Ma az ország másik felébe utaztam, hogy két másik kollégámmal együtt részt vegyek egy elemzős beszélgetésen. (Csak zárójelben, ha már úgyis volt szó a közlekedésről: ismételten sikerült megtapasztalnom, hogy mennyire járhatatlan ez az ország, ha nem Budapestről, hanem az országot keresztülszelve utazunk valahová – négy órát vett igénybe, hogy a Dunántúlról eljussak a Tiszántúlra.) A beszélgetés egy adott pontján felmerült, hogy vajon az önkormányzati választáson mi számít majd sikernek és kudarcnak az egyes pártok számára, s ekkor jöttem rá, hogy erről még nem is írtam.
Meggyőződésem, hogy a pártok közötti erőviszonyokat tekintve az októberi választáson az eredményeknél – kis túlzással - fontosabb lehet azok értelmezése. Ráadásul az önkormányzati választás jellege – ellentétben a viszonylag egyszerűen áttekinthető és értékelhető parlamenti választással - kiváló terepet kínál a szabad valóságértelmezésre: a számos különböző voksolás miatt mindenki megtalálhatja, kiemelheti azokat az eredményeket, amelyek az ő sikerét igazolják. Az LMP és a Jobbik hivatkozhat arra, hogy 2006-hoz képest – amikor az egyik párt még nem is létezett, a másik pedig alig rúgott labdába – jelentősen előretörtek, az MSZP beszélhet arról, hogy az ellenzéki pártok között a legtöbb polgármesteri és/vagy képviselőtestületi helyet szerezték, a Fidesznek pedig elegendő lesz egyszerűen rámutatni a narancssárgába borult választási térképre. Mindenki azonban nem lehet győztes, mert akkor senki sem az; a választói tisztánlátás elősegítésében ilyen esetekben – szemben a pártpolitikai célokat szolgáló közéleti véleményvezérekkel - fontos szerepük lehet a nem politikai érdekek alapján mérlegelő elemzőknek.
Az önkormányzati választás politikai értékeléséről írtam már korábban, akkor is azt hangsúlyozva, hogy az egyes településtípusokat külön szemlélve igenis lehet majd világos állításokat tenni október 3-án. Szerintem akkor járunk el helyesen, ha a 2006-os önkormányzati választás eredményei mellett az idei parlamenti voksolás erőviszonyait is figyelembe vesszük. Ezek alapján – bármilyen diadaljelentéseket is adnak majd a pártok – a jó és a rossz szereplés mércéje a korábbi választásokhoz és a várakozásokhoz képest elért eredmény lehet (a fővárosi és megyei jogú városi indulók és a korábbi eredmények egy táblázatban itt).
Az MSZP leginkább a vártnál is nagyobb kudarc elkerülését tűzheti ki célul: a szocialisták számára egyértelmű csalódás lehet, ha nem tudják legalább megismételni az áprilisi teljesítményüket – arra egyáltalán nincs esélyük, hogy a 2006-os, amúgy komoly vereségükkel végződő voksolásra emlékeztető számok szülessenek. Ehhez arra van szükségük, hogy a fővárosban és a nagyvárosok többségében megtartsák második helyüket, illetve néhány nagyobb helyen (pár budapesti kerületben és legalább egy vagy két megyei jogú városban) polgármesteri győzelmet arassanak – feltehetően testületi többség nélkül.
Az egyelőre jelöltállítási gondokkal küzdő LMP sikere egyértelműen az áprilisi eredmény túlszárnyalása lenne. Nem csupán a fővárosban, ahol legjobb eredményüket elérve közel 13 százalékot szereztek, hanem vidéken is. Polgármesteri pozícióra – nagyvárosi szinten - reális esélyük nincs, viszont az nem elképzelhetetlen, hogy néhány helyen a képviselőtestületekben a mérleg nyelve szerepébe kerüljenek – azaz nélkülük ne legyen meg a többség.
Hasonló helyzetben van a Jobbik is, azzal a különbséggel, hogy számukra nem a főváros, hanem Északkelet-Magyarország lehet a legjobb vadászmező – egyben pedig a legfontosabb mérce. A Jobbik néhány polgármesteri helyre sem esélytelen, alapvetően azonban náluk is elsősorban áprilishoz viszonyítva lesz érdemes vizsgálni a megyei és települési eredményeket.
A Fidesz minden bizonnyal elsöprő győzelmet arat, 2006-hoz képest is tovább erősödve az önkormányzatokban, kudarcról tehát nem valószínű, hogy lehet majd velük kapcsolatban beszélni. Nem mindegy azonban – ettől függ a siker mértéke -, hogy ez az előrelépés mekkora lesz, ebből a szempontból pedig különösen a billegőnek gondolt települések lehetnek izgalmasak: elsősorban a fővárosi közgyűlési abszolút többség kérdése és néhány kerület polgármesteri széke, továbbá például Szeged, Dunaújváros vagy Miskolc meghódítása.
Most nagy vonalakban ennyi látszik, a következő héten pedig érdemes lesz újra figyelni a választási honlapot, mert könnyen lehet, hogy a jelöltállítás a parlamenti választásnál látottakhoz képest is komolyabb feladat elé állítja a szereplőket. Nem tartom kizártnak, hogy nem csupán a futottak még kategória indulói véreznek el, de lesznek komolyabb meglepetések is ebben a sajátos előfutamban.
x x x
És egy aktuális találós kérdés: ki és mikor mondta az alábbi mondatot?
Az utolsó 100 komment: