezért egy kalkulálható kudarc sem rettenti el őket attól, hogy (akár: ismét) fontos pozícióban érezzék magukat, vagy olyanok, akik karrierjük adott pontján egyszerűen nem mondhatnak nemet a jelölésre, mert ha így tesznek, lehet, hogy soha nem lesz lehetőségük a bizonyításra.
Az MSZP elméletileg nem számít rosszul, ha olyasvalakit keres, akinek nem volt tevékeny része az elmúlt évek kormányzásában (Bajnai, ugye, nem lenne ilyen, nála azonban a miniszterelnöki teljesítmény és különösen az ahhoz kapcsolódó ismertség valamennyire felülírhatja a Gyurcsány-kormányban betöltött szerepét). A Fidesz minden bizonnyal emlékeztető kampánnyal is készül, s ebben a helyzetben ez messze nem nevezhető alkalmatlan eszköznek (a saját szavazók mobilizálása mellett akár arra is, hogy még inkább eltántorítsa a csalódott baloldali szavazókat a voksolástól). Ha tehát olyan szereplő érkezik a lista elejére, akinek a neve nem forrt össze az őszödi beszédtől a kudarcos reformokig tartó időszakkal, az hasznosnak tűnhet az MSZP számára. Ugyanakkor ott a kérdés: ha a feledés jótékony homályára apellál az MSZP, akkor mi lesz a mondanivalója? Ha szabadulni akar mindattól, ami az elmúlt években történt, akkor a holdról (vagy csak Brüsszelből?) érkezett új jelöltje mit fog mondani? S milyen viszonya lesz az MSZP kampányában minden bizonnyal kulcsszerepet betöltő Bajnaival, aki minden miniszterelnöki jó pontja ellenére is éveken át asszisztált a Gyurcsány-kormány összes lépéséhez?
Mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a döntés egyáltalán nem egyszerű. Annyira nem, hogy elemzőként nem is merném „eldönteni”, ki a jó vagy a jobb választás. Az MSZP szempontjából kizárólag rossz és rosszabb választási opciók léteznek. Papíron például jól mutat egy fiatal, a kommunista rendszerhez már nem kötődő, amúgy nyelveket beszélő és közgazdász diplomával rendelkező jelölt. Nagyszerű ötlet is lehetne, ha nem az lenne a győzelem reménye nélkül a választásnak induló MSZP legfontosabb feladata, hogy saját volt szavazóit valahogy visszaterelje a táborba, a megtartott szavazókat pedig rávegye arra, hogy – újra mondom: a siker esélye nélkül – áprilisban ott legyenek az urnáknál. Valami azt súgja: erre a feladatra egy régebbi MSZP-ikon, akit nem kell felépíteni, bemutatni, alkalmasabb lehet. Ráadásul ennek a jelöltnek egy olyan rutinos, két évtized óta mindenki által ismert politikus mellé (pontosabban: vele szemben) kellene szimbolikusan állnia, aki ma a választók jelentős része számára az erőt és a tapasztalatot sugallja (akinek nem lenne világos: Orbán Viktorról beszélek). Csak ismételni tudom magamat: ha az MSZP nem jól választ, megnyílik az út a baloldali szavazókra vadászó pártok (különösen MDF, de akár az LMP is) számára, hogy egy alkalmasabb, tekintélyesebb, egyszóval: hihetőbb személyt állítsanak listájuk élére, s ezzel saját pártjukat tegyék oda (kevésbé erősen: saját pártjukat is odategyék) alternatívaként a Fidesz mellé.
Az utolsó 100 komment: