Csillámport akarnak a szemünkbe szórni - a Nézőpont Intézet vezetője fogalmazott így, amikor egy Kövér Lászlóval közös fórumon azokról beszélt, akik a kormánypártok kétharmados győzelméről gondolkodnak. Korábban már Orbán Viktor is óva intette a jobboldalt az elbizakodottságtól, mondván, egy ilyen helyzet a 2002-eshez hasonló kellemetlen meglepetéssel járhat.
sze 16
Rezsiharc, mondta tegnap Kötcsén Orbán Viktor, rezsiharc, mondta ma a parlamentben a rezsibiztos, rezsiharc, mondja holnap már mindenki, aki a Fidesz táborába tartozik. Miközben a kormány ellenzéke ironizál, az ötvenes évekkel példálózik, a Fideszt láthatólag senki és semmi sem térítheti le arról az útról, hogy egyetlen szóra egyszerűsítse a választási kampányt.
sze 09
Hegyek vajúdtak, de hogy mi született, annak pontos leírásával és különösen megítélésével érdemes várni még pár hónapot. Az elemzők elmondtak már mindent, ami most látható a Bajnai-Mesterházy-megállapodással kapcsolatban. A megegyezéshez vezető rögös út és a nyilvános üzengetések lehetetlenné tették, hogy a baloldali ellenzék sikerként mutassa be a tárgyalásokat, azaz ugródeszkának biztos nem lesz használható az augusztus végi megállapodás. Ugyanakkor ezzel az ellenzék teljesítette a 2014-es választás minimális feltételét: mind a 106 választókerületben egyetlen komolyan vehető baloldali jelölt néz majd farkasszemet a kormánypárt indulójával. Márpedig ez volt az ellenzék számára az új választási rendszer legfontosabb megoldandó problémája: ha nincs koordinált indulás, Bajnai és Mesterházy már most az esélytelenek nyugalmával készülhetne 2014 tavaszára.
aug 29
Olyan megoldást találtunk, amely kicselezi Orbán Viktort – jelentette ki Bajnai Gordon, miután közel tíz hónapos „előválasztási” harc után ma megállapodtak Mesterházy Attilával abban, hogy a két párt nem állít közös miniszterelnök-jelöltet, külön listán indul, de felosztják egymás között az egyéni választókerületeket. Cselről beszélni akkor, amikor mindössze annyi történt, hogy a vitatkozó csapat hosszas szerencsétlenkedés után végre elindult kifelé a játékoskijárón, jelentős túlzásnak tűnik, de az kétségtelen, hogy mától új helyzet van: Bajnai és Mesterházy egymással is versengve próbálják meg közösen legyőzni Orbán Viktort.
aug 23
Július közepén arról írtam, hogy Bajnai Gordon nem lesz az egységes baloldal közös miniszterelnök-jelöltje. Ma az is kiderült, hogy Mesterházy Attila sem lesz. Leginkább azért, mert ma úgy néz ki, hogy nem lesz közös jelöltje a baloldali ellenzéknek. Ha jól értem a történteket, akkor ezt az előválasztást egyik jelölt sem nyerte meg, azaz - a politikában nincs döntetlen - mindkét jelölt elveszítette.
aug 01
Nem kell Orbán Viktor feltétlen hívének lenni ahhoz, hogy lássuk: a miniszterelnök kivételes politikai tehetséggel rendelkezik. Lassan két és fél évtizede követhetjük figyelemmel pályáját, és bármit gondolunk is róla, céljairól és eredményeiről, ennek a korszaknak ő a legmeghatározóbb magyar politikusa. A politikusok persze nem egyformák: lehetnek technokraták, hatalomtechnikusok, világmegváltók, s néha talán egy-egy államférfi is születik. Utóbbiról általában a történelem és az utókor mond ítéletet; azt azonban a kortársaknak is látniuk kell, hogy a hatalmi pozíciók megszerzése és megtartása terén Orbán itthon kiemelkedik társai közül. Valami olyasmit tud, amit mások nem, vagy ha tudják is, azok a képességek nem jellemzik őket, amelyek a kormányfőt kiemelik a mezőnyből.
júl 12
Sokan megégették már magukat a politikában a „soha”, a „végleg”, a „biztosan” és népszerű társaik használatától. Most mégis valami olyasmiről szeretnék beszélni, ami ebbe a körbe tartozik: valamiről, ami szerintem mára eldőlt. Bajnai Gordonból sok minden lehet még politikai karrierje alatt. Lehet egyszer akár még ismét miniszterelnök, akár köztársasági elnök, akár uniós biztos, vagy bármilyen más fontos beosztás birtokosa. Egy valamire, úgy látom, már biztosan nincs esélye: a 2014-es választási kampányban nem lesz a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje.
júl 07
Bár 2010-ben még olyan elemzők is akadtak, akik – lengyel mintára – egy sajátos jobboldali kétpártrendszert vizionáltak, s a Fidesz és a Jobbik versenyfutásaként képzelték el a magyar politika jövőjét, ezek az elképzelések egyelőre nem váltak valóra. A Jobbik ugyan több alkalommal is kísérletet tett arra, hogy kormányképes alternatívaként, első számú váltópártként fogalmazza meg magát, a politikai térben azonban egyre inkább elfogyott a levegő körülötte.
jún 21
Jól mondja Kövér László, valóban, száz éve, 1912 óta nem történt olyan esemény a magyar parlamentben, mint ma. Miközben az egykori és mostani LMP-sek az elmúlt időszakban rendre különböző molinókat és plakátokat cipeltek az ülésterembe, a Jobbik tényleg nem aprózta el: elfoglalták az elnöki pulpitust, és elég valószínű, hogy akciójukkal közjogi érvénytelenséghez vezető szabálytalansághoz (a bejelentett név szerinti szavazás helyett gépi szavazás) segítették a láthatóan megzavarodott és helyéről is elüldözött alelnököt.
jún 11
Szélsőségesen ellentétes reakciókat szült az a teljesítmény, intenzitás és jelenlét, amit Orbán Viktor az elmúlt napokban az árvíz idején bemutatott. Egyes szám első személyben elmondott mondatoktól a személyes irányítás folyamatos hangsúlyozásán keresztül a zoknicsere alapos dokumentálásáig terjed a miniszterelnöki szereplés univerzuma. Sokan kérdezik tőlem: ez majd szavazatokat hoz, ugye? Megpróbálok válaszolni.
jún 05
Beléptünk a ciklus utolsó évébe. Eddig is sokszor tekintgettünk előre, de a politikában mostantól szinte minden a 2014-es választás szempontjából lesz fontos vagy érdekes. Bár sokan már elkönyvelik, hogy csak a Fidesz szerezhet többséget, amíg a kormányzó párt és a feltehetően hamarosan választási szövetségre lépő baloldal támogatottsága között csak a mostanihoz hasonló a különbség mértéke, és amíg ennyire sok a bizonytalan, hezitáló vagy éppen rejtőzködő szavazó, nem lehet lefutottnak tekinteni a választást. Sőt, a helyzet megítélésem szerint kifejezetten egyedi: nem volt még olyan voksolás, amikor egy évvel a választás előtt ennyire szélsőségesen eltérő parlamenti erőviszonyok is többé-kevésbé reális lehetőségnek látszottak. Márpedig ma, részben az imént ismertetett helyzetnek, részben pedig az új választási rendszernek köszönhetően, mind a Fidesz, mind a baloldali ellenzék még akár kétharmados győzelme sem nevezhető teljesen kizárható forgatókönyvnek.
máj 01
Múlt pénteken kellett leadnom a Heti Válasznak azt a cikket, amely a most csütörtökön megjelenő lapban lesz olvasható. Ebben arról írok, hogy a politikai napirendet szinte kizárólag a Fidesz dominálja, a rezsicsökkentés vagy a titkosszolgálati botrány gondosan felépített, jól elmesélhető ügyek, miközben az ellenzék képtelen egy napnál hosszabb szavatosságú témákkal előállni. Tényleg így nézett ki a helyzet ebben az évben – egészen eddig a hétig.
máj 01
Az első Orbán-kormány idején kezdtem el foglalkozni a politikai napirend kérdéseivel, jelentős részben azért, mert az volt a benyomásom, hogy van a politikai versenynek egy olyan jellegzetessége, amit sokan értenek és éreznek, de amit akkor még nem kutatott, nem vizsgált és nem is mért idehaza senki. A politikai napirend kontrolljáról van szó, arról a politikai küzdelemben jelentős előnyről, amelyet az a politikai szereplő élvez, aki képes arra, hogy saját témáival, saját kezdeményezéseivel uralja a nyilvánosság terét. Világos volt, hogy az, akinek a kezében van ez a sajátos hatalom, már eleve nehezen leküzdhető előnnyel indul a szavazók figyelméért és támogatásáért zajló küzdelemben, hiszen politikai ellenfeleinek idegen terepen, számukra gyakran eleve vesztes helyzetekben kellene helyt állniuk.
ápr 17
Ahogy a rezsicsökkentés mindenhatóságával kapcsolatban, úgy a 2014-es választási esélyekről is egyre biztosabb véleményeket hallok. Akár elégedetten, akár lemondóan is mondják, egyre többen ismételgetik, hogy a Fidesz nem tudja elveszíteni az egy év múlva esedékes választásokat. Egyrészt azért, mert saját képére formálta a választási szabályokat, másrészt azért, mert nagyon hatékonyan politizál, harmadrészt pedig azért, mert egyszerűen nincs életképes alternatíva.
ápr 04
Érdekes életet élnek a politikai közhelyek. Először rettenetesen innovatívak, látványosak, segítenek a megértésben – ekkor még nem is közhelyek, sokkal inkább felfedezések, értelmezések. Aztán egyre többen átveszik, használják, olykor megspórolják vele az érdemi választ, a gondolkozást. S az, ami először ajtót nyitott, új látásmódot hozott, egyre inkább bezár, korlátoz, végül pedig valójában értelmét veszti.
már 27
Kezd egyre szélesebb körben elterjedni egy értelmezés: a Fidesz a rezsicsökkentéssel rátalált az aranytojást tojó tyúkra. Az év eleje óta ennek köszönhetően nő a támogatottsága, mert ez érdekli az embereket, ezt értik az emberek, erre vevők az emberek. Tényleg ilyen egyszerű lenne?
már 13
Áder János ma este a közszolgálati televízió híradójában bejelentette, hogy aláírja az alkotmány - hazai és nemzetközi tiltakozásokkal fogadott - negyedik módosítását. A pápaválasztással összehangolt időzítés is árulkodó, a szöveg pedig szinte minden sorában ugyanazt üzeni: a köztársasági elnök tudatában volt annak, hogy rettenetesen nehéz döntést hozott, olyat, amely akár az egész elmúlt egy éves munkáját újraértékelheti.
már 07
Sokan nem értik, megint nem értik. Tapasztalataim szerint még az elkötelezett jobboldaliaknak sem teljesen világos, hogy miért kellett Orbán Viktornak legnépszerűtlenebb, legtöbbet támadott, időnként gúnyolt miniszterét hat évre a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe juttatni. Nem lehetett volna nála alkalmasabb, nemzetközileg elfogadottabb, az országnak több hasznot hozó közgazdászt találni? Bizonyára lehetett volna. Ha ez a játék csak erről szólna.
már 06
Újságíró: - A médiában a hétvége nem ismert fogalom.
ByeAlex: - Nálam igen.
Akit érdekel, hogy milyen a világok találkozása, nézze meg ezt a felvételt. Azon a sajtótájékoztatón készült, ahol a nézők szavazatával nagy meglepetésre dalversenyt nyert antisztárt – akinek antisztársága miatt a magyar média egy részében máris a „flegma” lett az állandó díszítő jelzője - próbálja meg számon kérni a hazai bulvárújságírás egyik felháborodott képviselője. Nem kell megijedni: nem fogok zenekritikát írni (annak ellenére sem, hogy nekem tetszett „ez a dal”), sőt, talán még azt is sikerül elkerülnöm, hogy nagyon messzemenő következtetéseket vonjak le ByeAlex sikeréből. Valamit azonban látni kell: az emberek egyre inkább vágynak arra, hogy valaki nagyon más legyen – vagy legalább annak látsszon. S ha igaz ez a celebek és a sztárok világára, vajon miért ne lenne az a politikusok esetében?
feb 22
Néhány alkalommal már jeleztem a „nagy politikusi beszédek” elemezésével kapcsolatos szkepszisemet. Téved, aki azt hiszi, hogy ezek a beszédek önmagukban bármit is eldöntenek, meghatároznak, hogy elhangzásuk után bármi is egy csapásra megváltozna. Ugyanakkor arra kétségtelenül jók, hogy eláruljanak valamit arról, a politikusok milyennek szeretnék láttatni magukat, mit szeretnének üzenni a választóknak magukról és riválisaikról. Ha erre hangolódva követte ma valaki Orbán Viktor immáron 15. évértékelő beszédét, akkor néhány kérdésre tényleg választ kaphatott.
feb 10
„Az MSZP-nek azonban nincs elég szavazója a kormányváltáshoz. Nincs elég hitele a korszakváltáshoz és nincs elég szakértelme a jó kormányzáshoz.” Bajnai Gordon fogalmazott így születőben lévő pártjának tegnapi évértékelőjén. Majd hozzátette: „Az Együtt 2014 az út a kormány leváltásához. (…) Ezért kell tehát párttá alakulnunk, és mi ezért alakulunk párttá. Együtt, egyetlen nyitott, erős párttá.” Hogy mit is jelent ez? Azt, amit már hetek óta tudunk: Bajnaiéknak fel kellett adniuk az eredeti tervüket.
feb 09
A látszat csal: az LMP szakadásával közel egy évvel a 2014-es parlamenti választás előtt nem zavarosabb, hanem valamivel tisztább lett a kép. Sok mindent nem tudunk még, de az azért körvonalazódik, hogy kik és milyen kínálattal kerülhetnek fel majd a szavazólapokra.
jan 31
A kutatások ugyanazt mutatják, igaz, jelentős eltérésekkel: a teljes népességben az Ipsosnál 3, a Tárkinál 6, a Századvégnél 8, a Mediánnál pedig 11 százalékponttal vezet a Fidesz az MSZP előtt. A képet árnyalja, a választási kilátásokat módosíthatja, hogy a szocialisták potenciális szövetségesét, az Együtt 2014-et mérik-e, és ha igen, mekkorának mérik a kutatók, de ettől függetlenül is nyugodt szívvel kijelenthető: a Fidesz ma sokkal jobban áll a felmérésekben annál, mint amit a párt számára mélypontot jelentő időszakban, 2012 közepén – a trendvonalakat meghosszabbítva - erről gondolni lehetett. Vajon miért?
jan 27
Bekövetkezett az, amire már novemberben számítani lehetett: az LMP egyre inkább elváló két irányzata a jövőben külön folytatja. A forgatókönyvhöz sem kell túl nagy fantázia: a pártban maradók minden bizonnyal önállóan vágnak majd neki a 2014-es választásnak, míg a kilépők először az Együtt 2014-gyel kereshetnek közös megoldásokat. A blog facebook oldalán tegnap elindítottam egy szavazást arról, hogy vajon ki profitál a legtöbbet ebből a helyzetből: ott – nem meglepetésre - egyelőre a Fidesz vezet. A helyzet azonban ennél bonyolultabb.
jan 11
Nem tartom okos ötletnek, ha akár hatásvadászat céljából, akár vágyvezérelt gondolkodás alapján olyasmit akarunk belelátni egy eseménybe, ami nincs, nem lehet benne. Nem hiszem, hogy helyesen mérték fel a decemberi diáktüntetések súlyát azok a megmondóemberek, akik jelentős politikai fordulatról, a kormányt elsöprő mozgalom kezdetéről beszéltek. Kétségtelen, hogy a Fidesz számára új minőséget jelentett és veszélyes helyzetet teremtett a korábban törzsbázisának számító fiatal generáció utcára vonulása, ráadásul olyan téma, a tandíj kapcsán, amely alkalmas lehet arra, hogy – a 2008-as népszavazás után - széles választói rétegek előtt kezdje ki a párt hitelességét. A decemberi diáktüntetések ennek ellenére, a dolog logikájából fakadóan nem lehettek alkalmasak arra, hogy valóra váltsák az ellenzék reményeit: helyettük, munkájukat megspórolva vigyék közelebb az országot a kormányváltáshoz. Ugyanakkor kiváló demonstrációt, esettanulmányt nyújtottak ahhoz, hogy megértsük: miért lehet mégis esélye a kormányváltásnak, milyen akut politikai problémákkal küzd a Fidesz-KDNP.