Holnap, húsvéthétfőn Schmitt Pál aláírja az új alkotmányt, s ezzel lezárul egy fontos és kritikus szakasz a második Orbán-kormány életében. Az alkotmányozással kapcsolatos korábbi szövegeimet nem ismételem meg, most már érdemes arra figyelni, hogy miképpen alakul a dokumentum utóélete. Ebben a folyamatban – sok más egyéb tényező mellett - jelentős szerepe lehet annak, hogy a kormány milyen módon viszonyul az irományhoz, hogyan értelmezi és keretezi, mennyire próbálja meg csökkenteni a vele kapcsolatos ellenérzéseket. Orbán Viktor két friss megszólalása ebben az ügyben nem tanulságok nélküli.
(Fotó: Facebook)
A miniszterelnök előbb egy rövid választ írt régi barátjának és párttársának, Fodor Gábornak, amelyben korábban nem tapasztalt módon fogalmazta meg a Fidesz viszonyát a hatályos alkotmányhoz. „Hogy lehet az, hogy az 1989-es alkotmányt, amelyet mi együtt utasítottunk el, amelyet Te is elutasítottál, amelyet a Fidesz mindig is elvetett, most ilyen erővel veszed a védelmed alá? Bizonyára emlékszel, hogy az alkotmány átmeneti szabályait lefektető ellenzéki kerekasztal és a kommunisták közötti paktumot sosem írtuk alá.” – fogalmazott a miniszterelnök. Gondosan kidolgozott szöveg, kommunistákkal és paktummal, minden benne van, ami mából visszatekintve illeszkedik a képbe. Kétségtelenül látványos megerősítése az elmúlt időszak fideszes kommunikációjának, ám erejét csökkenti, hogy féligazságon (félhazugságon) alapul. A Fidesz – amúgy az SZDSZ-szel együtt – 1989 szeptemberében valóban nem írta alá a kerekasztal tárgyalásokat lezáró megállapodást, mert nem értett egyet azzal, amibe az MDF belement: hogy a köztársasági elnök személyéről még a parlamenti választás előtt döntsön az ország. A két liberális párt attól való félelmében, hogy egy ilyen helyzetben az MSZMP jelöltje, Pozsgay Imre lenne az új demokrácia első államfője, népszavazást kezdeményezett, amelyet – szoros csatában, közel hatezer szavazat különbséggel - meg is nyert. Az SZDSZ és a Fidesz azonban nem élt vétójogával a tárgyalások végén: nem a megállapodást és ezzel együtt az alkotmánymódosítást ellenezték, annak mindössze ezen – végül meghiúsult - pontját tartották teljességgel vállalhatatlannak.
Igaz, hogy a választói emlékezet a kommunikációs guruk szerint rövid, ám ezek a tények ma már egy kattintással elérhetők a világhálón, így nem is igazán értem ennek a beállításnak az értelmét. Nagyon nehéz lesz Orbán Viktort a rendszerváltás és az 1989-es alkotmány ellenzői közé festeni, amikor minden képen a rendszerváltók és az alkotmány kidolgozói között látjuk. Az új alaptörvény attól biztosan nem lesz erősebb, ha a miniszterelnök stábja a múltbeli álláspont kétes hitelességű átértelmezésére tesz szerintem felesleges és ártalmas kísérletet. (A Magyar Nemzetben megjelent cikkében a kormányfő – önmagát ifjú rendszerváltónak nevezve - szerencsére már valamivel árnyaltabban fogalmaz.)
A másik tanulságos szöveg a kormányfő húsvéti üzenete. Ebben Orbán Viktor a következőt mondja: „Sorsszerűnek és rendeltetésszerűnek érzem, hogy köztársasági elnökünk húsvéthétfőn írhatja alá azt az alkotmányt, amelyet nemrégen alkottunk meg itt a Parlament épületében. Éppen azon a napon történhet meg az aláírása, amely egybeesik az egy évvel ezelőtti választási kétharmados győzelem napjával.” Ebben természetesen nincs semmi, ami ne lenne igaz. Az egyéves évforduló hangsúlyozása mégis homlokegyenest ellentétes mindazzal, amire a Fidesznek és az új alkotmánynak szüksége lenne. Az elmúlt hetekben a kormány óriási energiákat mozgósított annak érdekében, hogy az alaptörvény ne egyetlen párt szellemi termékének látszódjék, hogy ne érhesse az a vád a Fideszt, hogy egyedül alkotmányoz. Nem hiszem, hogy bárki vitatná: a dokumentum sorsa nagyrészt azon múlik, hogy a későbbiekben mennyire tudja függetleníteni magát születési körülményeitől, mennyire lesz képes a lehető legtöbb (tehát nem csupán fideszes) választó alaptörvényévé válni.
Ebben a folyamatban tényleg sok hasznos dolgot tehet(ne) a kormány, ártani viszont (saját magának és az alaptörvény legitimációjának) akkor tud a legjobban, ha - sajátos szülinapi ajándékként - a Fidesz kétharmados választási győzelméhez köti az új alkotmányt. Bölcs döntés volt a kormánypárti többség részéről, hogy a parlamenti végszavazást - az eredeti tervekkel ellentétben – nem húsvéthétfőre időzítette, Schmitt Pál nyilvánossá tett évfordulós aláírását pedig még nagyvonalúan be is tudhatnánk egy kis kacsintós politikának. (A tévés közvetítés ellenére biztosra vehető: a történelemkönyvek nem az államfői szignóhoz kötik majd az alkotmány megszületését.) Amikor azonban a kormányfő maga hozza elő az „éppen azon a napon” érvet, tudnia kell, hogy ezzel csak az ellenzéknek kedves és hasznos „fideszes alkotmány” értelmezését erősíti. Van ennek értelme?
x x x
Mementó:
(Jegyzőkönyv)
(...)
Tölgyessy Péter: A Szabad Demokraták Szövetségének a nevében nemcsak az államfői kérdésről szeretném kifejteni a véleményemet, hanem az egész tárgyalási folyamatról.
A nemzeti egyeztető tárgyalások azzal a céllal indultak el, hogy a kormányzó párt és az Ellenzéki Kerekasztalt alkotó szervezetek közös megegyezéssel elhárítsák a szabad választások megtartásának és a demokráciához vezető békés átmenetnek az útjába álló akadályokat. Most, amikor az egyezség tervezete aláírásra vár, meg kell állapítanunk, a feladatot csak kisebb részben sikerült teljesítenünk.
Eredménynek tekinthető, hogy megszületett a választójogi törvény tervezete, hogy az alkotmánymódosításra tett javaslat elhagyni indítványozza a pártállami rendszert leíró vagy jelképező kifejezések túlnyomó többségét. Hogy a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény tervezett módosítása kizárja a politikai jogok gyakorlásának az üldözését.
Ezek a megállapodások részint valamennyi fél által elismert elveken nyugszanak, mint például a büntető törvénykönyv javasolt reformja, részint kölcsönös engedményeken, mint a választási törvény. Más, alapvető kérdésekben azonban nem sikerült előrehaladni, mert az MSZMP jelenlegi vezetése minden érdemi engedmény elől elzárkózott. Nem kívánja megszüntetni munkahelyi szervezeteit, nem vállalta, hogy elszámoljon a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról, nem mond le a megyei lapokról, nem járul hozzá a munkásőrség feloszlatásához.
Ragaszkodik viszont ahhoz, hogy a köztársasági elnök intézményét már a szabad választások előtt hozzák létre, s már az új parlament megválasztása előtt kerüljön sor az elnökválasztásra.
Ilyen körülmények között nem látjuk biztosítva, hogy a választások valóban szabadok lesznek és a pártok közötti esélyegyenlőségen alapulnak.
Azzal a veszéllyel is számolni kell, hogy az MSZMP parlamenten kívüli hatalmi pozíciókat ment át a választások utánra, ami kérdésessé teheti a népképviseleti szervek hatalmát.
A magunk részéről a megállapodást a jelen állapotában nem írjuk alá, nem kívánjuk azonban kisebbségi álláspontunkkal megbénítani az Ellenzéki Kerekasztal többi tagszervezetét, ezért felfüggesztjük abból fakadó jogunkat, hogy a Kerekasztal, mint az egyik tárgyalófél csak valamennyi tagjának az egyetértésével határozhat. Így módot adunk az aláírásra azoknak a társszervezeteknek, amelyek ezt indokoltnak tartják.
Az MSZMP indítványa szerint vitás kérdésekben a kormány valamennyi fél álláspontját terjessze a parlament elé. Véleményünk szerint a jelenlegi Országgyűlés nem dönthet az átmenetet befolyásoló olyan kérdésekben, amelyekben nincs egyetértés a kormányzó párt és az ellenzéke között.
A tárgyalásokra éppen azért van szükség, mert ez az Országgyűlés nem alkalmas a népakarat kifejezésére.
A mi indítványunk ezért az, hogy rendezzenek népszavazást a demokratikus átmenetet alapvetően meghatározó kérdésekről. Döntse el a nép, hogy megerősíti-e az egyezséget, amiben az létrejött, s hogy mi történjék a vitatott ügyekben. Mindenekelőtt döntsön arról, hogy kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről. Hogy csak szabad parlamenti választások után kerüljön sor az elnökválasztásra. Döntsön arról, hogy elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról és hogy feloszlassák-e a munkásőrséget.
Felhívjuk az Ellenzéki Kerekasztal többi tagszervezetét, vegyenek részt a népszavazás kezdeményezésében. Felhívjuk az MSZMP-t és a Harmadik Tárgyalófelet, hogy ne állják útját a népszavazásnak. Szabad Demokraták Szövetsége.
Kövér László: A Fiatal Demokraták Szövetsége azzal a feltételezéssel ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy komolyan veheti a Magyar Szocialista Munkáspárt azon nyilatkozatát, mely szerint támogatni fogja a többpártrendszer kiépülését, a szabad, demokratikus választások megtartását, és visszaadja a magyar társadalomnak azokat a jogokat, amelyek nem ajándékként, hanem annak jussaként eredendően megilletik.
Ezzel szemben a Fidesz tárgyalódelegációja szomorúan tapasztalta, hogy az MSZMP az állampolgárok és szervezeteik esélyegyenlőségét nem eleve elismerendőnek tartotta, hanem megteremtését folyamatosan attól igyekezett függővé tenni, hogy az Ellenzéki Kerekasztal milyen mértékben tanúsít rugalmasságot az ellenzéke által a békés átmenethez szorosan nem tartozónak ítélt kérdésekben.Az MSZMP magatartásában a tárgyalások folyamán többször állt be olyan negatív irányú változás, mely jóhiszeműségét előttünk kétségessé tette. Ennek ellenére az Ellenzéki Kerekasztal szervezetei - köztük a Fiatal Demokraták Szövetsége - a társadalom előtti felelősségének tudatában, kompromisszumok sorozatát megtéve, végig kitartott a tárgyalóasztal mellett.
Az Ellenzéki Kerekasztal feladta kiinduló álláspontját, és elfogadta, hogy még ez a parlament alkossa meg a köztársasági elnöki intézményt, jelentős engedményeket tett a munkásőrség intézménye, s az Alkotmánybíróság felállítását illetően, amelyekért cserébe hasonló engedményeket kért. Nem tudta azonban elérni azt, hogy a köztársasági elnököt a parlamenti választások után válasszák meg, hogy az MSZMP beleegyezzen a munkásőrség azonnali és jogutód nélküli feloszlatásába, hogy a társadalom bizonyos csoportjai tagjainak tulajdonában lévő nagyszámú kézifegyvert bevonják, hogy az MSZMP vonuljon ki a munkahelyekről, hogy az MSZMP a társadalomnak számoljon el az elmúlt négy évtizedben szerzett vagyonával.
Mindezeket a kérdéseket a Fidesz olyanoknak tekinti, amelyek alapvetően érintik a békés átmenetet, a politikai esélyegyenlőség megteremtődését, és hosszú távon is befolyásolhatják a jövendő magyar demokrácia alapjának teherbíró képességét.
Azokat a megoldásokat, amelyeket erre nézve a megállapodás-tervezet tartalmaz, elégtelennek tartja, és nem tudja támogatni, ezért csatlakozik a Szabad Demokraták Szövetsége nevében felolvasott nyilatkozathoz.
(...)
Szabad György: Röviden szeretnék reflektálni az elhangzottakra. Mi a június 21-én tett szándéknyilatkozatunknak egyetlen pontjáról sem mondtunk le, a jelenleg általunk, az Ellenzéki Kerekasztal tagszervezetei által különbözőképpen megítélt megállapodás-tervezet tekintetében álláspontunk a lényeget illetően megegyezik.
Részeredménynek tekintjük, s a különbség csupán az, hogy a Kerekasztal szervezeteinek egy része olyan részeredménynek tekinti, amelyre támaszkodva ítéli meg elnyerhetőnek a többit. Ezért azt kérjük, hogy az ország közvéleménye úgy ítélje meg nézetkülönbségünket, hogy ez nem Magyarország demokratizálásának célját, hanem módját illeti, és hogy reméljük, másik két tárgyalófelünkkel együtt találkozni fogunk az Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek valamennyiét magunk mögé csatolva újra a képviseleti demokrácia megvalósításának útján. Köszönöm a figyelmüket.
Tölgyessy Péter: Nagyon nem volnék híve annak, ha az Ellenzéki Kerekasztalon belüli vitát ezen a plenáris ülésen folytatnánk, de mindenesetre azt kell megállapítanunk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége azért nem tudta aláírni ezt a megállapodást, mert úgy látta, hogy az az öt szervezet, amely erre vállalkozott, eltér a szándéknyilatkozattól. Ezt mindenképpen le kell szögeznem, hogy ne az legyen az utolsó elhangzott szó, amely azt mondja, hogy ez nem történt meg. Még egyszer hangsúlyoznám, az Ellenzéki Kerekasztalon belüli vitáknak nem ezen tárgyalás a hivatott területe.
Antall József: Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Egyetértünk ebben minden körülmények között az Ellenzéki Kerekasztal tagszervezetei, hogy nem kívánunk itt vitát folytatni. Nyilvánvaló, hogy a nézetkülönbségek és a megítélésben meglévő különbségek következtében e falakon kívül fognak még elhangzani korrekt és inkorrekt nyilatkozatok is - bízzuk ezt arra.
A másik kérdés, amit érinteni szeretnénk, hogy az az öt szervezet és párt, amelyik az egész megegyezést pozitívabban ítéli meg, alapnak tekinti, ahonnan továbbléphet. Olyan alapnak, ami megállapodást jelent, és számon kérni a másik oldaltól csak megállapodást lehet, és mi úgy gondoltuk, hogy megállapodásra jutunk abban, ami tisztességes, és azt önöktől számon fogjuk kérni. Éppen ezért mindaz amiben megegyeztünk és a megszülető modern európai Magyarország részét alkotja, a modern európai alkotmányt, egy modern európai választójogot és egy modern európai pártszisztémát, mi ezt nem kívántuk veszélyeztetni. Magyarország kül-, bel-, és gazdaságpolitikai viszonyai közepette meg vagyunk arról győződve, hogy más ellenzéki társaink is így látják, akik másképp foglaltak ugyan állást, de más meggondolások alapján. Éppen ezért az Ellenzéki Kerekasztal tovább fog működni e nézetkülönbségek ellenére, és a további jogalkotó munkában együttesen kívánunk részt venni.
Mindezt összegezve, éppen ezért mindaz, ami még hátra van, abban újra együtt fogunk működni, követni fogjuk ezeket a célokat.
Jelenleg úgy gondolom, ennyit kellett elmondani, és még azt, hogy sem a munkásőrség kérdésében, sem a pártoknak a munkahelyekről való kivonulása kérdésében ez az öt szervezet nem kevésbé tanúsított határozott magatartást, beleértve a javaslatokat és tervezeteket - és emellett éppen úgy kiállunk. Mindezt csak azért kívántam leszögezni, hogy félreértés ne legyen. Ezzel úgy gondolom, hogy világos képet kaptunk arról, hogy miben van közöttünk egység, és mi az, amit másképp ítélünk meg. Köszönöm.
(...)
Pozsgay Imre: Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az MSZMP tárgyalóküldöttsége sem kíván beleszólni abba a vitába, amely néhány kérdés megítélésében, de főként egy fontos kérdés megítélésében az Ellenzéki Kerekasztalon belül keletkezett. Hozzászólni elsősorban a javaslathoz szeretnénk, mint ahogy egész tárgyalási menetünk folyamatában hasonló magatartást tanúsítottunk. Mégsem hagyhatom szó nélkül azokat a megjegyzéseket és észrevételeket, amelyek lekicsinyleni igyekszenek azokat az eredményeket, amelyek éppen itt a tárgyalóasztalnál születtek.Nem hiszem, hogy hamisan csengtek volna azok a szavak, amelyek éppen ezeket az eredményeket ismerték el ünnepélyesen és világos beszéddel a mai tárgyalási napon. Nem hiszem, hogy hamis szándék vezette azokat, akik ezt fontos eredménynek, fundamentumnak tekintették és minősítették a békés átmenet időszakában.
Azt is hadd mondjam el, hogy az MSZMP tárgyalóküldöttsége elsősorban a tárgyalások méltóságán őrködne. Soha nem fogadta el azt a hangot, amelyet bizonyos ügyek megítélésében, és éppen ennél a konkrét kérdésnél most a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége ütött meg. Nem hiszünk abban, hogy bárkinek az ítélkezés pozíciójából kellene tárgyalóasztalhoz ülnie. Az ítélkező tudat csalfaságait mindannyian ismerjük és kipróbáltuk, talán ez az oldal több felelősséggel tartozik ebben a népnek, mint az állampolgárok más része - ezt is kezdettől fogva elismertük -, de a megítélő tudat csalafintaságait - hogy szép szóval fejezzem ki - nem lehet tárgyalási pozíciónak elfogadni. Ha ezt a stílust átvennénk, akkor nagyon könnyen a politikai propaganda körébe utalhatnánk azokat a megjegyzéseket, amelyek ma itt elhangzottak, és érthetően a nyilvánosságot ehhez a maguk felelőssége szerint igénybe vették - ez természetesen az ő dolguk.Ami igazán megütközést keltett bennünk - és ezt ne tekintse senki okoskodásnak -, hogy itt jöttek elő olyan, alapvető és sorsdöntő jelentőségű javaslatok, mint például minden [törvény], vagy a legtöbb törvény népszavazás útján való elbírálása, amelyek nyugodtan a tárgyalási napok legelső szakaszában idekerülhettek volna. Boldogan ismerkedtünk volna ezekkel az indítványokkal, s egyikünk sem zárkózott volna el azok megvitatásától.Ki volt akkor félrevezetve? Nyilván az a nép, amelyik ezeket a tárgyalásokat - kicsikarva a nyilvánosság ilyen vagy olyan fondorlatait - kényszerült figyelemmel kísérni, s ebből a nyilvánosságból legfeljebb egy kaotikus állapotra következtet. Úgy hiszem, ezt sem szabad itt most figyelmen kívül hagynunk.Még valamit ehhez, ami még nagyobb megütközést keltett bennem, ez pedig az, hogy nekem az a félelmem, hogy itt nem a népfelség dolga körül van az igazi baj. Az a félelmem, s majd a következő tárgyalásokon igyekezzenek meggyőzni engem, hogy ez alaptalan lesz, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz a jövendő, szabadon választott parlamentben sem hisz, mert ha annak szuverenitását feltételezi, akkor semmi akadálya a megfelelő akarat kinyilvánításának és újratörvényesítésének, ha éppenséggel vitás helyzetet lát a tárgyalóasztalnál. Ezt azért szerettem volna elmondani, mert ezzel a hitetlenséggel és fenntartással, s a nép iránti ilyen megvetéssel nem hiszem, hogy szabadna nekünk a békés átmenet időszakának nekimenni.
Mi nem firtatjuk, hogy milyen következtetések alapján jutott egyik vagy másik tárgyalópartnerünk erre vagy arra a következtetésre, a konkrét javaslat dolgában - bár az álláspontunk ebben más volt - is közelítettünk a célokhoz, hajlandók voltunk, mert fontosnak tartottuk a békés átmenetet, ezeket a kompromisszumos javaslatokat mérlegelni, ezért mi elfogadhatónak tartjuk az öt szervezet álláspontját. Megismétlem, ez messze eltér az MSZMP eredeti tárgyaló szándékától és pozíciójától, de éppen az itt oly sokszor hivatkozott békés átmenet jegyében, nem az ítélkező oldalon, hanem a megmérettető oldalon állva elfogadja ezt mint kompromisszumot. Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna mondani.
(...)
Kövér László: Véleményem szerint, és remélhetőleg az e kérdések körül folyó vita még hosszadalmas lesz a nyilvánosság fórumain. Itt most ebbe nem akarok belebocsátkozni a szervezetem részéről, viszont a Fiatal Demokraták Szövetségének nevében visszautasítom Pozsgay Imrének azon megjegyzését, mely a Fiatal Demokraták Szövetsége politikai koncepciójából fakadó állásfoglalását azzal a jelzővel illette, hogy ez a nép megvetése.
Pozsgay Imre: Erre Kövér László jogosított fel, hiszen - majd a jegyzőkönyvek visszaidézik beszédét - ezt ő használta az MSZMP-vel szemben.