Orbán Viktor kihívója Bokros Lajos lesz – jelentette ki a Klubrádióban Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF szóvivője. S bár szokatlan, hogy egy ellenzéki pártelnök kapcsán beszél valaki kihívóról (hivatalban lévő elnökök és kormányfők kapcsán szokás ezt a kifejezést használni), valójában fontos törekvésre hívta fel a figyelmet a lelkes politikus. Mára világosnak látszik, hogy az MDF hosszú távon egyértelműen a Fidesz váltópártjának szerepére készül, s ehhez (és rövidebb távon a parlamenti jelenlétének megtartásához) először is meg kell szereznie a korábban az MSZP-re és az SZDSZ-re voksoló antifideszes szavazókat.
Azzal, hogy az MSZP nem egy baloldali ikont, hanem a fiatal és kevésbé ismert Mesterházy Attilát látszik a listája élére állítani, az MDF valóban nagy lehetőséget kapott. Ha a baloldali szavazók a listavezetők személye alapján választanak maguknak pártot, a volt szocialista pénzügyminiszter, Bokros Lajos vezette MDF esélyei jelentősen megnövekedhetnek. Képzeljük csak el: az egyik oldalon Vona Gábor és Orbán Viktor, a másikon Mesterházy, Bokros, valamint a ma még nem ismert LMP-s és SZDSZ-es jelölt (utóbbi kettő közül az LMP-nek még lehet egy nagy dobása: bármennyire furcsa, az MDF nagy riválisa a volt MSZP-s és SZDSZ-es szavazókért folytatott harcban éppen az LMP lehet). Ebből a kínálatból a hagyományos szocialista bázis egy része számára feltehetően Bokros lenne az első számú választás, de csak akkor, ha nem kell attól félnie, hogy az MDF-re adott szavazattal valahogy mégis a régi ellenséget segíti. Nem véletlen, hogy - egy kis tévelygés után - az utóbbi napokban az MDF egyre inkább „antifasiszta” és „antiorbánista” jellegét hangsúlyozza. Dávid Ibolya alapvetően baloldali közegben, Gyurcsány neve hallatán lelkesen tapsoló közönség előtt, egy másik balliberális ikonnal, Kuncze Gáborral közösen demonstrálta, hogy maga is aktív része a Fidesz-ellenes egységfrontnak; nem kell tehát tartani attól, hogy a magát időnként konzervatívnak nevező MDF komolyan is gondolná saját ellenoldaliságát. Az MDF elnökének jelenléte és mondanivalója megerősítette: a párt fő ellenfele nem az MSZP, hanem a Fidesz. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebből következően pedig elsősorban az MSZP-s szavazókra vadászik – ami miatt rejtett módon mégis az MSZP-vel kell megküzdenie.) Kerék-Bárczy szóvivő pedig a Népszabadságban a Jobbikot nácinak nevező, még Bolgár György szerint is példátlanul „bátor” írást tett közzé, a Klubrádióban pedig egyenesen a „demokrata” pártok – a Fideszt ide nem értve - összefogására szólított fel. Ahogy a cikkben fogalmaz, annál szebben nem is lehetne elmondani az MDF-es bal-csalogató lényegét: „Az MDF-nél politikai otthonra lelhetnek mindazok, akik elutasítják a demagógiát, a kirekesztést, a gyűlölködést.”
Mindezek a lépések – további más bejelentésekkel, a baloldalon otthonos jelöltek megnevezésével – szépen kirajzolják az új MDF megálmodott képét. A párt 2010-re tulajdonképpen befejezi politikai fordulatát, amelyet 2004 után tudatosan és fokozatosan hajtott végre. A tényleges fordulat megelőzte az ideológiai címke módosítását, de már ezen a téren is változik, a valódi pozíciónak megfelelően formálódik a megnevezés: Kerék-Bárczy például következetesen szabadelvű-konzervatív programról beszél írásában. A lényeg itt azonban nem ez, hanem a pártrendszerben elfoglalt valós pozíció. A szavazók többsége ugyanis nem az adózás kapcsán vagy a szociális támogatások ügyében megfogalmazott álláspontok alapján választ (bár az MDF ezek többségében is közelebb van az MSZP-SZDSZ-hez, mint a Fideszhez), hanem a magyar pártrendszert (igen, olykor valóban – de nem mindig - világnézeti tartalmától függetlenül) baloldalra és jobboldalra osztó úgynevezett strukturáló dimenziókhoz való viszonyra figyel. S miután „a magyarországi politikai paletta legfontosabb sajátossága, hogy eltérően a legtöbb nyugat-európai országtól, baloldal és jobboldal tartalmilag elsődlegesen ideológiai-kulturális dimenziót jelent, és csak másodsorban jelent gazdasági-elosztási dimenziót” (MPR), az MDF-et - amely 2004 előtt egyértelműen jobboldalinak számított ideológiai-kulturális téren - ma már baloldalinak kell neveznünk. A párt álláspontja ugyanis ezekben a kérdésekben az esetek többségében azonos vagy közeli a „progresszív”, „liberális” és „urbánus” baloldaléval.
Az MDF tehát készen áll, ma már csak a párt neve emlékeztet egykori önmagára, de talán már az sem sokáig. Alkalmazkodni képtelen politikusait kizárta, múltját átírta, az új megcélzott szavazóknak kitalált politikusait plakátjaira tette. Most már csak az a kérdés, hogy egyrészt az MSZP felismeri-e (és tud-e ellene tenni) azt a veszélyt, amit a hozzá most már végzetesen közel álló MDF jelent számára, másrészt pedig, hogy a baloldali szavazók valóban hitelesebbnek tartják-e a kedvükért (vagyis szavazatukért) térfelet cserélő MDF-et, mint a súlyos válságban lévő egykori pártjaikat. Ezeken múlik tehát, hogy ki lesz Orbán Viktor „kihívója”, s nem is csak 2010-ben.
Az utolsó 100 komment: