Ritka helyzetben vagyunk: a voksolás utáni időszak minden bizonnyal érdekesebb és különösen kiszámíthatatlanabb lesz, mint amilyen maga a választás volt. Április sok nyitott kérdést lezárt, ezek többsége azonban már hónapokkal korábban sejthető volt – nem véletlen, hogy idén még nekem is sikerült viszonylag közeli (258-60-53-15-0) tippet adnom három héttel a voksolás előtt. Május eseményeivel kapcsolatban azonban sokkal több a bizonytalanság: a játéktér jelentősen kitágult, az alternatívák száma megsokszorozódott. A legutóbbi három választás után többé-kevésbé kalkulálható volt, hogy mire számíthatunk, most azonban legfeljebb azt lehet számba venni, hogy mire érdemes figyelni.
(Fotó: budapestmarathon.com)
Nem tudjuk ugyanis, legfeljebb ha sejtjük, hogy
(1) miként fog viselkedni a Fidesz „hatalmi helyzetben”, milyen stratégiát folytat a parlamenti pozíciókról szóló tárgyalásokon, a kormányprogram vitájában és az első törvényjavaslatok elfogadtatása kapcsán.
(2) ugyanezen időszakra mit tervez a Jobbik, érdekében áll-e az, hogy hivatalos tárgyaló féllé válva megmutassa szalonképességét, vagy inkább arra a különbségre akarja irányítani a figyelmet, amely a pártot a többi „bevett” parlamenti erőtől elválasztja.
(3) mennyire viseli meg az MSZP-t a belső hatalmi harc, mennyire marad ideje és energiája a pártnak az ellenzéki stratégiájával is foglalkozni, vagy valóban egy időre kiiratkozik a politikai versenyből, s csak a rutinszerű feladatokat oldja meg, amíg a háttérben elvágják egymás torkát a rivális felek.
(4) van-e muníciója és terve az LMP-nek az első időszakra, vagy inkább paralizálja a pártot a „Jézusmária, győztünk!” állapot.
Bár a politika jobban hasonlít a hosszú távú futószámokhoz – ezt a sprintben erős politikusok időnként hajlamosak elfelejteni -, az indulásnak mégis kiemelt jelentősége van. Gondoljunk csak a korábbi választások utáni szituációkra, különösen a két végpontra: 1998-ra és 2006-ra. Előbbi esetében a Fidesz a dinamikus és népszerű lépéseivel villámrajtot vett, előnye meglehetősen sokáig ki is tartott, pedig ősszel már „egész pályás letámadásról” szólt a politika. 2006-ban ezzel szemben a kormányfő azzal kezdte, hogy egy hónapon keresztül csak a nehézségeket sorolta, s mielőtt egyetlen fájdalmas intézkedése hatni kezdett volna, a kormány népszerűsége már régen zuhanópályára került. Mindez persze nem jelenti azt, hogy később ne lehetne hibázni, vagy ne fordulhatnának a trendek – hiszen mindkét esetben végül veszített a kormányzó párt, persze jelentős különbséggel.
Tulajdonképpen csak annyit szeretnék mondani mindezzel, hogy a hiteles és korrekt politikai elemzés a következő időszakkal kapcsolatban most mindössze annyi lehet: figyeljük a szájukat…
x x x
Menetrend korábban és most (az egyes eseményekről részletesebben):
1990 | 1994 | 1998 | 2002 | 2006 | 2010 | |
Választás második fordulója | 04.08. | 05.29. | 05.24. | 04.21. | 04.23. | 04.25. |
Eltelt idő (nap) | 24 | 30 | 25 | 24 | 23 | 19 |
Parlament alakuló ülése | 05.02. | 06.28. | 06.18. | 05.15. | 05.16. | 05.14. |
Eltelt idő (nap) | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
Javaslat a miniszterelnök személyére | 05.03. | 06.28. | 06.18. | 05.15. | 05.16. | 05.14. |
Eltelt idő (nap) | 19 | 16 | 14 | 9 | 23 | 8 |
Kormányprogram beterjesztése és vitája | 05.22-23. | 07.14-15. | 07.02-03., 06. | 05.24-25. | 06.08-09. | 05.22-25-26. |
Eltelt idő (nap) | 0 | 0 | 0 | 2 | 0 | 3 |
Szavazás a kormányprogramról és a miniszterelnök személyéről | 05.23. | 07.15. | 07.06. | 05.27. | 06.09. | 05.29. |
Az utolsó 100 komment: