Ha a belső viszályoktól hangos és ellenfélkép nélkül maradt párt októberben újra az "elvárthoz" képest sikertelenebbül szerepel, az az ellentétek eszkalálódásához, a mérsékeltek és a szélsőségesek közötti "nyílt kenyértöréshez", egyes csoportok lemorzsolódásához és Vona Gábor pártelnök pozíciójának megrendüléséhez vezethet – írja Szétszakadhat a Jobbik című elemzésében a Nézőpont. Az intézet nem először foglalkozik a radikális párt vélt vagy valós belső problémáival, mostani jóslatuk azonban minden korábbinál erősebbnek mutatja a Jobbik válságát.
(Fotó: Nézőpont)
Külső szemlélőként természetesen nehéz eldönteni, hogy az elemzésben aprólékosan összegyűjtöttek (az erősödő törésvonalakról, a parlamenti tehetetlenségről és a pártelnök egységpárti erőfeszítéseiről) valójában mennyire helytállóak és – ha azok - mennyire fajsúlyosak. Nekem úgy tűnik, hogy hasonló belső ellentéteket, koncepcionális vitákat, stratégiai különutakat a másik két ellenzéki pártnál is könnyen találhatnánk, mint ahogy ilyenek – elsősorban a pártot közelről ismerők által - akár a Fidesznél is kimutathatóak lennének.
Mindez nem azt jelenti, hogy a Jobbik számára sikertörténet lett volna a parlamenti választás óta eltelt időszak, vagy hogy ne lennének igazak azok a prognózisok, amelyek nem sok esélyt látnak az önkormányzatokban a párt hatalmi szempontból is értékes pozíciószerzésére. A Jobbik komolyan megszenvedte a második Orbán-kormány mézesheteit: bár a parlamentben nekem nem tehetetlennek, hanem inkább tettrekésznek tűntek (miközben az LMP-hez hasonlóan időnként ők is akklimatizációs gondokkal küzdöttek), a Fidesz törvényalkotási dinamizmusa részben felőrölte erejüket, részben elvette témáik egy részét. Ha az volt a Jobbik elképzelése, hogy – miként ezt a választás előtt Tölgyessy Péter többször is jövendölte – az MSZP súlyos vereségét követően Fidesz-Jobbik összecsapásokról szól majd a magyar politika (azaz szinte azonnal a Jobbik kerül az első számú kihívó pozíciójába), akkor a számításaikban komolyan csalatkozniuk kellett.
Kétségtelen tény az is, hogy az októberi önkormányzati választás sem a Jobbiktól lehet hangos. Bár a pártnak van esélye arra, hogy néhány településen (elsősorban az északkeleti megyékben) kifejezetten erős legyen, ma úgy néz ki, hogy az országos összesítésben – ami a választási rendszerek különbözősége miatt nehezen számolható és áttekinthető - ezúttal is meg kell elégednie a harmadik hellyel. A jelöltállítási információk azonban arra utalnak, hogy lényegesen nagyobb különbség lehet a Jobbik és az LMP, mint az MSZP és a Jobbik között. (Ma esti állapot szerint a Jobbiknak 101 polgármester, 594 egyéni listás és 831 egyéni választókerületi jelöltje adta le az ajánlószelvényeket – ugyanezek az MSZP-nél 130-237-1061, az LMP-nél pedig 5-16-231.)
Ebben a helyzetben október harmadikán este legalább annyira beszélhetünk a párt helyzetének megszilárdulásáról, beágyazódásának újabb fontos állomásáról, mint a Nézőpont által előrejelzett kudarcról. Fontos hangsúlyozni: nem azt vitatom, hogy a Jobbik semmilyen körülmények között sem eshetne szét az önkormányzati választás után, de azt igen, hogy egy pártszakadásnak az előjelei már most láthatóak lennének. A Jobbiknak az elmúlt hónapokban nem sikerült érdemi lépéseket tennie egy lengyel mintájú jobboldali kétpártrendszer irányába, de ennek esélyei ma semmivel sem rosszabbak, mint annak, hogy a párt 2014 után már nem lesz tagja a magyar törvényhozásnak.
Az utolsó 100 komment: