Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor kivételével, néhány tartózkodás és távolmaradás mellett, a magyar parlament óriási többséggel fogadta el az állampolgársági törvény módosítását. A múlt heti általános vitában vezető nélküli vert seregként viselkedő szocialista frakció többsége (benne Mesterházy Attilával, Szekeres Imrével és Veres Jánossal) ma megszavazta a javaslatot, s ezáltal minden különösebb indoklás nélkül felülírta a 2004-es népszavazás kapcsán elfoglalt álláspontját. Vajon tényleg új nemzeti egység született, vagy valami másról van szó?
A parlamenti választás után világos volt, hogy az úgynevezett „kettős állampolgárság” ügyének elsöprő – az elfogadáshoz szükségesnél lényegesen nagyobb - többsége lesz az új törvényhozásban. A Fidesz-KDNP és a Jobbik az elmúlt években határozottan támogatta a módosítást, így a kérdés csak az lehetett, hogy egyrészt mikor érdemes előállni ezzel a javaslattal, másrészt hogyan viselkedik az a két párt, az MSZP és az LMP, amelyek kapcsán az elutasításnak is volt esélye. A Fidesz – talán a Jobbik „beelőzését” megakadályozandó, talán a választástól a kormányalakításig tartó átmeneti időt alkalmasabbnak gondolván – azonnal lépett, és ezzel reagálásra kényszerítette politikai riválisait. Az LMP a parlamenti vitában ügyesen játszotta el az aggódva támogató erő szerepét, míg az MSZP sok mindent - egymással ellentétes érveket is - mondott, de leginkább zavartan magyarázkodott.
Nem kétséges, hogy a szocialisták között bizonyára lehetnek olyanok, akik őszintén elhibázottnak tartják a párt korábbi álláspontját, és szívesen menekülnének a „nemzetellenes” párt szerepből. A 21 távol maradó azonban világosan mutatja, hogy az álláspont átértékelése mellett – esetleg inkább helyett – leginkább a helyzet változott meg. Az MSZP jelenlegi állapotában egyszerűen nem akart, nem mert vagy nem tudott újra beleállni ebbe a kérdésbe, nem volt ereje, akarata vagy bátorsága képviselni azt, amit korábban határozottan gondolt. Tulajdonképpen a tehetetlenség, másképp megfogalmazva a taktikázás lökte a nemzeti egységbe, amely így – bármennyire is szeretnék sokan ezt belelátni - nem valódi szándékot jelez, sokkal inkább egy helyzet, egy állapot megtévesztő következménye.
A konszenzuálisnak látszó témákban (amelyeket a szakirodalom a „valence issues” fogalmával jelöl) gyakran csak azért hiányzik a konfliktus, mert az egyik (pontosabban a másik) álláspont az adott helyzetben vállalhatatlan lenne. A környezetszennyezők, a korrupció haszonélvezői vagy a drogfogyasztók például nem állhatnak ki nyíltan érdekeik mellett, ezért az adott téma elnyomásában, a figyelem más irányba történő elterelésében vagy passzív elutasításban jelenik csak meg ellenvéleményük. Az MSZP – és más előzmények alapján, de azért hasonló logika mentén az LMP is – úgy ítélhette meg, hogy nem lenne szerencsés kezdet számukra beszorulni abba a pozícióba, amit a törvényjavaslat elutasítása kijelölhetett volna számukra. A „kettős állampolgárság” ügye 2010 májusában tehát számos ok miatt – választási eredmény, jobboldali túlsúly, szocialista válság, belső hatalmi harcok az MSZP-ben, szlovák reakciók stb. – vált egységet mutató üggyé, mindez azonban nem jelenti azt, hogy ezen feltételek megváltozása mellett is az lett volna, s különösen nem utal arra, hogy az is maradhat majd a jövőben.
Az utolsó 100 komment: