Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy elméletileg maradt még egy vezércsele az MSZP-nek, ez pedig valamilyen „magyar olajfa”, azaz egy baloldali választási együttműködés létrehozása. Akkor két fontos ellenérvet jeleztem: egyrészt az MSZP belső helyzetét, másrészt a potenciális együttműködők, elsősorban az MDF ellenérdekeltségét.
A helyzet alapvetően nem változott meg az elmúlt közel két hónapban, mégsem elképzelhetetlen, hogy az ötlet ennek ellenére előkerülhet a kampányban. Most azonban már egészen más módon: nem a megvalósítás céljából, s nem is elsősorban a Fidesz ellenében, hanem éppen az MDF előretörésének megakadályozására.
Mindez persze csak találgatás, de a logika önmagában is érdekes lehet. Az világos, hogy baloldali egységfront valószínűleg nem lesz - elsősorban a fent említett két ok miatt. Az MSZP-nek pártként talán érdeke is lenne, de a parlamenti mandátumuk elvesztésétől okkal rettegő képviselői bizonyára nehezen látnák be ennek a kétes önfeláldozásnak az értelmét. Az SZDSZ ugyan szeretne már valakivel összefogni, aki a párt parlamenti túlélését garantálhatja, de ez a hang már egyre kevésbé érdekes, szinte alig számít. Az MDF – mindaddig, amíg bízhat a baloldali fordulatot kiteljesítő Bokros-projekt sikerében – menekülni fog a közösködés elől, nekik nem az MSZP és az SZDSZ, hanem ezen pártok csalódott szavazói kellenek. Így aztán a választási együttműködés esélye minimálisra zsugorodott.
A változást éppen az MDF egyre világosabb stratégiája hozta el: ma már úgy látszik, hogy az MSZP is kezdi észrevenni: Bokrosék a szavazóik elcsábításán munkálkodnak. Ha a szocialista kampánycsapat racionálisan gondolkodik, ebben a pillanatban is olyan eseményeken kell törniük a fejüket, amelyek alkalmasak lehetnek ezen elvándorlás megakadályozására. Elméletileg itt léphetne be a képbe ismét a „magyar olajfa”, hangsúlyozom újra, már nem a megvalósítás, hanem az MDF „leleplezése” céljából.
Képzeljük csak el! A kampány egy adott pontján, amikor az MSZP már eleget beszélt a fideszes kétharmad veszélyeiről, s az MDF színeiben újra ringbe szálló Debreczeni József is eladta utolsó Orbán-könyvét, hirtelen előlépne a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila, s hihetetlen nagyvonalúsággal bejelentené: az MSZP a közös ellenfél, Orbán Viktor megállítása érdekében hajlandó együtt indulni a választásokon az összes Fidesz-ellenes erővel. Ennek azonban csak akkor látja értelmét, ha ebben a választási együttműködésben minden, a Fidesztől balra álló párt részt vesz. S hogy elszántságát megerősítse, Mesterházy még azt is hozzáteszi, világosan az MDF-nek üzenve: ő akár hátrébb is lép, ha ez az ára a megegyezésnek. Ebben a pillanatban az MDF nagyon kényelmetlen helyzetbe kerülne: ha elfogadja az ajánlatot, hosszú időre az MSZP ölelésében marad, alapvetően nekik köszönhetően kerül a parlamentbe (még akkor is igaz ez, ha Bokros lenne a közös miniszterelnök-jelölt), s esélye sem lesz arra, hogy 2010 után „leváltsa” a szocialistákat, ha viszont elutasítja a feléje ravaszul közeledő kezet, hiteltelenné válik mondanivalója, s akár egy csapásra kiábrándíthatja az addig komoly erőkkel csábítgatott baloldali szavazókat. Nem lenne teljesen lehetetlen az MDF-nek kimenekülni a helyzetből, de nagyon felkészült válságkommunikációt igényelne.
Nem állítom, hogy így fog történni, sőt, azt gondolom, hogy az MSZP-ben még egy ilyen blöff keresztülvitele is nehézségeket okozna, de talán érdekes látni: lehetnek még váratlan fordulatok.