Miközben idehaza Selmeczi Gabriella kirobbanó örömmel jelenti be a „nyugdíjvédelmi program sikerét”, s abban az értelemben feltétlenül igaza is van, hogy a kormány – meglepetésre - a magánpénztári rendszer elleni támadás során csak apróbb sérüléseket szenvedett, addig Lengyelországban a magyarhoz képest puhább rendszerátalakító megoldást választó kormánypárt támogatottsága a napokban drámai mértékben visszaesett. Míg itthon az őszi bejelentéstől mostanáig a Fidesz legfeljebb csak pár százalékpontot vesztett (egyes felmérésekben még annyit sem), addig a lengyel kutatások jelentős, közel 15 százalékpontos csökkenést mutatnak – mindezt mindössze két hét alatt.
(Fotó: YouTube)
Az összehasonlítás mindig veszélyes, hiszen minden helyzet egyedi és különböző, ráadásul a közvélemény-kutatási adatok alakulása soha nem (vagy csak nagyon ritkán) köthető csupán egyetlen eseményhez. Lengyelországgal foglalkozó elemzők a szmolenszki balesetről készült orosz jelentésre adott reakciókat legalább annyira a Polgári Platform visszaesése okának tartják, mint az ottani nyugdíjpolitikai változásokat. Ennek ellenére tanulságos, hogy mennyire mások a reakciók, s nem csupán a közvélemény-kutatási eredményekben. Érdemes megnézni ezt a hirdetést, ami a nyugdíjpénztári befizetések csökkentése (nem befagyasztása vagy államosítása) elleni tiltakozás miatt készült Lengyelországban, s el lehet gondolkozni azon, hogy vajon nálunk mi hiányzott ahhoz, hogy komolyabb politikai és társadalmi ellenállás jöjjön létre.
Mindezzel nem azt állítom, hogy a Fidesz számára fáklyás menet volt az elmúlt pár hónap, de azt igen, hogy a várakozásokhoz képest egyelőre lényegesen „olcsóbban” megúszta a párt ezt a konfliktusokkal terhelt időszakot. Bátran kijelenthető, hogy mindez nem a jól kigondolt politikai tervezés, vagy a zseniális kormányzati kommunikáció következménye volt, inkább a politikai ellenfelek bénultsága és hiteltelensége, továbbá az ellenérdekelt társadalmi-gazdasági szereplők puhasága és szervezetlensége hozta ezt az eredményt.
Sokan hasonlítják a mostani helyzetet a 2002 utánihoz, akkor a kormányzó MSZP hasonló időszakban, 2003 elején még viszonylag magabiztosan tartotta előnyét, ám 2003 nyarának végére már a Fidesz vezetett. Most – a látszólagos azonosság ellenére – nagyon más a csillagok állása: amíg a közvélemény eleve Fidesz-ellenes, illetve a Fideszben csalódott része nem talál magának hiteles és jó szívvel támogatható erőt, a már évek óta tartó politikai aszimmetria - még akkor is, ha az idő valamelyest magától is erodálja a kormány támogatottságát - biztosan megmarad, s akár ezen ciklus tartós jellemzőjévé is válhat. Továbbra is meggyőződésem, hogy az inga most sem állt meg, s idővel bizonyára elindulna majd valamerre, de az tényleg messze nem egyértelmű, hogy lesznek-e olyan szereplők, akik ki tudják használni ezeket a várható hangulati változásokat.
Összességében a Fidesz ambivalens módon tekinthet az elmúlt hónapokra: a stabil támogatottsági adatok ugyanis elsősorban az alternatíva hiányáról szólnak - ami kétségtelenül hatalmas politikai és lélektani előny, de nem örökké érvényes faktum.
Az utolsó 100 komment: